Bölcseink szerint a húsevés örömöt okoz az embernek. Éppen ezért azokon a napokon, amikor micva örülni, vagyis szombaton és ünnepnapokon, a húsfogyasztást is pártolják. Ennek ellenpontjaként a tisá beávot megelőző kilenc napban (nájntég jiddisül, vagy tisát hájámim héberül) szombat kivételével nem eszünk húst, hogy ezzel is kimutassuk gyászunkat, melyet a Szentélyek elvesztése fölött érzünk. Jelen írásunkban a húsevéssel foglalkozunk, majd zárásként – a kilenc napra való tekintettel – párve, húsmentes receptet ajánlunk.
Vegánból húsevő
És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül. A föld minden vadjának pedig, meg az ég minden madarának és mindennek, ami mozog a földön, amiben élő lélek van, minden zöld füvet (adtam) eledelül. (1Mózes 1:29–30.)
Ebből a rövid tórai részletből tudjuk, hogy amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, a növényeket adta neki táplálékul, és ez így volt egészen az özönvíz utánig. Miután Noách (Noé) és családja elhagyta a bárkát, áldozatot mutatott be az Örökkévalónak, aki pedig megáldotta őt, és engedélyt adott az embernek a húsevésre:
Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. De húst lelkével: vérével ne egyetek!” (1Mózes 9:3–4.)
Az egyik magyarázat szerint az állatok Noénak köszönthetik, hogy túlélték az özönvizet, ezért ettől fogva ő rendelkezett felettük. A húsevés engedélyezése kiemeli, hogy ember és állat nincsenek egy szinten, nem egyenrangúak. Az emberölés alapvetően különbözik egy állat megölésétől. Az ember a teremtéstől fogva uralkodik az állatok, a növények és az élettelen dolgok felett.
Ha a lélek húsra vágyik…
Ha majd kitágítja az Örökkévaló, a te Istened határodat, amint szólt hozzád és te azt mondod: Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni, lelked minden vágya szerint ehetsz húst. Ha távol lesz tőled a hely, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy nevét odahelyezze, akkor vághatsz marhádból és juhaidból… Csak légy erős, hogy ne egyél vért, mert a vér a lélek, azért ne edd meg a lelket a hússal. (5Mózes 12:20–27.)
A Tóra kifejezetten azt mondja, hogy az ember lelke húsra is vágyik. Ez a motívum a pusztai vándorlás során többször is visszatért, amikor a zsidók lázadoztak a manna ellen, húst akartak enni vagy visszavágytak az egyiptomi húsosfazék mellé. Fontos azonban, hogy a vér maga az élet, fogyasztása ezért tiltott. Az élő állatból kivágott hús tilalma pedig olyan fontos, hogy nemcsak zsidókra vonatkozik, hanem bekerült a sevá micvot bné Noách, vagyis Noé fiainak hét törvénye közé is; ezek azok a parancsolatok, melyek a nem-zsidókra is vonatkoznak.
Bár a húsfogyasztás a régi időkben a gazdagok kiváltsága volt, illetve valóban csak ünnepnapokon jutottak hozzá, a Szentély idejében az áldozatok a mindennapok részét képezték. Bizonyos áldozatokból mindenkinek ennie kellett, másokból csak a kohénok fogyaszthattak. A zsidó legendák szerint az idők végén Isten megöli a Béhemótot (óriási bika) és a Leviátánt (óriási hal), és a húsukból nagy örömmel falatoznak majd az emberek. Azt is mondják azonban, hogy a végső megváltás után, az eljövendő világban minden élőlény növényekkel táplálkozik majd:
Tehén és medve legelésznek együtt heverésznek kölykeik; az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. És
játszadozik a csecsemő a vipera lyukánál és a baziliszkusz szemére az elválasztott gyermek nyújtja ki kezét.
(Jesájá 11:6–8.)
Húsevés két nézőpontból
Az idők folyamán azonban rendre felbukkantak olyan zsidó gondolkodók, akik nem fogadták el a húsfogyasztást. Közülük az első ismert Joszef Albo rabbi volt, aki a XV. századi Spanyolországban élt. Ő morális okokból foglalt állást a vegetarianizmus mellett, azonban figyelmeztetett arra, hogy ez nem jelenti azt, hogy az embernek saját magával egyenlőnek kellene tekintenie az állatokat.
A hústól való tartózkodással kapcsolatban a leggyakrabban a XX. század elején élt ráv Ávráhám Jicchák Kookot idézik. Ő volt az államalapítás előtti Izrael első főrabbija és a XX. század első felének egyik leginkább meghatározó vallásos zsidó gondolkodója. Szerinte az ideális állapot a húsfogyasztás kiiktatása lenne, azonban az emberiségnek fel kell nőnie ehhez a feladathoz. Csak az emberek közti erőszak megszüntetése után következhet az állatok végletekig menő védelme, akkor, amikor ember és ember között már nincsen durvaság. Bár ráv Kook hét közben tartózkodott a húsevéstől, szombaton és ünnepeken ő is evett a feltálalt húsból. Vele ellentétben kortársa, ráv Joszef Soloveitchik, nagyon komolyan vette az ideológiai alapú vegetarianizmust. A kortárs ráv Slomó Áviner, Kook rabbi ideológiáját hangsúlyozza: szerinte a húsevéstől való tartózkodásnak megvan ugyan az erkölcsi alapja, azonban először azt kell megtanulnunk, hogy hogyan kezeljük embertársainkat megfelelő tisztelettel és elfogadással, az állatokkal való együttérzés csak ezután következik.
Ezzel szemben áll egy másik megközelítés, melyet az áldott emlékű lubavicsi Rebbe is képviselt. A Midrás (Bámidbár rábá 14:12.) elmondja, hogy a világ négy részre oszlik: élettelen, növény, állat, ember. Ebben a hierarchiában az alacsonyabban levő „szolgálja” a felette levőket. Amikor egy alacsonyabb szinten lévő dolgot felhasználunk egy magasabb szinten levő szolgálatában, akkor felemeljük azt egy magasabb szintre. Ha például egy állat vagy ember elfogyaszt egy növényt, akkor nem elpusztítja, hanem magasabb szintre emeli. Ugyanígy, ha valaki húst eszik, felemeli az állatot. A Rebbe úgy vélte, hogy ha nem használjuk fel az állatot, akkor azzal kárt okozunk neki, mert miattunk nem képes magasabb szintre jutni.
A kilenc tejes nap
Az áv hó újholdjával (ebben az évben július 22., szerda) kezdődő „kilenc tejes nap” azonban mindenképpen a húsmentes ételek időszaka. És mivel ráadásul nyár közepe van, egy közkedvelt és az egész világon ismert fogást kínálunk: lecsót. Mondhatjuk, hogy ahány ország és ahány ház, annyiféle lecsó. Tojással vagy anélkül, rizzsel, krumplival, házi kovászos uborkával, esetleg kolbásszal (persze nem a kilenc napban) vagy frissen sült kenyérrel fogyasztják. Ez utóbbi esetben természetesen hosszú lével készítik, hogy legyen mit felitatni a puha kenyérbéllel.
Térségenként eltérően kerülhet bele csak paprika és paradicsom vagy más zöldségek is, például cukkini vagy padlizsán a ratatouille-nak nevezett francia lecsóba. Egy bolgár variáció szerint a kaliforniai paprikát és a paradicsomokat nem aprítják fel, csupán felkarikázzák, és miután olajon átsütötték, felvert tojást és elmorzsolt feta sajtot adnak hozzá, elkeverik, és addig sütik, amíg a tojás besűrűsödik.
Izraelben ezt az ételféleséget saksukának hívják, és mára az izraeli konyha elmaradhatatlan fogásásává vált. Eredetileg bármiféle zöldséggel készülhetett, de igazán elterjedtté és kedveltté a paradicsomból, kaliforniai paprikából és hagymából készített variáció vált, melyre néhány egész tojást ütnek, és lefedve, keverés nélkül főzik meg. Gyakran vastag aljú edényben, egyszemélyes adagokban készítik, és egyenesen az edényből fogyasztják.
Saksuka
Párve, gluténmentes
1 nagy hagyma; 2 gerezd fokhagyma; 2 ek. étolaj;
4 piros vagy sárga kaliforniai paprika; 6 nagy paradicsom; néhány szelet erős paprika (opcionális); pirospaprika, só, bors és őrölt koriander, ízlés szerint; 4 tojás
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, apróra kockázzuk, és egy mély, vastag aljú edényben a felforrósított olajon megfuttatjuk. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a pirospaprikát, majd a felkockázott paradicsomot és paprikát is. Ha a paradicsomot héja nélkül szereti a család, akkor felkockázás előtt ejtsünk X alakú bevágást a tetején, és néhány percre tegyük forró vízbe, így könnyen le tudjuk húzni a héját. Sóval, borssal, őrölt korianderrel ízesítjük, és 30 percig kis lángon főzzük, szükség esetén pótoljuk az elpárolgott folyadékot, attól függően, hogy sűrűbb vagy inkább több lével rendelkező saksukát szeretnénk kapni. A tojásokat egyenként tiszta pohárba ütjük, hogy meggyőződjünk, nincs-e bennük vércsepp, majd óvatosan a zöldségekre engedjük, anélkül, hogy kipukkanna a sárgájuk. Letakarva, néhány perc alatt megfőzzük a tojásokat is, és friss kenyérrel vagy pitával, még forrón tálaljuk az ételt.
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 132. szám – 2020. július 1.