Az alábbi levél címzettje egy meg nem nevezett tóratudós

  1. tisré 25./1942. október 6.

… bár fentebb a parancsolatok betartásával kapcsolatban fejezte ki aggodalmát, én csupán röviden írnék e témáról, csak azért, hogy levelem ne nélkülözze bölcseink szavát. Önnek nyilván nincs is szüksége hosszas magyarázatokra.

„Netilát nesámá” – a lélek felemelése

A rituális vágással kapcsolatban: minden vélemény megegyezik abban, hogy a Tóra törvényei előírják az állatok rituális levágását [annak érdekében, hogy húsuk fogyasztható legyen]. A szárnyasokkal kapcsolatban megoszlik bölcseink véleménye, de a zsidó jog úgy rendelkezik, hogy szükséges a rituális vágás. A halak esetében nincs szükség rituális vágásra, elég összegyűjteni őket.

E rendelkezések spirituális jelentőségét a hászidizmus több forrása taglalja, ahogy a Tóra törvényeinek alapvető magyarázatai is. Bölcseink szerint a rituális vágást előíró héber kifejezés, a „vesáchát” jelentése a „vemásách” szóéval egyezik meg, melynek értelme: húzni. „És ő húzta maga után”. [A metsző elveszi az állat életerejét és maga után húzza egy másféle spirituális valóságba.]

[Ez a felfogás megmutatkozik egy másik kifejezésben is, melyet bölcseink a vágásra használtak:] „Netilát nesámá” – a lélek felemelése. Az állat életereje a korábbi spirituális térből átkerül egy magasabb helyre, ahol átlényegülhet hússá és vérré egy ember számára, energiát szolgáltatva számára az istenszolgálathoz ahelyett, hogy (Isten ments) a spirituális lezüllését segítené elő.

Az állatok rituális vágást igényelnek

Az állatok porból lettek megteremtve. Önállóan nem képesek felemelni magukat a földről, másoknak kell felemelni őket. Ez hasonló a mi istenszolgálatunkhoz, a test és az állati lélek kapcsolatához, melyre a következő írásversek utalnak: „Az ember úgy születik, mint egy vadszamár”, illetve „Az ember szívének ösztöne gonosz a fiatalságától fogva”. Bölcseink magyarázata szerint a „fiatalságától fogva” kifejezés azt is jelentheti, hogy „attól a pillanattól fogva, hogy a magzat megmozdul”, majd a világra jön, már harcban áll a rossz ösztönnel.

Éppen ezért minden vélemény megegyezik abban, hogy az állatok rituális vágást igényelnek a spirituális energia fent említett átlényegítése miatt. Ez a feladat [a test és az állati lélek finomítása] a lélek küldetése és földre szállásának oka. A lélek ugyanis önmagában nem szorul javításra; alászállásának egyetlen oka a test jobbá tétele és felemelése.

Az isteni lélek energiája (…) világi küldetésének betöltése

A szárnyasok sárból, azaz víz és föld keverékéből lettek megteremtve. Képesek repülni, de mindig vissza kell térniük a földre, hiszen elfáradnak repülés közben.

Ez példa az intellektuális lélek istenszolgálatára, mely közvetítő szerepet tölt be az állati és az isteni lélek között. Az intellektuális léleknek lehet isteni forrása, ám a lényege a halandó intellektushoz köti, melyet a benne rejlő isteni lélek motivál. Mindezek miatt megoszlanak a vélemények arról, hogy esetükben is szükség van-e a rituális vágásra [és az ezzel járó spirituális szolgálatra]. A végső döntés szerint szükséges a rituális vágás.

A halakat mindig éltető közegükben találjuk; ha elhagyják azt, elpusztulnak. Ez az isteni lelket szimbolizálja, mely állandóan hű marad Istenhez, még akkor is, amikor valaki bűnt követ el. Sohasem szakad el éltető forrásától, magától az Élettől.

[Ezáltal megérthetjük a bűnözés súlyos következményét. Mivel az ember folyamatosan isteni forrásához kötődik, a bűn elkövetését ahhoz hasonlíthatjuk, amikor valaki a király fejét veszi, majd a latrinába nyomja.]

[A halak és élőhelyük között fennálló állandó kapcsolat miatt] nincs szükség rituális vágásra [és az azzal járó spirituális szolgálatra]. A halakat azonban össze kell gyűjteni. Az isteni lélek energiája ugyanis, világi küldetésének betöltése, azaz a test átjárása és finomítása közben felaprózódik, így össze kell gyűjteni a darabjait.

Ha mélyebben értelmezzük, úgy is magyarázhatjuk, hogy a lélek öt szintjéből a szárnyasok az első háromra (nefes, ruáchm, nesámá), a halak pedig a másik kettőre (chájá, jechidá), a lélek mindent átfogó erejére utalnak. Most azonban ezt nem fejtegetném tovább.

A sáskáknak nincs királya, mégis csapatokban vonulnak

A sáskák sem igényelnek rituális vágást. A Tááméj Hámic­vot könyvben találjuk azt a magyarázatot, mely szerint a sáskák és a halak a Jeszod szféra szintjén állnak. Ezzel szemben a háziállatok, a vadállatok és maga a rituális vágás is a Málchut szférához tartozik.

Talán emiatt [a misztikus értelmezés miatt] nincs bennük vér, mely a fizikai vágyakat szimbolizálja. Továbbá [a sáskákra és a halakra] jellemző az önzetlenség, a következő írásvers alapján: „És mi olyanok voltunk a szemükben, mint a sáskák” és jellemző az egység is: „A sáskáknak nincs királya, mégis csapatokban vonulnak”.

Az önzetlenségnek azonban lehet negatív dimenziója is, ahogy ebből a mondatból látjuk: „Efrájim a bálványokhoz csatlakozott”. Éppen ezért léteznek nem kóser sáskafajok is. De még így is, mert „a béke nagyszerű”, a belőlük készült páclé mégis felhasználható.

Legyen meg Isten akarata, hogy a rossz ösztön leölésével még napjainkban beteljesedjen a prófécia: „A megváltás idején az Örökkévaló előveszi a rossz ösztönt és levágja”.

Ő adjon életet és erőt a számunkra és küldje el a messiást, hogy mihamarabb összegyűjtse népünk szétszórtjait.

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 134. szám – 2020. szeptember 1.