Amikor 1945. április 20-án a Bergen-Belsen-i koncentrációs tábort frissen felszabadított rabjai elénekelték a Hatikvát, a himnuszt követően a brit hadsereg tábori rabbija, Leslie Hardman felkiáltott: „ám Jiszráel cháj – Izrael népe él”.
Amikor Golda Meir izraeli nagykövetként 1948-ban ellátogatott a moszkvai nagyzsinagógába, az ötvenezer fős tömeg eksztázisban kiáltotta üdvözlésként: „ám Jiszráel cháj – Izrael népe él”.
1965-ben felkérték Shlomo Carlebach rabbit, hogy a szovjet zsidók biztatására írjon egy dalt. Ekkor született meg az Ám Jiszráel cháj híres, máig énekelt változata.
2009-ben Binjámin Netánjáhu miniszterelnök ellátogatott a hírhedt wannsee-i villába, ahol 1942-ben Hitler és a harmadik birodalom más veeztői kitervelték a „végső megoldást”. Netánjáhu három szót írt a vendégkönyvbe héberül és odaírta mellé az angol fordítást is: עמ ישראל חי – The people of Israel live.”
Az „ám Jiszráel cháj” mint szlogen megerősíti bennünk, hogy annak ellenére, hogy a zsidó népet a történelem során számos alkalommal próbálták kiirtani, megsemmisíteni és eltiporni, Isten segítségével és a zsidó nép kitartásának köszönhetően, makacsul kitartunk és túlélünk.
Az Örökkévaló örök időkre szóló szövetséget kötött a zsidó néppel és Ő mindig velünk van.
Az „ám Jiszráel cháj” egyben imádság is, mellyel kifejezzük vágyunkat, hogy a zsidó nép egyesülve és egységben, biztonságban és harmóniában éljen együtt.
„És veszlek benneteket magamnak népemül” – olvassuk a Tórában (2Mózes 6:7). Joseph Beer Soloveitchik rabbi ezt így magyarázta:
„A nemzet politikai-történelmi egysége azon az Egyiptomban kötött szövetségen alapul, mely megelőzte időben a szináj-hegyi tóraadást. Ez a szövetség mindnyájunkra egységes történelmi sorsot kényszerített. A héber עם – ám, vagyis nemzet kifejezés leírva pontosan megegyezik az עם – im, valamivel szóval. Ez az egységes sorsunk a feloldhatatlan történelmi egyesülésben nyilvánul meg… Egyetlen zsidó sem vonhatja vissza részesedését ebben az egységben… Vallásos zsidó, nem vallásos zsidó, mindnyájan egy nemzethez tartoznak, olyan nemzethez, mely magányosan és nyomorúságban áll a nagy és gyakran ellenséges világban…”
A krematóriumok hamvaiban keveredtek az istenfélő hászid zsidók hamvai a radikálisok és az ateisták hamvaival. Mindnyájunknak kötelessége harcolnia az ellenséggel, aki nem tesz különbséget aszerint, hogy kik hisznek Istenben és kik nem.
Az erős ám Jiszráel – zsidó nép titka az im Jiszráel érzése, a közösségvállalás, az egység, a lojalitás. Ha mindig jót feltételezünk másokról, ha pozitívan ítélünk meg másokat. Jiszráel Meir Lau, Izrael korábbi askenáz főrabbija, maga is holokauszt-túlélő néhány évvel ezelőtt azt mondta az Élők Menetén Auschwitz-Birkenauban állva: „Mindig tudtuk, hogy hogyan haljunk meg együtt. Eljött az idő, hogy azt is tudjuk: hogyan éljünk együtt”.
Kívánjuk, hogy ezekben az embert próbáló napokban és hetekben tanuljuk meg, hogy hogyan élhetünk egységben és harmóniában egymással. Ám Jiszráel cháj – Izrael népe él!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.