Az adakozást ünnepelték február közepén egy cionista összejövetelen Floridában. A Zsidó Nemzeti Alap (a Herzl által alapított Jewish National Fund) éves jótékonysági gáláján a zsido.com munkatársa is részt vett. Ott találkozott a korábbi táncosnővel, a helyi Hadassah örökös elnökével, a régió nagyvonalú adományozójával: a 92 éves Gloria Moss-szal. 

Bronxi mese. Nem a maffiózók világát bemutató remekmű, hanem Gloria gyerekkora. Ebben próbálom keresni a történet előzményét. Merthogy a litván ortodox édesapa jiddisül elmondott intelmeit nem lehetett egy könnyen elfeledni. Még akkor sem, ha elég korán elszakadtak egymástól. Gloria a nagy gazdasági világválság idején találkozott a valódi világgal. Addig a bronxi burok biztonságot és kiegyensúlyozott életet biztosított számára.

A papa Rigából hajózott be New Yorkba, ahol gyors karriert épített szőrmekereskedőként. Kifejezve ragaszkodást a Tórához, még egy ortodox zsinagógát is alapított hittestvéreivel. Itt nőtt fel Gloria is. Megélte az ünnepeket és elsajátította a vallási szokásrendszert is. „Minden barátom otthonában, minden közintézményben, bárhova is mentünk, ott láttuk a kis kék dobozt, az adományozás szimbólumát. Én így nőttem fel. Nekem ez természetes micve a mai napig” – mondja találkozásunk elején egy francia pékségben.

Amikor majdhogynem visszaküldi a croissant csalódottságában, átfut rajtam a gondolat: egy gazdag, idős hölgyet fogok hallgatni, aki ideje nagy részét cukrászdai csevegéssel tölti.

„Nagyon megválogatom, milyen croissant eszem. Ez felfújt és tiszta liszt. Apróbbat és vajasabbat illene ilyen helyen árulni” – teszi hozzá. Végül is igaza van, de hát a hely, Sarasota egyik legjobb francia péksége az amerikai alapigényekhez igazodik. Gloria jól ismeri az európai és különösen a francia ételeket. Számtalanszor járt az óvilágban, és most májusban is egy újabb útra hivatalos, amely a burgundi borvidéket érinti. „Tagja vagyok a Floridai Burgundy Társaság alapító grémiumának. Időnként kötelesség részt venni a gyűléseiken. Általában unalmasak, de a sajtok és a bor príma. Ami jó, hogy egy összeszokott társasággal utazhatom, ha elmegyek a borkostolós útjaikra.” – meséli.

Táncóra haladóknak

Gloria szenvedélyes utazó. Budapest is megbabonázta pár éve amikor arra járt. Manapság már nem utazik annyit mint régebben, 92 évesen az ember átgondolja, mikor ül repülőre. Azért így is szakit évente 2-3 nagyobb utazásra időt. Szereti az aktív életet. Hetente kétszer jár táncórára. Nem a kezdőkhöz. Gloria báli (ball room) táncos, volt profi is a világ egyik legfelkapottabb klubjában, a New York-i Copa Cabanában. Így már érthető, hogy honnan van energiája mintegy 30 szervezetnek tanácsot adnia, és támogatást szerezni számukra.

Merthogy a JNF őt köszöntő ünnepségén is ezt hangoztatták: Gloria több évtizedes aktivitásával tucatnyi zsidó szervezet életében vett és vesz részt. Nem csak örökös elnöke a Hadassah (cionista női világszervezet) regionális irodájának, de tekintélyes kapcsolatrendszerével és elbűvölő személyiségével sokakat képes levenni a lábáról. Vagyis döntési helyzetben van, és mindezzel komoly hatást gyakorol a zsidó közösség arculatának alakításában Florida nyugati partjának egyik meghatározó részén.

„Idén 60 éve, hogy ideköltöztünk a férjemmel New Yorkból. Mindketten hagyománytisztelő családokból jöttünk. Fontos volt, hogy részt vegyünk a körülöttünk lévő zsidó élet formálásában.” – mondja Gloria, aki a hétvégén vett részt annak a zsinagógának a 90. születésnapján, amely ideérkezésükkor még csak az egyetlen zsidó imaház volt Sarasotában. A Temple Beth Sholom körül a közösség ma már nagyon változatos, a zsinagógák is szaporodnak akár a gombák. „Akkor lehettünk pár százan, ma vagy 15-20 000 zsidó él a környéken” – teszi hozzá.

Gloria a nyolc évvel ezelőtt elhunyt férjével egy családi vállalkozás miatt jött először Floridába. Ingatlanfejlesztők voltak a férfi ősei, az 1898-ban inított vállalat sikeresen működött. Egy ritka ajánlat miatt érkeztek: 100 000 hektárnyi megműveletlen földterület kínálkozott fejlesztésre. A család korábban már szerzett tekintélyes megbízatásokat – az államnak építettek postahivatalokat szerte az országban – ez azonban más dimenzió volt. Az új kihívás megkövetelte Gloriáéktól, hogy letelepedjenek az akkor még igen csak vadregényes és infrastrukturálisan elmaradott floridai városban, Sarasotában.

„Sosem bántuk meg ezt a döntésünket. Az elején még hozzá kellett szoknunk sok mindenhez. Nagyon szerettük a nagyvilági életet, a partikat, az utazásokat. Itt pedig olyan dolgokkal kellett szembesülnünk, hogy zsidóságunk miatt nem lehettünk tagjai bizonyos kluboknak. Ez elég lehangoló volt, de szerencsére mi is tudtunk tenni azért, hogy ez megváltozzon”.

Maximum 49

Gloria férje, Marty Moss – akivel egyébként az alig pár hetes profi táncosnői karrierje alatt véletlenül találkozott – nem csak az üzleti életben volt rámenős és akaratos. Munkásságának eredménye, hogy felesége ma is vagy 30 postahivatal kizárólagos fenntartójaként felettébb tisztes albérletet gyűjthet össze az államtól. Továbbá a város egyik forgalmas főútjának egyharmada is a család tulajdonába van – az ott lévő ingatlanok kiadásának bevételei biztosítják Gloria vagyonát. A magát lélekben „maximum 49 évesnek” tartó hölgy ma is a cég elnöke, bár az operatív vezetést egyik lánya látja el. Szombatonként mindig együtt ebédelnek és értékelik ki a heti eseményeket.

„Mi mindig megdolgoztunk az eredményeinkért. Sosem vertük a mellünket a sikerekkel, inkább igyekeztünk visszaforgatni a profitot zsidó szervezetek fejlesztésére” – szögezi le Gloria, akinek férje oldalán igen nagy kapcsolatrendszerre lehetett ráhatása. „Marty imádta a kultúrát, és örömmel vállalta magára a városi opera és balett társulatának megalapítását és elnöki feladatait. Természetesen nem tudott nemet mondani több zsinagóga felkérésére sem, így nem véletlen, hogy elnökölt ő több helyen is. Én mellette csak hozzátettem azt, amit tudtam. Önkéntességemet különben édesanyámtól tanultam. A zsidóság iránti elkötelezettségemet pedig apámtól”.

Utóbbi olyannyira fontos volt a nagy ünnepeket számon tartó páros számára, hogy amikor megelégelték kisiskolás lányaik kétségbeesett karácsonyi kérdéseit, Marty fogta magát, és hanukai könyvekkel felszerelkezve bement az iskolába és azt kérvényezte az igazgatótól, hogy a jövőben a gyermekei had követhessék a zsidó szertartás szerinti ünnepeket. Kezdeményezésükre a város oktatási felelősei is átértékelték a kérdést, sőt, meghívták Martyt a megyei oktatási bizottságba. Lám, akkoriban, a hatvanas években ilyen egyszerűen működött a demokrácia Floridában.

Minden nap tegyünk félre egy kis aprót, a hétvégén meg van a következő adomány alapja

Persze, gondolhatnánk, amikor az ember sikeres és fontos fejlesztéseket visz véghez egy városban, biztosan könnyebb érvényesülnie. Alighanem így egyszerűbb odaállítani befolyásos embereket fontos ügyek mellé, nem? – szegeztem a kérdést Gloriának. „Kedves barátom, nekem valóban könnyebb volt felhívni bizonyos embereket, de a különféle rendezvények szervezését ugyanúgy magam végeztem mint bárki más. Meg volt hozzá az elkötelezettségem, a hitem, hogy jó ügyet szolgálunk. Szerencsém volt, hogy voltak, akik adtak a szavamra, meghallgatták elképzeléseimet. Amikor adományok gyűjtéséről volt szó nem én voltam az első. Itt Amerikában ez olyan hagyomány, amit a legtöbben otthonról hoztunk magunkkal. Nagyon sok barátom kérdezte már, mi a módszere annak, hogy bizonyos ügy mellé fel lehet sorakoztatni donorokat? Nos, nekem erre nagyon egyszerű a válaszom: minden nap tegyünk félre valamit, egy kis aprót, amit nem költöttünk el, pár centet, pár dollárt. A hét végén számoljuk meg, és észre fogjuk venni – ott van az alapja egy következő ügy adományának. Mindez a legnemesebb micvék egyike, ezt senki ne feledje.”

Gloria, aki férjével számtalan múzeumnak, művészeti társulatnak, kórházaknak és különféle segélyszervezeteknek szervezett adománygyűjtési akciókat a mai napig részt vesz a város életét befolyásoló eseményekben. A találkozásunk utáni hétvégén egy színházi előadás bemutatójára látogat el producerként. Amikor ugyanis ráér, színházzal és kiállításokkal foglalkozik. Ahogy búcsúzóul még megosztja táncos karrierjének emlékeit, rájövök, hogy Gloria még mindig fényesebben tündököl mint bárki, akit ismerek a lélekben maximum 49 éves hölgyek közül.

Wallenstein Róbert