A Talmud Jehuda rabbi véleményét idézve azt mondja (Bava möciá 106b.), hogy tévét hónap 29-én (idén január 10.) ér véget a tél. Ez persze nálunk, ahol épp most kezd komolyabbra fordulni a hideg, elég hihetetlenül hangzik. Azonban Izraelben, ahol tisri hónaptól niszán hónapig (nagyjából októbertől márciusig) tart az esők évszaka (yemot hagesamim), most már hamarosan melegedni kezd az idő.
Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe azt tanította, hogy a naptár nem csupán az idő múlását méri, hanem egy olyan ciklust, amely a belső életünket és a Teremtőnkkel való kapcsolatunkat követi. Ez a spirituális ciklus két nagy részre tagolódik, a föntebb említett esők évszakára, és az év másik felét kitevő nap évszakára.
A napfény és az eső egyaránt létfontosságú az élet fenntartásához. Hasonlítanak is abban, hogy mindkettő föntről ömlik ránk, elárasztva a földet. Azonban a napfény és az eső természetében jelentős különbséget találunk. Míg a napfény egyirányú ajándék fölülről, az eső a folyadék körforgása révén érkezik vissza a földre, tehát tulajdonképpen maga a Föld generálja a víz leáramlását a földre.
Csakhogy ehhez a nap melegére is szükség van, nélküle megszűnne a víz körforgása. A nap ebben az esetben segítőként szolgál, felébresztve a föld önellátó képességét. A napfény tehát közvetlenül és közvetve is táplálja a földet.
Az emberi lélek egy miniatűr világ, amit ugyanúgy táplál a „napfény” és az „eső”. Minden, amink van, beleértve a teremtés képességét is, fölülről származik. Az Örökkévaló két módon tartja fenn bennünk az életet: közvetlenül a Tóra útmutatásai által és közvetve azáltal, hogy segít minket abban, hogy az élet igazságait kutatva fölfelé emelkedjünk és ezáltal szellemi táplálékot tudjunk „előállítani”.
Mindkét isteni ajándék létfontosságú a léleknek. Egyrészről velünk született korlátaink miatt létezik olyan igazság, amelyhez a magunk erejéből nem tudunk eljutni, de ha „ránk ömlik”, be tudjuk fogadni, ahogy a föld fogadja a napfényt. Ugyanakkor könnyebben azonosulunk azzal, amit mi magunk értünk el: többre értékeljük azt, amiért megdolgoztunk, mint amit csak úgy kaptunk.
Mindkétféle áldásra szükségünk van a növekedésünk szempontjából minden területen – intellektuális, érzelmi vagy szellemi szempontból.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 18. szám – 2024. január 11.