Amit a tfilinről tudnod kell

Kit kötelez a tfilin parancsa?

Azon a napon, amelyen egy zsidó fiú a zsidó naptár szerint betölti 13. évét, bár micvává válik. “Bár micvá” szó szerint azt jelenti: “a parancsolat fia”. A zsidó törvények nem írják elő sem fényűző ünnepség, sem bonyolult zsinagógai szertartás rendezését. Bár micvájának napjától kezdve a zsidó fiú férfinak számít, és köteles teljesíteni Isten parancsait, amelyek között az egyik legfontosabb a tfilin felvétele.

A bár micvá fiú legelső új kötelessége, hogy első ízben felvegye a tfilint. Ez még a zsinagógában a Tórához való felhívásnál is jelentősebb dolog. Ezután a tfilin felvétele egész életen át tartó kötelesség marad. Hasznos szokás, hogy a tfilinrakást két hónappal a bár micvá előtt elkezdik.

A tfilinrakás parancsolatát meghatározott időben kell teljesíteni, ezért a nők fel vannak mentve ez alól a kötelezettség alól.

Mikor vesszük fel a tfilint?

 * A tfilint rendszerint közvetlenül a reggeli ima előtt vesszük fel. Akár a zsinagógában, akár otthon imádkozik valaki, a tfilin parancsolatát minden hétköznap köteles teljesíteni.

* A tálitot (táleszt) előbb veszik fel, mint a tfilint.

* A tfilin általában a reggeli ima egész ideje alatt rajtunk van. A tfilin parancsolatát akkor is teljesítjük, ha feltesszük és rögtön levesszük: ehhez néhány perc is elegendő. Ha csak lehet, ezalatt mondjuk el a Smá imát is!

* Ha a tfilint reggel nem tudtuk feltenni, napközben, sötétedésig pótolhatjuk mulasztásunkat. Éjszaka nem lehet rajtunk tfilin.

* Tfilint csak hétköznap és az úgynevezett posztbiblikus ünnepek napjain – Purimkor, Chánukákor és Tu BiSvátkor – kell felrakni, szombaton és a Tórában szereplő ünnepekkor nem. Hogy chol hámoéd (félünnepi napok) alkalmával fel kell-e venni a tfilint, azt rabbitól kell megkérdeznünk.

Hogyan kell felvenni a tfilint?

 A tfilinrakást egy felnőtt férfi néhány perc alatt meg tudja tanulni: az is, aki sohasem tudta, és az is, aki elfelejtette az évek során, mialatt elhagyagolta ezt a micvát.

A kézre való tfilin

 * A tfilint először a kezünkre rakjuk fel. A tfilin sel jádot, a kézre való tfilint bal kezünkön viseljük. A balkezeseknek jobb kezükre kell tenniük.

* A tfilinnek azt a részét tesszük legközelebb a kar és a test kapcsolódási pontjához, ahol a szíj és a doboz találkozik. A kézre való tfilint úgy kell feltenni, mintha a doboz a szíjon függne.

* A tfilint pontosan a bicepsz (a “kétfejű” karizom) közepére kell helyezni: amikor karunkat a testünkhöz zárjuk, a doboz oldalának a mellet kell érintenie.

* A tfilint és a testet semmi ne válassza el egymástól.

Ekkor kell elmondanunk a következő áldást:

 Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, áser kidsánu bemicvotáv vecivánu lehániách tfilin.

(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal, és megparancsoltad a tfilin felrakását!)

 A szíjat ezután jobb felé húzva megfeszítjük, s a test felé tekerjük. A chászidok és a szfárd zsidók ellenkező irányban tekerik. Hétszer kell az alkarra tekerni úgy, hogy kidolgozott (fekete) oldala kifelé legyen. Ezután egyszer-kétszer a tenyerünkre tekerjük, hogy ne essék le.

Készen állunk, hogy feltegyük a tfilin sel rost, a fejre való tfilint.

A fejre való tfilin

 * Ezt a fej közepére, pontosan a homlok fölötti hajtő vonala fölé kell feltenni. Nagyon fontos, hogy a doboz egyik része se kerüljön a hajtő vonala alá. Vannak, akik a homlokukon hordják a tfilint, de ez helytelen. Ha a hajtő vonala az idők folyamán magasabbra került, a tfilint közvetlenül az eredeti vonal fölé kell tenni.

* A doboz pontosan a szemek közötti rész fölött legyen, mert le van írva: “legyenek homlokkötőül szemeid között…” (5Mózes 6:8.)

* A fejre való tfilin csomóját a koponyaalap közepére kell tenni, közvetlenül a tarkón lévő hajtő vonala fölé. A szíjakat a nyak mellett előrevezetjük. Ismét ügyelni kell arra, hogy a fekete oldaluk kifelé mutasson, különösen a fejen lévő szíjak ne forduljanak ki.

* A hosszú haj megnehezíti a tfilin helyes felrakását. Ezért viselnek a vallásos zsidók rövid hajat.

* Mielőtt a fejre való tfilin szíjait megfeszítenénk, a következő áldást kell elmondanunk:
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, áser kidsánu bemicvotáv vecivánu ál micvát tfilin.

(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal, és megparancsoltad nekünk a tfilin parancsát!)

Ezután megszorítjuk a szíjakat, és a következőket mondjuk:

Báruch Sém Kvod Málchuto leolám váéd.

(Dicső Királyságának neve áldott örökkön-örökké.)

Ezt a második áldást a szfárd zsidók és a chábád chászidok nem mondják.

A kézfej

Most be kell fejeznünk a kézre való tfilin csavarásait.

Ezt is különböző szokások szerint végzik.Sok gyülekezetben az áskenáz szokást követik, így erről beszélünk részletesebben.

Tekerjük a szíjat a kezünk köré úgy, hogy hüvelykujjunk és mutatóujjunk között haladjon át!

Ezután tekerjük középső ujjunk középső íze köré, majd kétszer az alsó íz köré!

A középső ujj körüli három tekerés mindegyik szokás szerinti feltevésnél közös: azt jelképezi, hogy Isten és a zsidók között háromszoros kapcsolat van. Bizonyos értelemben háromszoros jegygyűrűt képez.

Fejezzük be a tekeréseket! A szíj végét tenyerünk köré tekerjük, és lazán megkötjük, hogy a helyén maradjon.

A kézen lévő tekerésekkel kapcsolatos szokások különbözőek. Az egyetlen kötelező előírás a középső ujj körüli három tekerés.Leghelyesebb, ha a saját zsinagógánkban szokásos módot követjük.A mai budapesti zsidóság nem rendelkezik önálló hagyománnyal, hiszen sok család a régi Magyarország különböző vidékeiről származik, és – helyesen – a családon belül öröklődött a tfilinrakás módja. A kárpátaljai, Szabolcs megyei eredetű családi szokások például valószínűleg a chászid hagyományt követik.

Szép szokás, hogy a tfilin megérintésekor a Smá Jiszráél imával emlékeznek meg a rá vonatkozó parancsról. A tfilin sel jád érintésekor a “…kösd kezedre jelként”, a tfilin sel ros érintésekor a “a… legyenek homlokdíszül szemeid között” imarészt mondják, és megcsókolják a tfilint.

A tfilin levétele

Levételkor az egész folyamatot fordítva végezzük el. Először az ujjunkról tekerjük le a három hurkot, majd a fejre való tfilint, végül a kézre valót vesszük le. Ha tálitot hordunk, azt a tfilin után vetjük le.

Nincs előírás arra, hogyan kell eltenni a tfilint. Mindenki úgy teheti el, ahogyan a legjobbnak látja.

A tfilin tisztelete

 * A tfilint állva kell feltenni. A tfilin felrakása közben nem szabad mással foglalkozni: ne beszélgessünk, és ne kapcsolódjunk be a közös imába se.

* A tfilin tiszteletét azzal is meg kell adnunk, hogy külön, csak erre a célra szolgáló zsákocskában, megbecsült helyen tartjuk.

* Bölcseink hagyományához hűen szokás a tfilint felvételkor és levételkor megcsókolni.

* Vigyázni kell, hogy a tfilin ne menjen tönkre: megtartsa szögletes formáját és fekete színét. Ha bármi baja történik, hozzáértő emberrel azonnal meg kell javíttatni.

Szokás, hogy aki a tokjából kivett tfilint leejti, böjtöt tart. Aki nem tudja vállalni a böjtöt, annak a rabbival kell megbeszélnie, mit tegyen, hogy jóvátegye hibáját. Akinek tokostul esik ki a kezéből a tfilin, annak jótékony célra adakoznia kell.

A tfilin ellenőrzése

 A naponta használt tfilin rituális szempontból tiszta, hiszen kóser helyen tartjuk, ezért nem szorul vizsgálatra. Előfordulhat azonban, hogy a “házakban” lévő “fejezetek” – a tokokban lévő pergamenttekercsekre írt bibliai szövegek – az izzadságtól vagy más hasonló dologtól károsodást szenvednek. Nem árt tehát, ha időről időre megvizsgáltatjuk egy szakértő szoférral, Tóra-másolóval. Akkor is meg kell vizsgálni a tfilint felvétel előtt, ha előzőleg nedves helyen volt.

Előfordulhat, hogy az apánktól vagy nagyapánktól örökölt tfilin tekercskéi meghibásodtak. Ilyenkor ki kell nyitni a tekercseket, hogy a szofér meg tudja őket vizsgálni. Hagyományunk előírása szerint rendszeres időközönként, minden hét évben kétszer kell ellenőrizni a tfilin állapotát, de vannak, akik évente megvizsgálják.

Ha nincs módunk szoférhoz fordulni, a tfilint addig használhatjuk, amíg szemmel látható rongálódás nincs rajta.

A tfilin – kívül és belül

A tfilin két négyszögletes, fekete dobozka, amelyeket kóser állat – például ökör vagy bárány – bőréből készítenek. A dobozokban négy-négy pergamenszelet van, amelyekre a Tóra egy-egy fejezete van írva. A tekercsek szövegét kézzel írják.

Feketére festett bőrszíjak kapcsolódnak hozzájuk: ezekkel rögzíthetjük őket a fejre, illetve a kézre. A kézre való tfilin szíja jod betű alakú csomóval kötődik a dobozhoz. A tfilint különleges festékkel festik feketére. A dobozokat héberül bájitnak, “háznak” hívják. A házaknak tökéletesen négyszögletűeknek kell lenniük.

A Tórában a tfilin parancsa négyszer – négy fejezetben – szerepel: kétszer Mózes második könyvében, kétszer pedig Mózes ötötik könyvében. Ez a négy Tóra-szakasz van a tfilinbe foglalva.

Ismerkedjünk meg a négy szakasszal!

A. Smá Jiszráél [Halljad, Izrael! (5Mózes 6:4_0.)]

A Smá Jiszráél a zsidó vallás legfontosabb szövege.

A Smá öt lényeges elemet tartalmaz:

1. az Istenben és az Ő egyetlen voltában való hitet,

2. Isten szeretetét,

3. kötelezettségünket, hogy a tanulnivalót ismételjük,

4. a tfilin parancsát,
5. a mezuzá parancsát.

B. Vehájá im sámoá [És lesz, ha majd meghallgatod… (5Mózes 11:13_21.)]

Tartalma: a tórái parancsok megtartásának kötelezettsége, megtartásuk jutalma, illetőleg a meg nem tartásuk miatt várható büntetés.

“Ezért vésd ezeket a szavakat a szívedbe és a lelkedbe, és kösd azokat jelül a kezedre és homlokékként a szemed közé…”

C. Kádés li [Szentelj nekem… (2 Mózes 13:1_10.)]

Az Egyiptomból való kivonulás nagy eseményére való emlékezés és az emlékezés életben tartásának eszközei.

“És ez jel lesz a kezeden, és emlékeztető a szemed között, hogy Isten Tórája legyen az ajkadon, mert erős kézzel hozott ki Isten téged Egyiptomból.”

D. Vehájá ki jeviáchá [És lesz, ha majd bevisz az országba… (2 Mózes 13:11–16.)]

Tartalma: az a parancs, hogy a fiatal nemzedéknek az Egyiptomból való kivonulás csodáját elmondjuk.

“És ez jel lesz a kezeden, és homlokék a szemed között, mert a kéz erejével hozott ki téged Isten Egyiptomból.”

A fejre való és a kézre való tfilin között több különbség is van. A fejre való tfilin két, egymással szemben lévő oldalán egy-egy sin betű látható (az egyik oldalon négyfejű, a másikon háromfejű).

A négy Tóra-szakasz négy pergamenlapra van írva, amelyek négy különálló rekeszben vannak elhelyezve. A kézre való tfilinben a négy szakasz egy pergamentekercsre van írva.

A Tóra-szakaszok az alábbi sorrendben követik egymást: 1. Kádés li kol bechor, 2.Vehájá ki jeviáchá, 3. Smá Jiszráél, 4. Vehájá im sámoá.

Az általános, Rási-féle tfilinben található ez a sorrend, de vannak, akik rábénu Támtfilinjét is felveszik. Ebben a szakaszok sorrendje – a felvevő szemszögéből balról jobbra haladva – a következő: 1. Smá, 2. Vehájá im sámoá, 3. Vehájá ki jeviáchá, 4. Kádés li. A mecádái ásatások során kiderült, hogy a két középkori bölcs, rabbi Slomo Jiccháki (Rási) és rabbi Jákov Tám vitája az ősidőkből ered. Ugyanis a leletek között “Rási-féle” és “rábénu Tám-féle” tfilineket egyaránt találtak…

Csak lányoknak

 

A zsidó otthon – a nő tfilinje

A lányok azt mondhatják: “Mindez nagyon szép. A tfilin csodálatosan összeköti az embert Istennel – de csak a fiúkat. És mi lesz velünk?”

A parancsok legelsősorban azt a célt szolgálják, hogy általuk kapcsolatot teremtsünk Istennel. Ennek legmélyebb formája, ha Hozzá hasonlítunk.

Egyetlen dolog van, amelyben a nők annyira hasonlítanak a Teremtő Istenre, hogy nincs az a férfi, aki ekkora hasonlóságban csak reménykedhetnék is. Csak nő képes testében teremteni. Csak nő képes gyermeket kihordani. Ebben az értelemben a nő – az alkotó – bármelyik férfinál nagyobb mértékben részesedik Isten tulajdonságaiban.

A tfilin dobozát bájitnak hívják, ami “házat” jelent. A nőnek is megvan a maga “bájitja”: az otthon, amelyben családjáról gondoskodik. Úgy is mondhatnánk, hogy a nő “tfilinje” az otthona.

A nők ezáltal a “tfilin” által hasonulnak Istenhez, ugyanúgy, ahogyan a férfi is tfilinje által hasonul Hozzá. Az egész világ Isten háza: ezt a sajátosságot sechinának, Isten Jelenlétének nevezzük. Érdemes megjegyezni, hogy a “sechiná” héber szó nőnemű. A kabbalisták ugyanezt Ákeret HáBájitnak, “a ház asszonyának” nevezik.

A zsidóságnak két alappillére van: az otthon és a zsinagóga. Ellentétben más vallásokkal, amelyek a templomot tartják fontosabbnak, a zsidóság szemében az otthon és a zsinagóga egyenrangú. Legfontosabb szertartásaink között több is van, amely kizárólag az otthonhoz kapcsolódik: a széder, a szuká, a szombati asztal, Chánuká fényeinek meggyújtása. A zsidóság folytonosságát mindenekelőtt az otthon biztosítja. Bölcseink tanítása szerint: “Ha nincsenek jerkék, kosok sincsenek.”

A bájit, az otthon a nő “tfilinje”. A nő ezzel járul hozzá az isteni Akarat megvalósulásához.

Érdemes megemlítenünk, hogy a Tóra átadásakor Isten így szólt Mózeshez: “Mondd el Jákob házának, és tanítsd meg rá Izrael fiait!” “Jákob háza” – Bét Jáákov – alatt bölcseink a zsidó nőket értik. Mózesnak elsősorban velük kellett szót értenie. Ha a Tóra elsőként nem a zsidó otthonba hatol be, nem létezik zsidó folytonosság.

A Tóra szelleme a tfilin bájitjába foglalt tekercseken ugyanaz, mint a zsidó bájitban: az otthonban, a nő felségterületén.

Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 12. szám – 2014. július 28.