„A Bibsinfó célja kideríteni, mit tud és mit gondol az utca embere a zsidóságot érintő témákról” – olvasható a videósorozat leírásában, melyet a zsido.com oldalon tavaly év vége óta rendszeresen láthatnak az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) facebook-oldalának követői. A projektről Horváth Ivettel beszélgettünk.
Honnan származik az ötlet, amely alapján a Bibsinfó megszületett?
Alapvetően szerettünk volna a zsidó valláshoz, tradíciókhoz és a zsidó közélethez kapcsolódó kérdésekben tájékoztató jellegű anyagokat készíteni. A zsido.com-on eddig is rendkívül hasznos írások jelentek meg, valamint átfogó tudástár is régóta elérhető az oldalon. Sőt, a „Kérdezd a rabbit” rovaton keresztül bárki felteheti a benne felmerülő kérdéseket, tehát nagyon színes és egyben megbízható információhalmaz érhető el az érdeklődők számára. Mi arra gondoltunk, hogy mindezt megelevenítjük és videós formában dolgozzuk fel, hogy minél többekhez eljuthassanak ezek az információk. Ugyanakkor kérdés volt, hogy vajon honnan kell kezdenünk? Mennyire tájékozott „az utca embere” a zsidóságot illetően? Ekkor merült fel az ötlet, hogy ötvözzük a kettőt: elsőként kérdezzük meg az embereket, mit tudnak és mit gondolnak egy adott kérdésben, majd ezután a témában adjunk rövid és érthető tájékoztatást a videóink végén.
Miket kérdeztek?
Igyekszünk minél átfogóbb kérdéskört érinteni. Egyrészt fontosnak tartjuk, hogy a zsidósághoz kötődő általános és alapvető fogalmakról szülessenek tájékoztató anyagok – például mi a kipa jelentősége és miért viselik a zsidó férfiak, vagy mit jelent az, hogy valami kóser. Továbbá aktualitásokra is fókuszálunk; a legelső videónkat például épp Hanuka előtt készítettük el, így akkor az ünnepről kérdeztük a járókelőket. A kérdések kiválasztásakor természetesen az is szempont, hogy az adott téma valamelyest „benne legyen a levegőben” és olyasmit vessünk fel, amiről feltehetően van némi előismeretük az embereknek vagy legalábbis ismerős lehet számukra.
Hogyan készültök fel rá?
Az adott kérdésekben előzetesen próbálunk alaposan felkészülni, és utánaolvasunk a kapcsolódó témáknak. El kell ismernem, hogy bizonyos esetekben előfordult, hogy számunkra is szükséges volt, hogy tisztázzuk vagy felelevenítsük az alapokat egyes, amúgy általában evidenciaként kezelt kérdésekben. De a helyes válaszokat illetően mindig egyeztetünk Köves Slomó rabbival is, így tényleg megbízható és ellenőrzött információkat osztunk meg a nyilvánossággal.
Milyen jó vagy épp emlékezetes válaszokat hallottatok?
Az utcai helyszín előnye, hogy nagyon sokféle emberrel találkozunk, így minden alkalommal sokféle válasz is születik. Egyrészt néha nagyon megdöbbentő szembesülni mindazzal, ami a köztudatban él a zsidósággal kapcsolatban. Például amikor arra kértük az embereket, hogy becsüljék meg a magyar zsidó közösség létszámát, a többség jellemzően a valós adat hétszeresét vagy tízszeresét mondta. Természetesen vicces és megmosolyogtató válaszokat is rendszeresen kapunk. Amikor a kóserságról kérdeztük a járókelőket, valaki azt mondta, hogy a „kóser disznóhúst” annak feldolgozási módszere különbözteti meg a „nem kóser disznótól”; más pedig muzulmán népviseletként határozta meg a kipát vagy éppenséggel a „kisiparosok” rövidítésének hitte. Mindezek mellett sajnos az is előfordult, hogy szomorú képet nyertünk az amúgy alapműveltséghez tartozó témákban. Amikor például Jeruzsálem múltját helyeztük középpontba, úgy tűnt, hogy fiatalok és idősek körében egyaránt nagyon nagy a történelmi alapismeretek hiánya.
Te mit tanultál a sorozatból?
Számomra óriási meglepetés volt az emberek nyitottsága. Azt hittem, hogy ha a zsidóságról kérdezzük őket, sokan nem állnak szóba velünk, vagy kezdetben legalábbis zárkózottak lesznek. Viszont nagyon kevés visszautasítást kapunk, nem jellemző a rosszindulat megnyilvánulása és alapvetően barátságosak az emberek. Ugyanakkor tanulságos azt látni, hogy sokan nem merik azt mondani, hogy „nem tudom”. Sokszor látható, hogy nem tudják a helyes megoldást vagy fogalmuk sincs a témáról, de az előzetes ismereteikből merítve mégis mondanak egy választ – többnyire tévesen.
A videókban szándékosan vágjátok össze ezeket a helytelen válaszokat úgy, hogy azok többségben legyenek?
A projekt elején több ismerősöm is megkérdezte ugyanezt, azaz hogy készakarva a rossz válaszokra fókuszálunk-e a videók összevágásakor? De azt kell mondanom, hogy nem, mindez sajnos a valós arányokat tükrözi. Az utcán forgolódva tényleg elenyésző kisebbségben akadunk olyan személyekbe, akik képben vannak a témákat illetően. Ez amúgy szintén tanulságként szolgált számomra: legtöbben nem tudják a helyes választ – amivel alapvetően nincs mindig gond – viszont nem is kérdeznek. Ritkán fordul elő, hogy valaki arra kér minket, áruljuk el neki a helyes választ. A videók készítésekor ezért csak megerősödött bennem, amit még egy egyetemi oktatótól hallottam korábban: „az intelligens ember nem tud mindent, viszont kérdez”. És részben a Bibsinfónak ez is célja: elérni és tájékoztatni azokat is, akik amúgy nem szeretnek vagy nem mernek kérdezni. Sosem a kigúnyolás vagy megszégyenítés a cél; szeretnénk közérthető, ugyanakkor interaktív anyagokat készíteni. Természetesen ez néha figyelemfelhívó vagy adott esetben vészjelző hatású is lehet, hiszen egyfajta „visszacsatolásként” rámutat arra, hogy a zsidóságnak van még feladata az ismeretterjesztésben.
Várhatunk folytatást, vannak jövőre vonatkozó terveitek?
Természetesen, hiszen nagyon sok téma van még a tarsolyunkban. Érdemes minket követni a jövőben is, mert újabb izgalmas témák következnek! Az eddigi részek alapján ugyanis egy dolog már egészen biztossá vált: szükség van a folytatásra.
Négy babona a zsidókról
A lyukas lepedő
Elterjedt tévhit, hogy a zsidók lyukas lepedőn keresztül élnek házaséletet. A tévhit valószínűleg abból ered, hogy a szomszédok nem tudták mire vélni a zsidó háziasszonyok által kiteregetett rituális alsóneműt, a ciceszt. Ez egy négyszögletes, sarkain rojtokkal ellátott ruhadarab, melyet a férfiak az ingük alatt viselnek, és amelynek közepén a fej átbujtatására szolgáló lyuk van. A férjet és a feleséget a szexuális együttlét során elválasztó lepedő nemhogy nem előírás, de valójában ellenkezik is a háláchával.
Szarvas-patás zsidók
Számos antiszemita karikatúrán láthatjuk a zsidókat szarvakkal-patákkal, ördögként ábrázolva. Ugyancsak közismert Michelangelo alkotása, melyen szarvakkal a fején ábrázolta Mózest. A két ábrázolás, és így számos babona, mely a zsidókat az ördöggel azonosítja, ugyanabból a félrefordításból fakad. „Izrael fiai pedig látták Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának a bőre és Mózes visszatette a fátyolt az arcára, amíg nem bement, hogy beszéljen vele.” Jeromos bibliafordítása során azonban a héber „karan” sugárzik szót „keren”-nek olvasta, ami viszont szarvat jelent. Így került Mózesre, majd innen áttételesen minden zsidóra szarv – ami egy logikai ugrással már a patát és az ördögfarkat is magával hozta.
büdös zsidók…
Az előző babona folyományaként annyira szorosan az ördöghöz kötötték a középkorban a zsidókat, hogy elvárták: kénköves szaguk legyen, mint ahogy a poklot elképzelték. Akinek nem volt kénes szaga, az bizonyára keresztény vérben fürdött, hogy lemossa azt magáról.
Zsidó összeesküvés
Napjainkban is igen népszerűek a zsidó összeesküvésről szőtt elképzelések. A világuralomra törő zsidók Hollywoodtól, a pénzügyi világon át az illuminátusokig mindent irányítanak az antiszemita propaganda hívei szerint. A nagy világméretű zsidó összeesküvés gyökereit természetesen szintén a középkorban kell keresnünk: a babona szerint a rabbik minden évben Spanyolországban gyűltek össze, hogy megvitassák: abban az évben melyik keresztény város lakóit áldozzák fel rituális célokra. A 19. században kezdett az emberáldozatról a világ pénzügyi leigázására terelődni a figyelem, melynek leghíresebb példája a Cion Bölcseinek jegyzőkönyve. Ez a hamisítvány a mai napig képezi antiszemita spekulációk alapját.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.