ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT: Az önbecsapás tilalma

ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT

Az önbecsapás tilalma

„Ha valaki elad felebarátjának valamit, vagy vásárol felebarátjától valamit – ne csalja meg egyik a másikat… ne csalja meg senki felebarátját, és féld Istened, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek! (3Mózes 25:14-17.).

Rabbi Naftali, a híres ropsitzi rebbe éles eszéről és csípős nyelvéről volt nevezetes. Az ő magyarázata szerint a másik ember becsapását a törvény betűje tiltja. A törvény szelleme szerint (lifnim misurát hádin) viszont, az embernek saját magát sem szabad áltatnia, „becsapnia”.

Mose Álsich rabbi azt igyekszik magyarázni, hogy még azt az ember sem szabad becsapni, aki bennünket becsap.

Izrael bölcsei és tanítómesterei nem győzték eleget hangsúlyozni, hogy a csalás és a becsapás nemcsak a zsidó felebaráttal szemben tilos, hanem minden emberrel, a más vallásúakkal, más nemzetiségűekkel szemben is.

Maimonidész – a Misnához fűzött magyarázatában (Kélim 12:7.) – hangsúlyozza: „ugyan úgy tilos a kitalálás, a furfang és mindenféle becsapás és csalás minden néppel szemben, közvetlenül, vagy közvetetten, mert Isten ezeket a cselekedeteket éppúgy gyűlöli, mint művelőiket. Az Írás is tanúsítja: „Mert utálatos az Örökkévaló, a te Istened előtt mindenki, aki ilyet tesz, mindenki, aki gazságot tesz” (5Mózes 25:16.).

Rabbi Mose Rivke – a beér Hagolá című háláchikus mű szerzője, aki szenvedő alanya volt egy középkori progromnak, melynek során mindenét elvesztette – írja könyvében: „Láttam olyanokat, akik nem-zsidók megtévesztésével meggazdagodtak, de a végén mindenüket elvesztették, nem maradt semmijük. Mások viszont, akik megszentelték Isten nevét, tisztességesen viselkedtek és visszajuttatták a tévedés által szerzett pénzt – sikerrel jártak és nagy vagyont hagytak maguk után”.