Sávuot, a hetek ünnepe, sziván hónap hatodik és hetedik napja. Az ünneppel egyrészt a teremtés után 2448 évvel (3318 évvel ezelőtt) a Sínai hegynél történt Tóra-adásról emlékezünk meg, másrészt az első gyümölcsök áldozatáról, a bikurimról, amit hálaadásként ajánlottak fel a jeruzsálemi Szentélyben.
Peszách ünnepe az Egyiptomból való kivonulásról való megemlékezés, Sávuot ünnepe a Tóra-adás emlékét őrzi, Szukkot ünnepén pedig a Dicsőség Felhőjére emlékezünk, amely megóvta őseinket a sivatagi nap kíméletlen erejétől. E három ünnep közül Sávuot a legelvontabb, hiszen teljességgel spirituális eseményt idéz fel.
A három ünnepet nem csupán imával és elmélyült tanulással, hanem jóízű étkekkel és italokkal ünnepeljük meg. Bizonyos körülmények között azonban Peszách és Szukkot ünnepét kizárólag spirituális módon is megtarthatjuk, amikor nem veszünk magunkhoz sem ételt, sem italt. Ilyen eset adódhat például, ha aggodalomra okot adó álom miatt böjtölünk ezeken az ünnepeken.
Ez azonban nem vonatkozik Sávuot ünnepére. Ezen az ünnepen a zsidóknak „enni és örvendezni kell, kimutatván a Tóra-adás napja iránti megbecsülésüket és örömüket.” Éppen ezért még aggodalomra okot adó álom miatt sem szabad ezen a napon böjtölni.
Ellentmondásosnak tűnik, hogy Peszách és Szukkot ünnepét, azt a két ünnepet, amikor főleg fizikai eseményekre emlékezünk teljesen spirituális módon is megünnepelhetjük, míg Sávuot ünnepét, melyen spirituális eseményről emlékezünk meg nem csupán spirituálisan, hanem fizikai módon is meg kell ünnepelni. Miért van ez így?
A Tóra-adás ünnepének (Mátán Tóra) kiemelkedő jelentősége miatt, az általunk végrehajtott micvá-k magasabb síkra emelik azokat a dolgokat, amelyeket ezeknek a micváknak a végrehajtásához használunk: maguk a tárgyak is (pl. a tfilin, mezuza, tóra-tekercs stb.) szentté válnak. Éppen ezért, ha fizikai dolgokkal foglalatoskodunk, fizikai testünket nemesítjük, környezetünket díszítjük, az Örökkévaló leglényegéhez kapcsolódunk ezáltal – és ezt csupán spirituális úton nem érhetjük el.
Ezért kell Sávuot ünnepén enni: ami által fizikai testünket magasabb szintre emeljük, s így a spirituális ünnep részesévé tesszük. Testünk és lelkünk együtt nemesedik, hogy mindenestül az Örökkévalót szolgáljuk.
(A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem M. Schneerson zcl tanítása alapján).