ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT
Még a pokol fenekén sem…
A Korách lázadás végső momentuma: elnyelte őket a föld, amely megnyitotta a száját, hogy a kötekedőket, az ok nélkül renitenskedő akarnokokat, eltüntesse a föld színéről. Bölcseink szerint egyenesen a pokolba kerültek.
A Talmud elmondja, hogy egyszer Rábá Bár-Cháná vándorlásai során eljutott a sivatagban egy olyan helyre, ahol egy furcsa, füstölgő krátert látott. A vele levő beduin azt mondta, hogy ez a „pokol szája”, vagyis az a hely, ahol Korách és társai a földbe süllyedtek.
Szavai demonstrálására vett egy lándzsát, rákötött egy vatta köteget és bedugta az egyik résbe. A vatta azonnal megpörkölődött. A legenda szerint (Bává Bátrá 74a.) Rábá közelebb ment és hallotta, amint mondják (Korách és emberei): „Mózes igaz és a Tórája igaz – mi pedig hazugok vagyunk”.
Az egyik kommentátor szerint azért nem az elején vallják meg, hogy ők szavahihetetlenek, mert ebben az esetben már senki nem hinné el nekik a mondat másik részét: tudniillik, hogy Mózesnek igaza van (Máte Áháron).
Innen a bizonyíték – mondotta reb Ájzik, a szlonimi rebbe –, hogy való igaz a Talmud azon megállapítása, miszerint a rosszak, gonoszok még a pokol fenekén sem térnek meg. Ugyanis Koráchék kimondják ugyan, hogy Mózesnek igaza van, de rögtön hozzáteszik, hogy ők pedig hazugok – vagyis ne tessék komolyan venni, amit Mózessel kapcsolatban mondunk.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 36. szám – 2014. augusztus 13.