Noách
Az özönvíz és a messiási korszak…
A Tóra elmondja szakaszunkban, hogy Noé bevitt mentőbárkájába mindenféle állatból kettőt-kettőt, hogy megmeneküljenek a pusztulástól – beleértve a vadállatokat és háziállatokat egyaránt (1Mózes 7.).
Több kommentátor is felteszi a kérdést: ha ez így van, akkor miért olyan nagy dolog, amit a próféták mondanak, hogy az idők végén, a messiási korban „a farkas báránnyal lakik együtt” (Jesájá 11:6.) a vadállatok nem fogják bántani, széttépni a náluk gyengébbeket? Hiszen ezek a bárkában is együtt voltak, és nem bántották egymást?
A különbség az – mondja Párdész Joszéf – hogy az özönvíz idején az állatok az életveszély miatt „kötöttek békét” egymással, mivel életösztönük ezt diktálta. A veszély idején mindenféle vad lény – állat és ember egyaránt – hirtelen megszelídül, Istenfélő lesz, és emberségesen, barátságosan viselkedik társaival.
Ezzel szemben a messiási korban, amikor semmiféle veszély nem fenyeget, a béke és barátság nem félelemből, vagy veszélyeztetettségből fog fakadni, hanem meggyőződésből, emberiességből és fennkölt érzésektől vezetve. Ez nem ugyanaz, és ez csak a messiási korban lesz lehetséges. (N.K.)
Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 6. szám – 2015. február 9.