A sírra az egyik legjelentősebb izraeli nekropoliszban, a Haifa ás Názáret között fekvő Bét Seárimban találtak rá – írja a Jerusalem Post. A fenyegető szavakat vörös festékkel emelték ki, mintha vérrel rótták volna a sorokat. 

A görög nyelvű felirat így szól: „Jáákov, a prozelita esküszik, hogy megátkozza azt, aki kinyitja e sírt, tehát senki se nyissa ki. Hatvan éves volt”. Az utolsó mondatot feltehetően más valaki illesztette oda, talán az eltávozott egyik rokona. A sírbarlang mészkőfalán találtak még egy vörösre festett feliratot, mely csak egy nevet közöl: Jehuda. Talán ő volt a barlang tulajdonosa. Jákov fenyegető sorai egy kőlapra kerültek fel, mely ugyanazon fülke nyílásához támaszkodik.

Jáákov mintegy 1800 évvel ezelőtt élt. A településen lakott Jehuda Hánászi, azaz a fejedelem is, aki rendszerezte és lejegyezte a szóbeli tan legfontosabb szövegét, a Misnát, melyet korábban valóban szóban adtak át egymásnak a rabbik.

A területet alaposan feltárták már, ezért nagy jelentőségű, hogy hatvanöt év elteltével új leletre bukkantak. A feliratra egyébként véletlenül talált rá Jonatán Orlin, az Izraeli Nemzeti Parkok hatóságának munkatársa.

További érdekesség, hogy ez az első sírfelirat, mely közli, hogy az illető nem zsidónak született, hanem később tért be. A kutatók szerint kifejezetten ritkán tüntették fel ezt az információt. Néhány példát azért ismernek, főleg a második jeruzsálemi Szentély fennállásának idejéből vagy a korai római korból, amikor Júdeában nagy többségben zsidók éltek. Jáákov, a prozelita azonban a római kor végén élt, amikor a szentföldi zsidóság helyzete már koránt sem volt rózsás, így minden bizonnyal őszinte meggyőződésből, erős hittel lépett a Tóra útjára.

„Ez a felirat a késő római korból, esetleg a korai bizánci korból való, amikor a kereszténység egyre nagyobb tért hódított. Mégis voltak olyanok, aki a zsidó néphez akartak csatlakozni”

– mondta Adi Erlich, a Haifai Egyetem régészeti tanszékének professzora, a feltárás vezetője. A kereszténység a késő római korban, azaz a III-IV. században kezdett népszerűvé válni a Szentföldön, majd később széles körben elterjedt az egész Római Birodalomban.

Így éltek a zsidók a Misna és a Talmud idején

Az Izraeli Régészeti Hatóság rendezett kiállítást, hogy bemutassa a galileai zsidók újjáéledését.

A Misna és Talmud korában, a II. és az V. század között az Alsó-Galileában fekvő Bét Seárim fontos zsidó szellemi központ volt. Egy ideig itt működött a Szánhedrin, a legfelsőbb zsidó bíróság, miután Jeruzsálem pusztulásakor, 70-ben a bölcseknek menekülnie kellett a szent városból. Bét Seárim és az egész galileai térség azt követően vált igazán a zsidó élet központjává, hogy 135-ben, a Bár-Kochvá féle szabadságharc leverésekor elpusztultak a júdeai zsidó települések. Bét Seárim leghíresebb területe a remek állapotban fennmaradt nekropolisz, azaz sírbarlang-rendszer, melynek feltárása nyolcvan éve kezdődött meg. A díszes termeket és osszáriumokat (csontgyűjtő kamra) gyakran látták el felirattal, mely lehetett héber, arámi vagy az ebben az időszakban sokak által beszélt görög, ahogy ez Jáákov esetében is látható.

A Bét Seárimban lévő sírok és egyéb régészeti emlékek, mint például Jehuda, a fejedelem feltételezett palotája, ma könnyen bejárhatók, mert nemzeti parkot létesítettek a területén. A feltárás jelentőségét jelzi, hogy néhány évvel ezelőtt a park felkerült az UNESCO világörökség-listájára.

Fotó: YEVGENY OSTROVSKY:ISRAEL ANTIQUITIES AUTHORITY