2003-ban is minden este több száz résztvevője volt a nyugati téri hanuka ünnepségnek. Az ünnep fényét emelte Yona Metzger Izrael Állam főrrabijának jelenléte. Az alábbiakban a 2003 decemberi, nyugati téri hanuka ünnepségen elhangzott beszédekből és fölolvasott levelekből közlünk részleteket.
A hanukai menórán minden nap eggyel többet gyertyát gyújtunk, kifejezetten az ajtóban vagy az ablakban, akár egy köztéren gyújtjuk meg, a nyilvánosság előtt… Azáltal, hogy egyre több fényt hozunk, a sötétben egyre több fényt gyújtunk, és kint nyilvánosságra hozzuk a fényeket. Ezzel elérjük a messiási kort, hogy a fény betöltse az egész világot.
(Nógrádi Bálint)
Köszönöm megtisztelő meghívását a Nyugati téren rendezendő hanuka Ünnepségre.
Nagyon örülök annak, hogy a 2167 évvel ezelőtti csodára az idei évben is nyilvánosan emlékeznek, lehetőséget kínálva ezzel sokaknak a sajátjuktól eltérő vallás és kultúra mélyebb megértésére.
Hiszem, hogy a nyilvánosan megült fény ünnepe is hozzájárul a békés egymás mellett éléshez, és a más iránti nagyobb nyitottsághoz.
(Gyurcsány Ferenc, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter)
Kedves Ünneplők! Tisztelt Egybegyűltek!
Azért jöttem, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztereként élő szóval köszöntsem Önöket és élő szóval köszöntsem a fény ünnepét. Boldog Hanukát!
Azért jöttem, hogy beszéljek egy kapcsolatról. Egy kapcsolatról, amely a szabadság és egy ünnep között él, mert meggyőződésem, hogy akkor lehet igazán és jókedvvel ünnepelni, ha van szabadság. És akkor van szabadság, hogy ha ezt az egyes ember is érzi, és közösséget tud alkotni, meg tudja őrizni a közössége hagyományait, és tovább tudja azt adni…
(Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere)
Csodák léteznek egész évben, a mindennapokban, mindig-mindenhol ott vannak a csodák…
…Ma, amikor itt állunk, nem tehetem meg, hogy ne emlékezzek meg édesapám történetéről. Ő gyermekkora óta mindig azt mesélte nekem, hogy 1944-ben, itt valahol a Nyugati tér környékén, valamilyen eldugott kis helyiségben volt egy konyha, ahová azok a zsidó fiatalok gyűltek össze, akik hamis papírokkal éltek a fővárosban. Különösen péntek este találkozgattak ezen a helyen, mivel itt a vajas kenyér mellett egy pohár bort is kaptak, amelyre a szombati kidust mondták el. Itt ezen a téren hatvan évvel ezelőtt bujkált az apám, és a nehézségek ellenére próbált felemelt fővel zsidóként élni. Hatvan évvel később itt állunk mi, és hirdetjük a hanuka nagy csodáját. Hála a Mindenhatónak, és hála a magyar demokráciának, amely biztosítja minden polgár számára a szabadságot, és a szabad vallásgyakorlást…
(Oberlander Báruch, rabbi)
Ma este, amikor fellobbannak az ország közterein a kilencágú gyertyatartók fényei, mindannyian ünnepelünk, mert ami öröm a közösség egyik tagjának, az öröm a másiknak is.
Büszkék vagyunk hagyományainkra. A köztereken felállított hatalmas gyertyatartók égő gyertyái a befogadás kultúráját hirdetik, és mélyen hiszem, hogy békében megférnek a mellettük felállított keresztekkel. A Köztársaság a közös múltból, polgárai hitéből is meríti erejét. Hagyományainkat nagyszüleinktől és szüleinktől is kaptuk, hogy megőrizve, gazdagítva hagyjuk örökül az utánunk jövőkre. Közös és eltérő ünnepeink valamennyiünket gazdagabbá érzékenyebbé tesznek,. ezáltal gazdagítják közös nemzeti kultúránkat. Az egyik legbensőségesebb és legvidámabb zsidó ünnep kapcsán szeretném megemlíteni nincs nemzet, nincs Köztársaság, nincs azonosságtudat, közös emlékezet, a hagyományok közös, egymásra figyelő ápolása nélkül. Nincs jövő közös emlékezés nélkül…
A hanuka a megmaradás csodájának ünnepe. A gyertyák fénye mindannyiunk számára hirdeti a hit és az erkölcs erejét, legyőzhetetlenségét. Az ünnep üzenete egyetemes érvényű, az összefogás emelkedettségét hirdeti az erőszak és a kirekesztés fölött.
Büszke vagyok arra, hogy közös eszményeink és demokratikus eredményeink ma biztosítják a felhőtlen, örömteli és közös ünneplés lehetőségét.
(Medgyessy Péter, miniszterelnök)
Őszinte szeretettel és tisztelettel fogadtam el azt a felkérést és meghívást, hogy ezen a csodálatos mai esti ünnepen elmondhassak néhány mondatot.
Nagy szeretettel emlékezem meg arról, hogy Budapest belvárosának ezen a pontján kerülnek felállításra és meggyújtásra a hanuka gyertyái. Én úgy vélem, hogy ez egy olyan üzenet és megbecsülés belvárosunknak, amely mutatja azt, hogy a belvárosban is, a városban is és az országban is sokan élünk együtt olyanok, a Köztársaságban szabad állampolgárként, akiknek egyik szüleje chanukát ünnepelt, másik szüleje karácsonyt ünnepelt. Én is egy ilyen büszke polgára vagyok egy ilyen országnak, városnak, illetve belvárosnak. Ezért értettem meg talán elsőre azt az üzenetet, amelyet ma sokszor megéltem. A közelmúlt napjaiban számos közösséget kerestem fel és mindenhol azt éreztem, hogy a fénye és a szeretet rokon fogalom, a fény és a szeretet együtt jár és a fény és a szeretet a szabadságot jelenti…
(Steiner Pál, Belváros-Lipótváros polgármestere)
Vannak olyan csodák, amik egészen ritkán történnek meg, ilyen például az egyiptomi kivonulás, ami egy nem mindennapi csoda története. Vannak azonban olyan csodák is, mint amik hanukakor történtek, Isten nem megtörte a természet rendjét, nem természetfeletti dolgok történtek, hanem teljesen természetes módon történtek a csodák. Egy kis népnek egy kis serege legyőzte a görög seregeket, ezzel kivívta a saját szabadságát. Az ilyen csodák az örök csodák.
A csodákat a mindennapokban találhatjuk meg igazán! Az életünk teli van csodákkal! Csodák ott vannak, ahol egymás felé fordulunk és megtaláljuk azt a lángot, azt a fényt, ami nem csak decemberben a Nyugati téren, hanem mindennap, egész évben, minden ember szívében ott van.
(Köves Slomó, rabbi)
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a fény ünnepén én lehetek az a miniszter, aki a harmadik gyertyát meggyújtja. Azért nagyon különleges nap ez, mert a zuhogó eső ellenére ilyen sokan eljöttek, mert úgy érzi, hogy az együttlét fontos, az ünnep nagyon fontos, a sokféleség, a sokféle ünnep fontos.
A szolidaritásnak az egész társadalomban át kell hatnia az érzéseinket, és át kell hatnia a cselekedeteinket. Magyarország 2004-ben egy olyan csodának lesz a része, hogy az Európai Unió igazi, méltó tagjává válik. Ez azt is jelenti, hogy egy olyan közösségnek az egyenrangú tagja lesz, amely mindig is hitt abban, hogy az emberi szolidaritás másokkal való törődés az egyik legfontosabb érték. Ez az ünnep, a hanuka ünnepe, ezt az érzést és ezt a szolidaritást mondja számunkra, és azt szeretném, ha mindannyian éreznénk, és nem csak ma, hanem az év minden napján.
(Lévay Katalin, esélyegyenlőségért felelős miniszter)
Nagyon megható a számomra itt lenni veletek Budapesten ezen a különleges hanukai estén…
Azt szeretném nektek elmesélni, azt a különleges és megható élményt, ami csak egy pár órával ezelőtt történt Oberlander rabbival és a többi hitközségek vezetőivel együtt voltunk a parlamentben és ott a Magyar Állam Miniszterelnöki Hivatalát vezető miniszterének, Kiss Péternek asztalánál meggyújtottuk a menórát. Szeretném megköszönni a Magyar Állam és Magyar Köztársaság Elnökének, Miniszterelnökének, Budapest Főpolgármesterének és minden vezetőnek azt a meleg és jó viszonyt, amit a zsidó közösségeknek biztosítanak…
Köszöntök minden ünneplőt, azokat akik ma este velünk együtt itt vannak. Pár perc múlva látni fogjuk az égő gyertyákat, mindannyian vigyük haza magunkkal ezeknek a gyertyáknak a fényét, hiszen a gyertyáknak az a feladatuk, hogy világítsanak és ez egyben mindannyiunk feladata. Küldetésünk, hogy az egész világot fénnyel árasszuk el, és egymás lángjait is meggyújtsuk.
(Yonah Metzger, Izrael állam jelenlegi askenáz főrabbija)
Megtiszteltetés nekünk budapestieknek, hogy a hanuka 4. estéjén Metzger főrabbi úr Budapesten velünk együtt gyújtja meg a hanuka gyertyáit…
Hallottuk a Hanuka, a fény, a szabadság ünnepe. A zsidó nép a görög elnyomók ellen kelt fel azért, mert azok rájuk akarták kényszeríteni a hitüket, vallásukat. Mi magyarok, akik annyit harcoltunk a szabadságunkért, melyet igen későn vívtunk ki, pontosan tudjuk, átérezzük a zsidó nép küzdelmeit a harcban a szabadságért… Mindehhez annyit tennék hozzá a mai estén, hogy Budapesten szabad a vallásgyakorlás. Mindenki szabadon gyakorolhatja a hitét, vallhatja a meggyőződését, s amíg Budapest Főpolgármestere leszek, addig ez így is lesz…
(Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere)
Magyarországon 1998. december 13-án lobbant fel először köztéren a Hanuka gyertya lángja. Hat éve, az ünnep napjaiban gyertyát gyújtanak a Nyugati téren az ünneplők, minden nap eggyel többet.
Az elmúlt egy évben, azóta, hogy utoljára gyűltek össze Budapesten és a világ számos nagyvárosában a Hanukát ünneplők, sok minden megváltozott az életünkben. A világ kevésbé biztonságos, mint akkor volt. Sok-sok szomorúsággal és szenvedéssel kellett szembesülnünk ez idő alatt. De a Hanuka a csoda ünnepe. A hit győzelmének és a szabadság diadalának ünnepe, amely mindenkit érint, aki szebb és jobb életre vágyik.
Ezt is hirdetik a Hanuka gyertya fényei, amely körül összegyűltek most az emberek, hogy egymásnak adják a hírt: a csoda létezik. És minden évben egyre több emberhez jut el ez az üzenet. Sokan a dolguk után sietők közül is megállnak itt, hogy ha csak egy percre is, de részesei legyenek az ünnepnek, a szerteáradó örömnek.
A fény, világunk egyik legkülönlegesebb, legcsodálatosabb eleme. Megfoghatatlan, mint a lélek. A fény megvilágítja a teret, általa addig rejtve maradt dolgok is a szemünk elé kerülnek. A fény meleget áraszt, biztonságot ígér. A fény: az élet.
Az ünnep nem személyes elsősorban. Az ünnep a közösség – ahogy Hamvas Béla írta. Mindenki, aki ezekben a napokban gyertyát gyújt, a közösséget ünnepli.
Chánuká száméách! Örömteli ünnepet!
(Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke)
Megjelent: Egység Magazin 14. évfolyam 54. szám – 2014. augusztus 3.