A hitközség fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmával ünnepségsorozatot rendeztek ebben a hideg orosz városban, Szibéria keleti részén, nem messze a Bajkál-tótól.
A várost 1661-ben kozák laktanyaként alapították, és a XIX. század elején a száműzetésbe küldött – a Miklós cár ellen fellázadt decembristákból kikerült – elit kulturális és intellektuális gyűjtőhelye volt. Emellett dinamikusan fejlődött a kereskedelme, és hamarosan a térség gazdasági központjává vált.
A feljegyzések szerint Irkutszk első zsidó lakosa az 1818-ban érkezett Jiszráel Ferster kereskedő volt. Hivatalosan sem Szibériában, sem az Orosz Birodalom más részein nem telepedhettek le zsidók az 1791-ben létrehozott, ún. Letelepedési Területen kívül, amely a mai Lengyelország, Ukrajna és Lettország, valamint Fehér-Oroszország, Litvánia és Moldávia egy részére terjedt ki. A gyakorlatban azonban tettek kivételeket. Abból is látható ez, hogy Ferster nemcsak, hogy Irkutszkba költözött, de még egy minjánt is fel tudott állítani egykori kantonistákból. A kantonisták a cár hadseregébe még gyerekként besorozott katonák voltak – nem ritkán nyolc éves kisfiúkat is elvittek -, akik húsz, vagy több évig voltak kénytelenek szolgálni a hadseregben. Sokukat megkeresztelkedésre is kényszerítették. Akik ezt elkerülték, rengeteget szenvedtek zsidóságuk miatt, emiatt sokan közülük elhagyták a vallásosságot, és ezzel együtt a családjukat és a közösségüket is. Azok, akik megmaradtak zsidónak, és megtartották a vallásukat azután is, hogy szabadultak a hadsereg kötelékéből, többnyire olyan helyen kaptak aprócska földet, ahol semmiféle hivatalos zsidó jelenlét nem volt. Például Irkutszkban.
Ferster kezdeményezése sikeresnek bizonyult: összeállított egy minjánt, és ezzel megalakult Irkutszk zsidó közössége. Kétszáz évvel később, 2018 októberében több százan gyűltek össze az irkutszki Okhlopkov Színházban, hogy megünnepeljék a helyi zsidó élet fennállásának e kerek évfordulóját. A résztvevők a város zsidóságáról szóló filmet, valamint egy színházi előadást tekinthettek meg. A nézők soraiban a közösség tagjain kívül helyi tisztviselők is helyet foglaltak. Az alapító Ferster déd-déd-déd-dédunokája, Jevgenyij Ferster megható üzenetet küldött a sarkkörön túlról, ahol jelenleg tudományos expedícióban vesz részt.
Aharon Wagner rabbi és felesége, Dorit 15 évvel ezelőtt költözött Izraelből Irkutszkba a Chábád küldötteként, hogy segítsék a helyi zsidó életet. Első erőfeszítéseik között szerepelt a zsinagóga felújítása: a kétemeletes, élénksárga és türkizkék épület meglepően emelkedik ki a környező, tipikus szibériai faházak közül. „A kantonisták 1878-ban engedélyt kaptak arra, hogy zsinagógát építsenek maguknak, ám nem volt rá megfelelő keretük. Az Irkutszkban addigra már letelepedett számos zsidó kereskedőnek azonban volt elég pénze.”- magyarázta Dorit Wagner. – „Bár a két csoport általában gyanakodva tekintett egymásra, most megegyeztek az együttműködésben. Ekkor már volt a városban néhány, egymástól függetlenül működő közösség, de a zsinagóga épületét az egység jegyében húzták fel.”
Az irkutszki zsidó kereskedők különféle alapítványokat támogattak jelentős összegekkel, és zsidó és nem-zsidó gyermekek számára egyaránt építettek iskolákat. „Nem volt itt könnyű zsidónak lenni. Irkutszk akkoriban a semmi közepén volt. Azonban a világon mindenfelé támogattak jesivákat, Jeruzsálemből, Vilniusból, sőt, még Philadelphiából küldött leveleket is találtunk, melyekben köszönetet mondanak az irkutszki zsidóknak a támogatásukért.” 1897-ben, egy évvel az előtt, hogy a transz-szibériai vasútvonal elérte volna a várost, többszörösére duzzasztva a város gazdaságát, a kereskedelmi tevékenység 10%-a zsidó kézen volt, és ők birtokolták a város legszebb házait is. Ám az irkutszki zsidók minden gazdagságuk ellenére a kiűzetés állandó fenyegetésének árnyékában éltek. 1890-ben újabb törvényben erősítették meg, hogy zsidóknak tilos Szibériában élniük.
Az októberi forradalom a település és zsidó közösségének hanyatlását hozta magával. A várost 1920-ban elfoglalták a bolsevikok és ennek nyomán összeomlott a kereskedelem. Aki csak tudott, elmenekült, és 1923-ra a legtöbb zsidó szervezet, intézmény, jótékonysági egylet és klub bezárt. A zsinagógát a kormány kisajátította, és bár később visszaadták egy részét, 1958-ig zárva maradt.
Az ezt követő évtizedekben a városban maradt zsidók igyekeztek megtartani a nagyobb ünnepeket, de igazán csak az idősek vettek részt a zsidó életben. Amikor a Wagner házaspár 15 évvel ezelőtt, nem sokkal peszách előtt megérkezett, az első nyilvános széder estén 400 vendégük volt. „Fantasztikus volt. Azóta is azon dolgozunk, hogy felélesszük a hagyományokat, zsidóságról szóló előadásokat szervezünk és megtartjuk az ünnepeket”- meséli Dorit.
A kétszáz éves megemlékezést követő napon a küldött-házaspár munkájának eredményeként egy másik, nagyszabású eseményre is sor került: megnyitották a régi zsidó temetőt, mely a XIX. század végén és a XX. század első felében volt használatban. A területet helyreállították, és emlékparkot alakítottak ki ott: „Most már látogatható, az emberek leülhetnek, gondolkozhatnak. Az avatási szertartás során megkértük a vendégeket, hogy emeljenek fel egy-egy követ a földről, és tegyék a sírokra. Nagyon megindító volt látni, hogy az emberek leróják kegyeletüket évtizedeken át elhanyagolt síroknál.”
Ezzel egy időben lerakták egy emlékmű alapkövét a város régi temetőjében, melyet, mielőtt parkká alakították, zsidók, muszlimok, katolikusok és ortodox keresztények egyaránt használtak, természetesen ki-ki a saját, kijelölt szekcióját. A helyi hatóságok nemrégiben felkérték a vallási csoportok vezetőit, hogy emeljenek emlékművet saját halottaiknak a régi temetőből lett parkon belül. A zsidó emlékműt az egyetlen, a temetőből ismert sírkő inspirálta.
Még ugyanazon a napon került sor a zsinagógában az új ifjúsági centrum felavatására is, „azoknak a fiataloknak, akik tanulni, előadásokat hallgatni, játszani, szórakozni, pihenni, együtt lenni jönnek ide”- sorolta Wagner. Hozzátette: mivel a kommunista időszak nagy kárt okozott az emberek zsidó identitásában, nehéz meghatározni, hogy valójában hány zsidó él ma Irkutszkban, ötezer, vagy talán annál is több. Azáltal azonban, hogy az identitásukat vesztett zsidókat összekapcsolják a múltjukkal, fontos lépést tesznek a helyi zsidó élet kiépítése terén. „A férjemmel hiszünk abban, hogy a közösség történetének feltárása alapvető, mert lehetővé teszi az emberek számára, hogy a zsidó történelem egészének részeként határozhassák meg magukat. Lehet, hogy nem könnyű nekik azonosulniuk az elődeinkkel, akik évezredekkel korábban hagyták el Egyiptomot. Ha azonban a helyi zsidókról beszélünk, akik csupán néhány nemzedékkel előttük laktak Irkutszkban, ha a nagyszüleikről és dédszüleikről beszélünk, akkor érzékelik, hogy ezek a történetek róluk is szólnak, még akkor is, ha ők maguk egész életükben távol voltak a zsidóságtól. Így képesek a zsidó nép egészéhez csatlakozni.”
zsido.com
Forrás: TOI