Az imádkozással kapcsolatban felmerül egy nyilvánvaló kérdés: amennyiben Isten mindent tud, azt is tudja, hogy mit szeretnénk. Ha pedig tudja, hogy mit szeretnénk, akkor miért van szükség arra, hogy külön kérjünk tőle? Sőt, Isten nemcsak azt tudja, hogy mit szeretnénk, hanem azt is, hogy a vágyainktól függetlenül mi az, amire igazán szükségünk van.

Azt mondják, hogy nagyon elővigyázatosnak kell lenni azzal, hogy miért imádkozunk, mert Isten esetleg megadja. Az ember vágyakozhat a lottó főnyereményre, de aki nyert már nagyobb összeget, az tudja, hogy az ilyen módon szerzett pénz sokszor inkább átok, mint áldás. Lehetséges, hogy valaki egy bizonyos személlyel szeretne mindenképpen házasságot kötni, de a frigy fájdalmas szakításba torkollik, mert a felek valójában nem illettek egymáshoz.

Mi csupán felszínes információk alapján ítélünk, az Örökkévaló azonban mindent tud. Nem lenne hát egyszerűbb ráhagyni a döntéseket? Amikor héberül azt kívánjuk valakinek, hogy teljesüljön minden kívánsága, hozzátesszük: letová – úgy, hogy az neki is jó legyen és jó származzon belőle.

A legbiztonságosabb tehát talán a következő ima lenne: „Világ Ura! Jobban ismersz engem, mint ahogy én ismerem magamat. Kérlek, add meg nekem mindazt, amire az életemben szükségem van és ne foglalkozz azzal, hogy a gondolataimban esetleg úgy vélem, hogy szeretnék valamit.” Vagy:

„Világ Ura! Jobban ismersz engem, mint ahogy én ismerem magamat. Rendkívüli arrogancia lenne a részemről, ha azt kérném Tőled, amit akarok, így ezt nem teszem. Tudom, hogy Te mindig szem előtt tartod az érdekeimet és azt is, hogy mindig úgy cselekszel, ahogy megfelelőnek látod. Így csak köszönetet mondok Neked mindazért, amit teszel.”

A zsidó gondolkodás azonban nem így vélekedik.

A zsidó ima meghatározott dolgokat kér, nem Isten mércéje, hanem az emberi lépték szerint. A zsidó gondolkodás azt mondja, hogy Isten azért teremtette a világot, hogy az ember gyakorolhassa a szabad akaratát. Isten szándékosan úgy teremtette a világot, hogy az ne legyen tökéletes, és az embernek adta a lehetőséget a tökéletesítésére, vagyis az ember feladata a világ tökéletesítése, nem hagyhatja az egészet Istenre. Ha ugyanis mindent Ő akart volna irányítani, nem adott volna az embernek szabad akaratot. Ha csak annyit kérünk Istentől, hogy tegyen velünk úgy, ahogy az nekünk a legjobb, az olyan, mintha arra várnánk, hogy a darab földünkön Isten majd termeszt nekünk valamit. Az embernek aktívan közre kell működnie a sorsa alakításában, miközben észben kell tartania azt is, hogy minden Isten akaratára történik.

Az a feladatunk tehát, hogy megpróbáljuk magunkat és a világot jobbá tenni. Ennek egyik eszköze az imádkozás. Az ember képes körülnézni és feltenni a kérdést: mit kell tennem, hogy a világ jobb legyen? Miközben ezzel foglalatoskodunk, az imádkozás segít szerénynek és alázatosnak maradni a teremtéssel és a Teremtővel szemben. Ha elérünk valamit, mindig emlékeztet arra, hogy ki az, akitől mindez származik.

Az imádkozás ahhoz is hozzásegít, hogy felismerjük a prioritásainkat. Mozgalmas napjaink során oly sok mindennel foglalkozunk, az imádkozás azonban kiemel az anyagi világból és segít a spirituális világhoz való kapcsolódásban. Az ima elfoglalt mindennapjaink csöndes sarka, ahova visszahúzódva mélyebb, erőteljesebb és igazibb világot érinthetünk meg. Az ima horgony, ami a spiritualitáshoz köt. Az imádkozás által Isten valódi partnereivé válhatunk a tökéletes világ megteremtésében.

Chana Deutsch

Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 16. szám – 2023. január 12.

 

Megszakítás