A ros hásánát megelőző szombat este kezdjük mondani a Szlichot, bűnbánó imákat, felkészülésként az újévre és az engesztelőnapra. Az első alkalom után a reggeli közösségi ima előtt mondjuk el ezeket a fohászokat1, amelyekkel arra kérjük az Örökkévalót, hogy bocsássa meg a vétkeinket, és biztosítson nekünk jó és boldog új évet. Ebben minden nap szerepel a םימחר יסינכמ (Máchniszé ráchámim) kezdetű rész, amelyben az angyalokhoz fordulunk és arra kérjük őket, hogy segítsenek minket és juttassák el az elmondott imáinkat a Jóistenhez. Mi lehet ezzel a probléma?
Öt imarész, amely az angyalokhoz szól
Mielőtt hozzákezdünk a magyarázathoz, álljon itt az ima magyar nyelvű fordítása, ahogy az általunk megjelentetett Szlichot – A bűnbánó imák kétnyelvű kiadványban is szerepel2:
„Ti [angyalok], akik felébresztik az irgalmat, vigyétek irgalmazásunkat az Irgalom Ura elé. Ti, akik az imákat hallattátok, hallassátok imánkat annak, aki meghallgatja az imát. Ti, akik kiáltottatok az Örökkévalóhoz, vigyétek jajkiáltásunkat az elé, aki meghallgatja a jajkiáltást. Ti, akik összegyűjtik a könnyeket, vigyétek könnyeinket a Király elé, akit megindítanak a könnyek. Igyekezzetek sok könyörgéssel és kéréssel járulni a hatalmas és magasztos Király elé. Emlékeztessétek, említsétek előtte azok Tanát és jó cselekedeteit, akik már a porban nyugszanak…”.
Emellett más napokon elmondunk egyéb imákat is, hasonló tartalommal. Így pl.
- A Szlichot harmadik napon van egy םימחר יכאלמ (Máláché ráchámim) kezdetű ima, melynek az első versszaka magyar fordításban így szól3: „Kegyelem angyalai, a Leghatalmasabb szolgái, járuljatok kellemes szavakkal Isten színe elé…”.
- A ros hásáná előtti napon elmondjuk a דחא ךלמ (Melech echád) kezdetű imát, amelynek középen szerepel, hogy4: „Irgalom angyalai, kérlek keressétek azt, ki a csipkebokorban lakozott, ti, kik a Király előtt szolgáltok…”.
- Egy pár oldallal később ugyanazon a napon a
תודמ הרשע שלש (Slos eszré midot) kezdetű ima elején a következőt mondjuk5: „Kérünk [téged, a Kegyelem Isten Által] irgalmassággal kihirdetett Tizenhárom Tulajdonság[a], minden megfelelő attribútumot kérek, hogy esedezzen Királyom Jelenlétéhez, érdemeket keresve azoknak, akiket a ‚rózsa’ néven hívnak és neveznek: Védd meg őket a gonosztól ebben az évben”.
- A jom kipuri imában a Nöilá záróimában hasonlót találunk a םימחרה תדמ (Midát háráchámim) kezdetű imarészben, így mondjuk6: „Könyörületesség áradj reánk, vidd Teremtőd elé könyörgésünket, kérd irgalmát népedre…”.
Nagyon szokatlan ezeknek az imáknak a tartalma, hiszen nem magához a Jóistenhez fordulunk benne, hanem az angyalokhoz és tőlük kérünk segítséget. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a zsidó vallás monoteista világnézetével, amiben azt valljuk, hogy az Örökkévaló az egyetlen, aki segítséget nyújt, nincsenek helyettesei és nem állnak közvetítők közte és köztünk. Hogy lehet, hogy itt mégis az angyalok közbenjárását kérjük?7
Hogyan fejlődött ki a bálványimádás?
Ahhoz, hogy a problémát megértsük, érdemes áttekinteni, mit is mond Maimonidész, aki Misné Torá könyvében egy egész fejezetet szentel annak, hogy hogyan alakult ki a bálványimádás.
Mint írja8, Ádám és Éva még egyistenhívők voltak, aztán Enós már bálványokhoz fordult, ahogy a Bibliában le van írva9. Hogy került erre sor? Maimonidész szerint a folyamat azzal kezdődött, hogy az emberek azt hitték, a Teremtő azt várja el tőlük, hogy tiszteljék azokat a dolgokat, amiket ő teremtett, a Napot, a Holdat és a természet más elemeit. Először csak megtisztelték őket, aztán már igyekeztek fölkelteni az irgalmukat. Ezután már elkezdtek oltárokat emelni és innen rövid volt az út odáig, hogy Istenről teljesen megfeledkezzenek. A természet erőinek van fizikai megtestesülése, láthatóak, érzékelhetőek, nem úgy, mint az Örökkévaló, ezért könnyebb volt hozzájuk kapcsolódni: így a Teremtőről fokozatosan teljesen meg is feledkeztek. Így vezetett el a dolgok istenítése oda, hogy a természet erőit külön entitásként kezelték, így veszett el a közvetlen kapcsolat a Teremtő és az emberek között, mígnem Ábrahám újra rá nem bukkant.
A közvetítő nélküli kapcsolat Istennel
A bálványimádáshoz vezető úthoz kapcsolódik az a fontos hitelv is, amit Maimonidész a Misna kommentárjában10 a 13 hitelv között említi, hogy csak Istenhez lehet fordulni, mindenféle közvetítő nélkül:
„Az ötödik hitelv, hogy Ő, a fenséges, ő az, aki méltó az imádatra és a magasztalásra, és ismertessük nagyságát és az iránta való engedelmességet. Ilyen [imádat] nem adható semminek, ami a létezésben nála alacsonyabb, mint az angyalok, a csillagok, a bolygók és az elemek, vagy bármi, ami belőlük épül fel, mert ezek mind valamilyen természettel bírnak, és az határozza meg a cselekedeteiket. Ezeknek nincs hatalmuk, nincs szabad akaratuk, hanem csakis az Örökkévaló akarata létezik. Közvetítőként sem szabad igénybe venni őket, hogy rajtuk keresztül tudjuk Őt elérni. A gondolatainkat egyenesen fenségéhez kell irányoznunk, és minden mást félre kell tennünk [az útból]. Ez, az ötödik hitelv a bálványimádás elleni intés[nek a része], s a Tóra nagyobb része ezzel az intéssel foglalkozik”.
Köszönet jár a titkárnak, de a tollnak nem
Az Örökkévaló és az emberek kapcsolatát gyakran jellemzi a Biblia az uralkodó és az alattvalók kapcsolatával11, így vegyük mi is most ezt a hasonlatot!
Felmerül a kérdés ugyanis, hogy hol van az a fordulópont, amikor nem elégszünk meg azzal, hogy az uralkodónak mondjunk köszönetet és tőle kérjünk segítséget, hanem az összes titkárnak, titkárságvezetőnek, miniszternek, asszisztensnek is, amiért rajtuk keresztül jutottunk el a segítséghez. Hol a hiba ebben? A válasz az12, hogy miközben logikusnak tűnik a gondolat, hogy nemcsak a „főnöknek” jár köszönet, hanem az alatta levőknek is, akik segítették az utunkat, addig abszurd lenne, ha a titkár asztalától kérnénk segítséget, vagy a tollnak mondanánk köszönetet, amivel aláírta az uralkodó a kedvező rendeletet.
Vagyis, míg az önálló akarattal, döntési képességgel bíró titkárnak vagy asszisztenseknek járhat köszönet, mert siettetni vagy lassítani tudja a döntéshozatalt, addig az uralkodót körülvevő tárgyak, az íróasztal, a toll stb. csak eszköz az kezében, nem osztozik a dicsőségben. A Nap, a Hold, a természet többi erői olyanok, mint a toll Isten kezében, amin keresztül ő maga működteti a világot.
Még a sátánnak sincs szabad akarata
A zsidóságban nemcsak a természet erői, de még az angyalok sem számítanak önálló entitásnak, ők is csak eszközök Isten kezében. Az Örökkévaló spirituális teremtményei ők, akiknek egy-egy konkrét feladatuk van, amit elvégeznek, mint a robotok a „lenti” világban. A zsidóság kizártnak tartja, hogy az angyaloknak szabad akarata lenne13, hogy például képesek lennének Isten akarata ellen lázadni. Ez igaz akár a Sátánra is: ő sem tesz mást, mint ami a Teremtője rábízott akarata14. Csak az embernek van szabad akarata, hiszen csak róla mondta az Örökkévaló a teremtéskor15: „Alkossunk embert a mi képünkre, hasonlatosságunkra…”. A természet többi résztvevőjének, vagy épp az angyaloknak nincs meg a szabad akarata. Ahogy nem fohászkodunk a Naphoz és a Holdhoz, ugyanúgy értelmetlen az angyalokhoz imádkozni: ők nem tudják kedvesen vagy elutasítóan fogadni az imáinkat, minden az Örökkévaló kezében van.
Mindezek után újra felmerül a kérdés, hogy lehet az, hogy – noha nem jellemző a zsidó liturgiára – a fent említett imákban és néhány más imában mégis az angyalokhoz fordulunk.
Az alábbiakban látni fogjuk, hogy melyik korban mely rabbik érveltek az ilyen imák ellen és mellett, majd azt is, hogy milyen megoldások születtek napjainkig, amikor általános elfogadott az „angyalos” imák használata a liturgia egyes pontjain.
A babiloni bölcs: vannak dolgok, amiket az angyalok a saját belátásuk szerint tesznek
Elsőként érdemes idézni a babiloni rav Srirá gáont (906?–1006?), aki eltérően ír az angyalokról. Ő tőle Kairuán lakói arról kérdeztek, miért mondja azt a Talmud16, hogy az ember soha ne fohászkodjon arámi nyelven, „Jochánán rabbi ugyanis azt mondja, hogy azokkal, akik arámi nyelven imádkoznak, nem foglalkoznak az angyalok, mivel ők nem beszélik ezt a nyelvet”. Csakhogy rengeteg imarészlet van, ami arámi nyelven van írva.
Válaszába a gáon azt írja17: „az ember, amikor az angyalokhoz fordul, akkor ne kérje őket arámi nyelven, de azt, amit az ember a Teremtőjétől kér, azt bármilyen nyelven mondhatja… mert vannak dolgok, amiket az angyalok a saját belátásuk szerint tesznek és nincs szükségük ehhez külön engedélyre fentről… ahogy a bibliában is találjuk, hogy Jákob ősatyánk az angyalhoz fordult18: »az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, [áldja meg a fiúkat]… « illetve Jesájá próféta azt mondta19: »…arcának angyala segítette meg őket…«… Azt is látjuk, hogy angyalok a próféták és jámborok akarata szerint cselekednek, ahogy az angyal mondja Lótnak20: »Íme, figyelembe vettem ezt ebben a dologban is«… ebből az következik, hogy [bizonyos dolgokban] megadatott az angyalnak a lehetőség, hogy úgy cselekedjen, ahogy jónak látja. Valójában nem láttuk és nem hallottuk, hogy a bölcsek tartózkodtak volna attól, hogy arámi nyelven fohászkodjanak. A megszokott nyelvükön imádkoztak…”.
Ne legyen ellenséged lent
A Sibolé háleket című könyv21 Avigdor Kohén Cedek rabbi (12–13. század, Bécs) nevében, Jochánán rabbinak egy másik hasonló tanítását is idézi, amelyben azt mondja22, hogy „az ember mindig fohászkodjon, hogy segítsék őt lentről, hogy ne legyen ellensége fent”. RáSI23 ezt úgy magyarázza, hogy az angyalok segítsenek neki lent, így senki nem fog fellépni ellene és az imái meghallgatásra találnak fent. Ez alátámasztja azt a nézőpontot, hogy Jochánán rabbi szerint az angyalokat be kell vonni az imába, és ezért nem lehet arámi nyelven imádkozni, amit ők nem ismernek.
Bizonyítékok az angyalok aktív szerepére
Jehudá ben Jákár rabbi (meghalt 1201–1218 között) imakönyv kommentárjában a következőket írja24: „Egyesek szerint ülve mondja az ember azt az imát [amit fent idéztünk és az angyaloknak szól] Máchniszé ráchámim és lehet így tenni [azaz az angyalokhoz fordulni imával], hiszen a halottakhoz is fordulunk és kérjük őket, hogy imádkozzanak értünk, ahogy a Talmudban található25 és emiatt szoktak kimenni a temetőbe is böjtnapon. Korábban már idéztem, ami írva van az ágádában26,hogy az angyalok viszik be az imát az Örökkévaló színe elé és az Örökkévaló átveszi onnan. Ezek szerint az angyalok közreműködnek az imában. Abból is látszik ez, hogy a Talmud azt mondja, az ember ne imádkozzon arámi nyelven, mert az angyalok nem értik azt.”
Vagyis három forrást idéz annak bizonyítékául, hogy az angyaloknak aktív szerepe van az imával kapcsolatban, hogy olyan entitások ők, akiket fontos bevonni az imába.
Mi a különbség az elhunyt cádikok és az angyalok között?
Ezek után tér át Jehudá ben Jákár rabbi az ellenkező vélemények ismertetésére is. Ezek nemcsak arra mutatnak rá, hogy miért nem szabad szerintük az angyalokhoz imádkozni, hanem abból az is következik, hogy az angyaloknak semmiféle szabad akarata nem lehet.
„Vannak ennek ellentmondó vélemények, hiszen az egész Tánáchban nem látjuk, amikor Izraelt baj [córesz – sic!] éri, hogy a próféták az angyalokhoz vagy a halottakhoz fohászkodtak volna, hogy ők imádkozzanak értük. Csak azt találjuk, hogy a nemzedék jámboraihoz fordultak, hogy imádkozzanak értük. Annak ellenére, hogy mégis találunk egyes forrásokat [arra, hogy halottakhoz mentek volna imádkozni] pl. a Talmud azt mondja27, hogy Káléb [amikor Mózes másokkal együtt kémkedni küldi Izraelbe] az ősatyák sírjánál imádkozott Hevronban. Azonban… nagyon egyszerűen különbséget lehet tenni a halottak és az angyalok között, [hogy a halottakhoz lehet fordulni, az angyalokhoz nem], mert a cádikok a haláluk után is élőknek számítanak28 [és ha az élete során lehetett kérni tőle, hogy imádkozzon, akkor a halála után is lehet ezt tenni], de az angyalokhoz nem helyes segítségért fordulni, mert ott könnyen lehet tévedni és bálványimádás tilalmába esni. Az ima mindenképpen istenszolgálatnak számít, amiről azt írja a Tóra29: „Aki akármilyen istennek áldoz az Örökkévalón kívül, irtassék ki, vagyis csak Istennek szabad bemutatni áldozatokat. Kétségkívül tilos az angyaloknak áldozni, azzal a céllal, hogy segítséget kérjenek számunkra [hasonlóan nem lehet imádkozni hozzájuk]…”.
Mose ben Joszéf di Trani rabbi (1500–1580), a MáBIT, a híres cfáti bölcs szintén hosszan fejtegeti ezt a különbséget30, hogy egy elhunyt cádiktól miért szabad kérni, hogy imádkozzon értünk, de az angyaloktól miért nem. Mint írja, a cádik, lévén, hogy ugyanúgy hús-vér teremtmény, mint mi, ezért senkiben nem fog felmerülni az a gondolat, hogy részben osztozik az isteni hatalomban, hiszen hozzánk hasonlóan ő is ki van téve az e világi lét korlátainak. Az angyalokkal kapcsolatban azonban, akik egy másik dimenzióban léteznek, könnyen lehet abba a hibába csúszni, hogy azt hisszük, nincs is szükség Istenhez fordulni rajtuk kívül. Ezért biztos, hogy nem szabad hozzájuk fordulni imával.
Jehudá ben Jákár rabbi tanítványa a háláchában és a zsidó misztikában, Mose Náchmanidész (1194–1270) határozottan ezt az ellenvéleményt képviselte és azt írta bibliakommentárjában31: „hogy lehet egy teremtménynek azt mondani, »áldott [vagy te]«, hisz aki megáld egy teremtényt, vagy imádkozik hozzá, az olyan, mintha bálványt imádna.”
Nachmanidész egy kevésbé ismert dróséjában32 (Beszédében – a szerk.) továbbá felsorolja a bálványimádásnak a különböző fajtáit. Ebből a harmadik fajta azoké, „akik az angyalokat szolgálják… és azt gondolják, hogy vagy nekik van hatalmuk, vagy [legalábbis] képesek közvetíteni azok számára, akik őket szolgálják, ember és Isten között. Mindezt tiltja nekünk a Tóra. Szerintem még hozzájuk imádkozni ennek az elgondolásnak az alapján is tilos nekünk, ahogy a Talmud mondja [lásd lejjebb]. Ezek szerint a Máchniszé ráchámim imát sem lehet mondani. Úgy tűnik, Maimonidésznek is ez a véleménye.”
Nachmanidész hivatkozik egy, a Jeruzsálemi Talmudban található forrásra33. Ott idézi a Talmud, ami írva van34 „…közel van hozzánk az Örökkévaló, a mi Istenünk, valahányszor hozzá fölkiáltunk” és azt írja: „Azt mondja Judán rabbi: minden hús-vér uralkodónak vannak segítői, ha felkeresed valami bajjal, nem mehetsz hirtelen csak úgy be hozzá, hanem elmész és megállsz a kapuban, ő pedig szól valamelyik szolgának vagy családtagnak, hogy valaki áll a kapuban. Az illető vagy beengedi, vagy nem engedi be. De az Örökkévaló nem ilyen. Ha az ember bajban van, akkor [azt mondja az Örökkévaló] neki: »ne kiáltson Micháél angyalhoz, sem Gábriel angyalhoz, hanem hozzám kiáltson és én azonnal válaszolok neki«.
Jáákov ben Ábá Mári Anatoli rabbinak szintén az a véleménye35, hogy nem helyes a Máchniszé ráchámim imát mondani, és hozzáteszi, hogy amit Jáákovnál látunk „az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a fiúkat és viseljék ők is nevemet…” önmagában a kontextusból kiemelve nem értelmezhető, csak a megelőző 15-ös verssel együtt, „Isten, aki előtt atyáim jártak…” – vagyis az Istenről beszél, Ő az, aki az angyalt küldte stb. és őt kéri, hogy áldja meg a fiúkat.
Ávrahám rabbi (1186–1237), Maimonidész fia is hasonlót ír a Biblia kommentárjában36 a babiloni Száádjá gáon (882–942) nevében a Biblia arab nyelvű fordításában37. (Itt érdemes megemlíteni a szamaritánusok bibliáját, amit a saját hitelvük és ideológiájuk alapján szerkesztették meg. Ők egy nagyon egyszerű megoldást választottak: a ךאלמה (hámálách, az angyal) szóból egy betűt (א) kihagytak, így helyette a ךלמה (hámelech, király), vagyis Istenre utaló szót használnak.)
* * *
Itt – terjedelmi okok miatt – kénytelenek vagyunk megszakítani a cikket, és az Egység következő számára hagyni a továbbiakat. Nem szeretném azonban, hogy bárkiben, aki a Szlichot imák vagy jom kipur előtt veszi kézbe a lapot kétségek ébredjenek azzal kapcsolatban, hogy elmondhatja-e ezeket az imarészeket.
Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy ma mindenhol az a bevett szokás, hogy a hagyományos szöveggel, javítás és kihagyás nélkül mondjuk el ezeket az imákat. A számos szép magyarázat közül ennek okáról egyet szeretnék itt idézni. Ez megint csak a király elé járuló alattvaló példáját hozza: könnyen előfordulhat, hogy valaki az uralkodó előtt annyira kicsinek és jelentéktelennek érzi magát, hogy nem meri közvetlenül megszólítani, hanem egy alacsonyabb rangú segítőt kér meg, hogy tolmácsolja a kérését. Egyértelmű, hogy ennek oka csak a szerénység és semmiképpen nem annak az elismerése, hogy hatalom lenne a kezében. Így vagyunk mi is, amikor a Királyok Királyától kérünk áldást és megbocsátást a következő évünkre.
Kívánom, hogy legyenek mindenkinek eredményesek az imái, és az Örökkévaló küldjön mindannyiunkra áldást, közvetlenül!
Legyünk jó évre beírva és bepecsételve!
1 Lásd Sulchán áruch OC 581:1.; 2 Budapest 2019, 19. oldal (az első nap); 3 Uo. 50. oldal; 4 Uo. 157. oldal; 5 Uo. 161. oldal; 6 Sámson fohásza – Engesztelőnap imarendje 404. oldal; 7 Az alábbi témában lásd Yeshurun folyóirat 36. kötet 828–867. oldal; 8 A bálványimádás törvényei 1. fejezet. Lásd még Likuté szichot 20. kötet 15–19. oldal; 9 Lásd 1Mózes 4:26. és RáSI kommentárjában uo.; 10 Szánhedrin 10. fejezet; A zsidó tudományok VI. kötet 33. oldal; 11 Például 3Mózes 25:55., Zsoltárok 22:29.; 12 Derech micvotechá, Milá 3. paragrafus (6a–b.).; 13 Lásd még Tánjá 39. fejezet eleje; 14 Lásd még uo. 9. fejezet vége; 15 1Mózes 1:26.; 16 Sábát 12b.; 17 Ocár hágöonim, Sábát 5–7. oldal; 18 1Mózes 48:16.; 19 63:9.; 20 1Mózes 19:21.; 21 282. fejezet végén; 22 Szánhedrin 44b.; 23 Uo.; 24 Pérus hátfilot vöhábráchot 1. kötet 73. oldal; 25 Táánit 16a.; 26 Lásd RáSI a Sábát 12b-hez; 27 Szotá 34b.; 28 Bráchot 18a. végén; 29 2Mózes 22:19.; 30 Bét Elokim, Sáár hátfilá 12. fejezet; 31 1Mózes 46:1. – 1. kötet 251. oldal eleje Chavel héber nyelvű kiadásában; 32 Kitvé RáMBáN 1. kötet 171. oldal; 33 Bráchot 9:1.; 34 5Mózes 4:7.; 35 Möláméd hátálmidim, Jitro – 68a.; 36 uo.; 37 uo.
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 169. szám – 2023. augusztus 23.