Dr. Batseva Jonisz-Gutmannak a tel-avivi Trumpeldor temetőben álló sírkövén születési dátuma helyén Izraelbe költözésének időpontja áll, jelezve, hogy az alijával mintegy újjászületett, olvasható az anumuseum honlapján.
Az államalapítás előtti Izrael egyik első női orvosa 1880. január elsején született egy délnyugat-oroszországi faluban. Apja gazdag és művelt kereskedő volt és ő is, akárcsak a felesége, elkötelezett cionista. Később Odesszába költöztek, hogy a család négy gyermeke megfelelő zsidó és világi oktatást kapjon. Batseva egy olyan csoporthoz tartozott, melynek egyik fontos célkitűzése volt a héber nyelv használatának elterjesztése. A lány álma az volt, hogy orvos legyen, és bár apja határozottan ellenezte ezt, anyja titokban pénzt adott neki, hogy Európába utazhasson, és egy nők oktatását is támogató egyetemen szerezhessen orvosi diplomát. A 17 éves lány Genfbe utazott, ahol kiderült számára, hogy túl fiatal az egyetemi tanulmányokhoz. Amikor ezt megmondták neki, zokogásban tört ki, és a professzorok végül beadták a derekukat, korkedvezménnyel felvették az egyetemre. Döntésüket sosem bánták meg, a lány kimagasló eredménnyel végezte el az első évet, sőt, apja beleegyezését is megkapta.
Batseva Genfben csatlakozott az akkoriban a vegyészkaron előadó Chájim Weizmann vezette cionista diákegylethez. A csoport tagja volt Alexandra Belkind, aki szintén orvostanhallgatóként érkezett az államalapítás előtti Izraelből, valamint Mirjám Kiszilova, aki korábban Berlinben tanult. Ők hárman lettek a zsidó települések első doktornői az államalapítás előtti országban.
Batseva 1904-ben végzett dicsérettel az egyetemen, majd hároméves odesszai gyakorlatot és berlini kiegészítő képzést (szülészet, nőgyógyászat és szemészet) követően készen állt arra, hogy teljesítse álmát, és Izraelben folytassa tovább az életét, ahol óriási szükség volt orvosokra. Hiány volt nőgyógyászati és fogászati klinikákból, a kórházak rendkívül zsúfoltak és piszkosak voltak és nagyon magas volt a halandóság, különösen frissen szült anyák és kisbabáik körében. Gederában, ahova Batseva 1909 elején testvéréhez, Eszterhez beköltözött, nem voltak orvosok, nem volt gyógyszertár, de még egy szülésznő sem. Akinek orvosi ellátásra volt szüksége, annak Rison Lecionba kellett utaznia.
Dr. Jonisz lett a város első orvosa, akinek ugyanúgy a feladata volt a fertőző betegségek kezelése, mint a szülések kísérése. Napi 24 órában szolgálatban volt, a hét minden napján. A doktornő gyógyszertárat is nyitott, és ugyanúgy ellátta a zsidó, mint az arab betegeket. A genfi egyetemen doktorált orvos, gazdag és művelt szülők gyermeke megtanult szamárháton lovagolni, hogy gyorsabban elérhessen betegeihez. Gedera után Hadera következett, ahol hozzáment az ötgyermekes özvegy Szimcha Ben-Cion Gutman író és tanárhoz. Együtt költöztek a fiatal Tel-Avivba, ahol Batseva a Sáár Cion kórház nőgyógyásza lett. Itt találkozott újra Dr. Alexandra Belkinddel, és együtt alapították meg a kórház zsidókat és arabokat egyaránt ellátó szülészeti-nőgyógyászati osztályát. A doktornő emellett dr. Árje Puchovsky sebész mellett is dolgozott. Mivel az orvos eredetileg magánkórház alapítására készült Izraelben, teljes sebészi felszerelését magával hozta, még steril kendőket is. Ennek és az orvos szakértelmének köszönhetően dr. Junisz beszámolója szerint még a legkomplikáltabb esetekben is jó egészségben távozhattak a páciensek a sebészeti beavatkozást követően.
Ha még ez sem lett volna elég, dr. Jonisz a környék egészségügyi tudatosságért felelős csapatának is tagja volt. A csoport önkéntesei személyes higiéniára oktatták a lakosokat, hogy megelőzzék a fertőző betegségek terjedését. Otthonában magánklinikát üzemeltetett és több, a lakosság hátrányos helyzetű tagjait támogató nőegyletben is tag volt, és 1913-ban bölcsődét nyitott azon jemeni származású anyák gyermekei számára, akik takarításból és mosásból tartották fenn magukat. Az intézményben húsz gyermekre vigyázott két dajka, az egészségügyi felügyeletet dr. Jonisz biztosította. Az anyáknak jelképes összeget kellett fizetniük az egész napos ellátásért cserébe. Ő alapította a Héber Orvos Egyesület nevű ernyőszervezetet. Mindeme munkája mellett úgy segítette a szegényeket, hogy látva a rendkívül rossz körülményeket sokszor nemhogy nem kért pénzt az ellátásért, hanem pénzt is adott a pácienseinek.
E rendkívüli asszonynak sohasem született saját gyermeke, de férje öt gyermekét tisztességgel felnevelte. Ma egy gederai és egy tel-avivi orvosi rendelő, valamint egy egészségügyi alapítvány viseli a nevét.
Emléke legyen áldott!