Idén második alkalommal emlékeztek meg Izraelben hivatalosan az arab országokból és Iránból a XX. század második felében elmenekülni kényszerült zsidókról.
A mai közel-keleti és észak-afrikai arab országok, valamint Irán területén több mint kétezer éven át éltek zsidók. Jelenlétük legalább ezer évvel megelőzte a területen az arab hódítást, illetve az iszlám felbukkanását. Az ezt követő együttélést nem nevezhetjük felhőtlennek, azonban a XX. század közepéig nem volt példa nagymértékű elvándorlásra ezekről a területekről.
1947. november 29-én az ENSZ elfogadta azt a megosztási tervet, melynek értelmében a brit mandátum lejártával a területet kettéosztják zsidó és arab részre, a tervezett arab területen fekvő Jeruzsálem pedig nemzetközi fennhatóság alá került volna. A zsidók elfogadták a tervet, az arabok viszont elutasították, és azonnal teljes körű háborút indítottak az éppen csak születőben levő zsidó állam ellen. Ezekben a napokban számos közel-keleti arab városban heves támadások érték a zsidó közösségeket, és a zsidóknak, mindenüket hátrahagyva, menekülniük kellett.
Az 1940-es évek végétől az 1970-es évek elejéig mintegy 850 ezer zsidó hagyta el ezeket az országokat, így mára csak néhány ezer zsidó maradt Izraelen kívül a Közel-Keleten, többségük Iránban lakik.
A menekülteket befogadta Izrael Állam, de a történetükről hallgatott. Bár a jelenlegi izraeli zsidó népesség mintegy fele rendelkezik arab országokból menekült ősökkel, az iskolákban nem sok szó esik róluk. Mostantól remélhetőleg ez változni fog, hiszen érettségi-tétellé vált a történetük, és hamarosan kisiskolás kortól tanulni fognak róluk az izraeli gyerekek.
A szemléletváltás jele, hogy minden évben megemlékezünk róluk november 30-án, az 1947-es erőszakhullám kezdőnapján.