Itt a bizonyíték: a háborúskodás nem a muszlimok és a zsidók ellentétéről szól.

A Tel Aviv-i Kantor Center áprilisban közreadott felmérése szerint az elmúlt évtizedben a tavalyi év volt a legrosszabb az antiszemita támadások tekintetében. Nyilván nem véletlenül, hiszen ekkor zajlott az Izrael és a Hamasz közötti háború a Gáza övezetben. Az antiszemita támadások egy része – köztük a legvéresebbek is – Nyugat-Európában történtek, emiatt a mai helyzetet gyakran a ’30-as évek időszakához hasonlítják.

Ahogy akkoriban, manapság is számos helyen azt ajánlják a zsidóknak, hogy igyekezzenek titkolni hovatartozásukat. Sokuk félve lép ki az utcára. Az attrocitások elkövetői elsősorban muszlim bevándorlók; különösképpen igaz ez Franciaországra, amely évek óta az első helyen végez az antiszemita incidensek tekintetében. Ez aggodalomra ad okot a többi, gyarapodó iszlám közösségnek otthont adó európai ország zsidó lakosa számára.

A riasztó trend ellenére, találunk egy különleges ellenpéldát is.

Azerbajdzsán tízmillió lakosának döntő többsége muzulmán. Az ország nevezetes arról, hogy 30 ezer fős zsidó közösségét szinte semmilyen antiszemita fenyegtés nem éri. A kormány kérlelhetetlen szigorral lép fel az incidensekkel szemben.

Miközben megszoktuk, hogy Angliában, Franciaországban, Dél-Afrikában a zsidók a muszlimok állandó céltáblái, Azerbajdzsánban ez egyáltalán nincs így. Mi lehet ennek az oka?

Talán a hosszú történelmi együttélés a magyarázat. Zsidók már az ókorban laktak e területen. Az első Szentély pusztulása, azaz a polgári időszámítás kezdete előtti 587. év után zsidók érkeztek az ország ma Iránhoz tartozó, déli részére. A zsidók tehát már 2500 éve részei e tájnak.

Ám ez kevés ahhoz, hogy megértsük, miért különbözik Azerbajdzsán a környező arab országoktól, melyek Izrael Állam születése után kiűzték határaik közül az évezredek óta velük élő zsidókat.

Azeri tisztségviselők szerint a zsidókkal való jó kapcsolat szerves része kultúrájuknak, melyet a kormány politikája is megerősít. Arrafelé az iszlám egyik mérsékelt változata terjedt el, mely nagyra tartja a judaizmus ábrahámi gyökereit. Emellett az azeriek híresek vendégszeretetükről, és mivel Azerbajdzsán a történelme során sok megpróbáltatáson ment keresztül, toleránsak a máshol elnyomás alatt élő népekkel.

E néhány összetevő már magyarázatot ad az azeri zsidók kedvező helyzetére.

Azerbajdzsán és Izrael 1992-ben vette fel egymással a diplomáciai kapcsolatot, azóta erős gazdasági és katonai szálak kötik össze őket. Ez szálka a szomszédos Törökország szemében, mely az utóbbi években ellenségesen viszonyul a zsidó államhoz. A gazdasági együttműködés egyik példája a Baku-Tbilisi-Ceyhan vezetéken érkező kőolaj, mely Izrael szükségletének 40 százalékát fedezi. A két ország közötti kereskedelem értéke már elérte az évi 4 milliárd dollárt. A diplomáciai kapcsolatok erősödését Elmar Mammadyarov azeri külügyminiszter 2013-as izraeli és Mose Jáálon izraeli hadügyminiszter tavalyi, azerbajdzsáni látogatása mutatja.

A két ország közötti barátság világosan megmutatja, hogy az Izrael és szomszédai közötti háborúskodást nem lehet a muszlimok és a zsidók közötti ellenségeskedésként kezelni. A konfliktus valójában a vallást szélsőségesen és intoleránsan értelemező fanatikusok és a szabad világ között feszül, mely éppúgy az iszlamisták célkeresztjében van, mint a zsidók.

Azerbajdzsán nem esett a radikalizálódás csapdájába, s ezzel reményt ad arra, hogy más muszlim országok is követeik majd példáját, ha látják, hogy mennyi nyereséggel jár, ha egy állam elutasítja a vallási fanatizmust és az uszítást.

Zsidók, keresztények és muzulmánok barátokként élnek Azerbajdzsánban, megülik egymás ünnepeit és tanulnak egymás kultúrájából. Figyelemre méltó, hogy egy kis, kaukázusi ország mutatja a kövedtendő utat a világ 1.5 millárd muszlimjának.

Forrás: forward.com