Az elmúlt hetekben rengeteg fotót és videót láthattunk, amin izraeli katonák Gázában tesznek micvákat. Tfilinben imádkoznak, nevet adnak újszülött lányaiknak. Láttunk tankban tartott szombatfogadó kidust, tóraolvasást, hanukai gyertyagyújtást. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy hadszíntéren nem lehet maradéktalanul betartani a micvákat. Oberlander Báruch rabbit arról kérdeztük, milyen vallási szabályok vonatkoznak az izraeli katonákra.
Zsidó hadsereg, zsidók a hadseregben
– Milyen kapcsolata van a hadseregnek a zsidó vallással?
– Az izraeli hadsereg magától értetődően az ország biztonságát elsősorban katonai és biztonsági elvek alapján védi. Ezek szakmai elvek, amelyeknek nincs egyenes kapcsolata a vallással. De az izraeli hadsereg sok szempontból figyelembe veszi a zsidó vallás törvényeit. Egyre több vallásos katona szolgál az IDF-ben [rövidítés, Israel Defense Forces, vagyis Izrael hadereje – a szerk.], és egyre több közülük már nagyon magas pozíciót foglal el a katonaság vezetésében. Magától értetődő, hogy a vallásos ember magával hozza a vallási, etikai és a vallásgyakorlási elveket a hadsereghez. Ezért számos háláchikus kérdés felmerül, amire a hadsereg tábori rabbijainak kell válaszolniuk vagy megoldást találniuk. A Tábori Rabbinátus, vagy héberül Hárábánut hácváit egy időben jött létre magával a hadsereggel az állam alapításakor. Slomo Goren rabbi (1918–1994) volt a hadsereg első főrabbija 1971-ig (később Izrael Állam főrabbija), aki kidolgozta a szabályokat és meghonosította azok rendszerét a hadseregben.
Valójában mi, a civilek, még ha külföldön lakunk is, kapcsolódunk vallásilag a hadsereghez, és sokat tehetünk a katonai hadműveletek sikeréért azzal, hogy imádkozunk a Gázába bevonult katonákért, akik folyamatos életveszélyben harcolnak a Hamász ellen. Nálunk a Vasvári zsinagógában pl. minden reggel külön zsoltárfejezeteket, Töhilimet mondunk értük.
– Utoljára az ókorban létezett zsidó hadsereg. Relevánsak lehetnek a velük kapcsolatos előírások egy modern hadseregben?
– Közismert tény, hogy a háláchá, a zsidó jog folyamatosan fejlődik. Mit takar ez a fejlődés, hiszen a Tóra, a Talmud, a Sulchán áruch, melyek a zsidó jog alapját képezik, mind le vannak írva. A fejlődést úgy kell érteni, hogy állandóan újabb és újabb kérdések merülnek fel, amiket a leírtak alapján meg kell válaszolni. Ám ez nem jelenti azt, hogy a régi válaszok elévülnének, hiszen a zsidóság és maga az isteni akarat soha nem évül el1. A változó világ kérdéseire ezek alapján kell megadnunk a korban aktuális válaszokat úgy, hogy a törvényeket nem változtatják meg.
Az egyik ilyen téma, ami újonnan merült fel a háláchikus irodalomban, az a hadsereg háláchája. Azonban hiába újak ezek a kérdések, például, hogy hogy lehet egy tankban ülve imádkozni, nem példa nélkül valóak. A szent könyvekben és a rabbinikus irodalomban rengeteg iránymutatást találunk arra, hogy ha az ember kényszerhelyzetben van, pl. valami miatt nem tud rendesen imádkozni, akkor mit tegyen2. Azonban ezek a kérdések a modern izraeli hadseregben sokkal szélsőségesebb helyzetekről szólnak, ráadásul nem egy-egy alkalomról, hanem heteken-hónapokon át tartó állapotokról, ami zsidó katonák százezreit érinti. Ilyen intenzitású helyzettel még soha nem foglalkozott a háláchá.
– A frontvonalban nyilván nincs lehetőség kérdéssel fordulni a rabbihoz: nincs kéznél rabbi, vagy idő válaszra várni. Hogy jutnak el az iránymutatások a katonákhoz?
– Az izraeli hadsereg megszületésével szinte egyik napról a másikra kellett kidolgoznia részletes iránymutatásokat a rabbiknak, két évezrednyi lemaradást pótolva be, hisz igaz, hogy mindig is voltak zsidó katonák a „helyi” hadseregben, ahol épp éltek akkor a zsidók, és ezeknek a katonáknak a kérdéseit tárgyalta folyamatosan a rabbinikus irodalom3, ezek teljesen más jellegűek, és csak nagyon kis részben lehetett azt az anyagokat felhasználni. Azonban bármennyire friss is a téma, mára már hatalmas irodalma van és számos izgalmas könyv is jelent meg róla. Ezek egy része kifejezetten a katonáknak szóló, a mindennapi élet kérdéseit megválaszoló zsebkönyv.
– Milyen helyzetekre tud választ adni egy ilyen zsebkönyv? Egyáltalán, kiknek szól?
– Az életmentés vagy az életveszélyben lévő ember fel van mentve majdnem az összes parancsolat alól, azért, hogy a micvák ne álljanak útban az életben maradásnak, ami a legfontosabb4. Ez természetesen igaz háborúban is. Ezzel együtt a vallásos katonák – sőt, ebben a háborúban azt látjuk, hogy az egyébként nem vallásosak közül is sokan – igyekeznek a lehető legtöbb parancsolatot betartani, amikor az nem veszélyezteti őket vagy a társaikat. Az ima és a micvák betartása különleges erőt ad a katonáknak, ezek a rabbinátus által kiadott útmutatók pedig segítik a katonákat, hogy helyesen tudjanak dönteni a felmerülő háláchikus kérdésekben.
Az útmutató az olyan, kifejezetten hadi kérdések mellett, hogy szabad-e zsákmányt szereznie a katonáknak [a válasz: nem5], leginkább azokon az egyszerű micvákon visz végig, amelyek normális esetben a mindennapokat tagolják: reggeli kézmosás, ima, cicit, tálit, tfilin viselése, szombati törvények, ünnepi előírások. Ezek azok a kérdések, amelyeket a katonák százai a való életben már megkérdeztek, de most újra felmerülnek, sokszor szélsőséges és különleges formában. Vannak aztán ritkábban felmerülő, speciális kérdések, mondjuk a smita évről.
Vannak benne kérdések, amelyektől könny szökött a szemembe, amikor elolvastam. Hogy a katonák, akik a zsidó nép biztonságáért harcolnak, az életüket kockáztatva minden percben, közben ilyen kérdéseket tesznek fel, hogy hogy tudnának minél több micvát betartani, hogy kell kezet mosniuk és milyen lehet a cicit, amit viselnek.
A micvák és a biztonság
– Mi lehet az oka, hogy mégis ennyire ragaszkodnak a micvákhoz a katonák, még ha amúgy nem is olyan vallásosak?
– A hívő ember tudja nagyon jól, hogy az ima a vallási életben az egyik legfontosabb dolog. Nem csak azért, mert teljesít vele még egy micvát, hanem mert szükségünk van arra, hogy kapcsolódjunk Istenhez, hogy velünk legyen és segítsen bennünket. Ha Ő nem segít, akkor reménytelen az egész. Egy háborús helyzetben a katonák ezt még inkább átérzik, a saját bőrükön tapasztalják.
– Mégis nyilván vannak objektív korlátai a micvák betartásának a harctéren. Pl. ha nincs víz kezet mosni, ha nem lehet megállni imádkozni. Vagy az ellenség nem fogja türelmesen bevárni, amíg véget ér a szombat, hogy mást ne említsünk. Mi alapján mérlegelnek a katonák?
– A katonáknak szóló útmutatóban szerepel, hogy a micvák betartásánál elsőként azt kell megvizsgálni, hogy biztonságos-e a micva betartása és aztán azt, hogy háláchikusan rendben van-e és milyen formában. Tehát, ha ellenséges területen elfogy az ételük és ott találnak ennivalót, akkor nem az az első kérdés, hogy kóser-e, hanem hogy biztonságos-e megenni. Nem fog-e felrobbanni, nem mérgezett-e stb. Ha biztonságos, akkor lehet a kósersággal foglalkozni. Akkor meg lehet vizsgálni, hogy az elfogyasztásával bibliai tilalmat hágna-e át (pl. disznóhús fogyasztása) vagy rabbinikusat (pl. nem-zsidó által sütött kenyér fogyasztása). Utóbbit ilyen körülmények között mindenképp meg szabad szegni, nem-zsidók által előállított kenyérrel vagy étellel, de a bibliai tilalmak megítélése szigorúbb6. Azt csak akkor szabad megszegni, ha tényleg nincs semmi más étel, és muszáj ennie, akkor akár a bibliai tilalmakat is áthághatja, annak érdekében, hogy legyen ereje tovább harcolni.
Más ilyen helyzet lehet, amikor a katonáknak le kell venniük minden tűzveszélyes ruhadarabot. Még ha rajta is van a cicit, a négy sarkán rojtokkal ellátott alsóruha, akkor azt is gondolkozás nélkül le kell vennie, mert első a biztonság – a sajátja és a bajtársaié.
– Ez, azt hiszem, teljesen érthető. Vannak esetleg más, speciális körülmények, amelyek a harci helyzetben befolyásolhatják a micvák betartását?
– Igen, például az, hogy bizonyos környezetben nem imádkozhatunk vagy nem mondhatunk áldást7. Ilyen például, ha rossz szagot érzünk, ami a fronton, vagy mint most Gázában, az utcai harcok közben sokszor előfordulhat.
Egy másik fontos szempont, ami nagyon sok háláchá kapcsán felmerül az az, hogy vannak időhöz kötött micvák, pl. a tfilinrakás legkorábbi időpontja napkelte előtt 50 perccel van. Amikor erre nincs lehetőség, mert olyan kevés idő áll rendelkezésre, akkor fel szabad rakni idő előtt a tfilint, belekezdeni az imába és amikor már eljön a legkorábbi időpont, akkor csak egy kicsit megmozdítani az imaszíjakat. Ha nagyon szükséges, akkor még akár a sötétben lehet rakni tfillint, ám ez nem ajánlatos8.
Kézmosás, cicit, bencsolás és mindennapi imák a seregben
– Az alapok megismerése után menjünk végig egy átlagos napon, ahogy egy vallásos ember életében ez zajlana, és mesélje el, miben más ez egy harctéren szolgáló katonánál! A reggelt a kezeink leöntésével kezdjük.
– Így van, pontosabban, amikor az ember felkel reggel azután, hogy aludt legalább egy fél órát, rögtön kezet kell mosnia úgy, hogy egy edényből háromszor leönti mindkét kezét oda-vissza. Igen ám, de hát hol van a háború közben lehetőség arra, hogy az ember egy edénybe vizet készítsen magának a kézmosáshoz? Erre azt találjuk az útmutatóban, hogy a hadsereg által biztosított, csappal ellátott vizeshordóból, engedjen a kezére ébredéskor vizet, és ez megfelel a kéz leöntésnek. Ha kevés víz van, akkor csak az ujjai végét öblítse le. Ha azonban annyira kevés víz van, hogy csak iváshoz szabad belőle használni, akkor nem szabad kezet mosni, ehelyett a kezeit törölje meg valamivel az ember szárazon, ami egy kis tisztaságot ad.
Itt érdemes megemlíteni, hogy az útmutató az áskenáz és a szefárd szokásokat külön említi, ha eltérés van köztük, mint például itt is, az áldásmondás szempontjából. Az áskenázok még a kéz megtörlésére is mondanak egy módosított áldást (…ál nökijut jádáim)9, a szefárdok nem.
–Bár egyre több nő szolgál harcoló alakulatoknál is, azonban, mivel Gázában döntő többségben férfiak vannak, menjünk tovább egy férfi reggelével: következik a cicit felvétele és a rá mondott áldás.
– A cicit, az ing alatt viselt „kis tálit”, tálitkátán viselése különösen fontos a háború közben, mert spirituális védelmet ad, de nem kell rá külön időt szakítani, vagy foglalkozni vele. Ott van a ruha alatt és folyamatosan teljesül ezáltal a micva. A cicit normál esetben fehér színű, de valójában lehet bármilyen, akár zöld is, hogy megfeleljen a katonai előírásoknak10. [Nem véletlen, hogy a katonák között akkora rá a kereslet, hogy egész Izraelben kötik a rojtokat a zöld katonai ciceszekre az önkéntesek. – a szerk.]
– Cicit után következik a tfilin fölvétele. Ez időigényes feladat…
– Igen, következik a reggeli ima és a tfilin, ennek az időpontját már érintettük. Az ima, a tfilinrakás időigényes dolog. Normál esetben, ha az ember tudja, hogy aznap kevés ideje lesz erre, akkor korábban kel, hogy el tudja mondani az imáit. Azonban egy harctéren harcoló katonának minden perc alvás számít, ezért a rabbik azt írták elő nekik, hogy inkább aludjanak és legyenek a lehető legkipihentebbek, minthogy imádkozzanak és a fáradtság miatt veszélybe kerüljenek.
Ez nem jelenti azt, hogy ha van rá ideje, akkor se imádkozzon, hanem azt, hogy az imáit igazítsa a helyzetéhez. Ha csak rövid ideje van, mondja el a Smát. Ha kicsit több, mondja el a reggeli áldásokat stb. Amikor a katona bevonul, vigye magával a tfillint és próbálja felrakni azt minden nap, amennyiben ez nem zavarja a harci teendőket.
Itt is van azonban egy speciális katonai kérdés. A sisakot csak bizonyos helyzetekben szabad levenniük a katonáknak, amikor az nem veszélyes és erre engedélyt kapnak. Ha viszont rajta van, nem tudja felvenni a fejrevaló tfilint. Itt tehát az élet védelmének a háláchája áll szemben a tfilinrakás háláchájával, és az előbbi az erősebb. Így előfordulhat, hogy ilyenkor csak a karra való tfilint fogja tudni felvenni.
Érdekesség, hogy a mára nagyon elterjedt, henger alakú, kemény tfilintok a katonaságban született meg, azért, hogy le lehessen tenni a földre a hátizsákot, amiben a tfilin van. A hagyományos tfilintokokkal ezt nem lehet megtenni, mert méltatlan lenne a szent imaszíjakkal, pláne nem lehetne ráülni, ahogy azt sok katona megteszi a zsákjával. Mivel ezek a kemény tartók mintegy „eltakarják” a tfilint, már nem gond, ha a hátizsákot a földre teszik vagy akár ráülnek11.
Az imából a kézikönyvben végig van vezetve, hogy az alapján mennyi ideje van, mit imádkozzon. Viszont a zsidóság legszentebb imája a SmáJiszráél… („Halljad, Izrael, az Örökkévaló Istenünk, az Örökkévaló egy!”) kezdetű fohász elmondása különösen fontos a katonák számára, mert védelmet nyújt számukra. Ezért, ha csak pár perce van imádkozni, akkor ez legyen az, amit elmond, sőt ha csak pár másodperce – ez bármikor előfordulhat a hadseregben –, akkor mondja el az első mondatot.
– Sok micvát félre lehet tenni, de enni muszáj, és ennek rengeteg szabálya van. Mit kell tudni erről?
– A kóserságot már említettük korábban, egyébként az izraeli hadseregben mindenki kóser ellátást kap, így12, ha van „hadtáp”, akkor nincs probléma ezzel [erről bővebben lásd a Konyha rovat cikkét – a szerk.]. Viszont megint visszatérünk a kézmosáshoz, hiszen kenyérevés előtt ez kötelező. Azonban Dávid király hadseregének katonáiról azt mondja a Talmud13, hogy a katonai táborban harcban nem mostak kezet kenyérevés előtt. Természetesen, ha van elég víz, akkor ezzel együtt kezet kell mosni kenyérevés előtt, de ha szükséges, akkor erre a felmentésre lehet támaszkodni. A kenyérevés után hosszú asztali áldás is van, ám ha arra nincs idő, akkor létezik egy rövidebb formula, amit el tud mondani, ha annyi idő sincs, akkor legalább azt az arameus mondatot mondja el a katona14, hogy „Brich Ráchámáná Málká dö álmá, máré döháj pitá, Brich Ráchámáná dözánkulá” (Áldott a Kegyelmes, a világ Királya, e kenyér ura! Áldott a Kegyelmes, aki mindenkit etet!). Szem előtt kell tartani, hogy háború van, így, ha másra nincs idő, ez az egy mondat is elég.
– A legnagyobb kihívást nyilván a szombattartás, illetve annak hiánya jelenti. Egy lövészárokban nem nagyon lehet gyertyát gyújtani…
– A sábesz, a szombati micvák megtartása az egyik legkomplexebb háláchikus kérdés, ami értelemszerűen sok problémát jelent egy háború közepén. Nem lehetne szombaton közterületen cipelni, elektromosságot használni, ásni stb. Az alapvető előírás, hogy ha valaki a harctéren van, hogy Izraelt és a zsidó népet védelmezze, akkor úgy kell viselkednie sábeszkor, mintha hétköznap lenne és semmivel nem szabad magát és a bajtársait veszélyeztetni. Például nem szabad szombati gyertyát gyújtani, vagy éppen egy fényt égve hagyni, hogy imakönyvből imádkozhasson. Ahogy a hétköznapi imáknál, itt is összeállították azokat az imákat, amelyeket – idő és lehetőség függvényében – mondjon el a katona, ha lehetősége van rá.
A szombat fontos része a borra és kalácsra mondott áldás – természetesen a katonaságban eleve csak szőlőlé jöhet szóba, erre kell mondani a boré prihágofen áldást. Ha nincs szőlőlé sem, akkor kidust lehet mondani kenyérre, ha az sincs, akkor süteményre. Ha pedig úgy alakul, hogy egyik sincsen, akkor legalább köszöntsék egymást a katonák gut sábesz vagy sábát sálom köszöntéssel, hogy ezzel megtiszteljék a szombatot.
A szombatot lezáró hávdálát, amit gyertyalángra, borra és illatos fűszerre mondunk, később is el lehet mondani, ha a sábesz kimenetelekor nem volt rá lehetőség. Ha kedd este tudják pótolni, akkor fűszer és gyertya nélkül megtehetik15 (áskenáz szokás szerint)16.
A katonai útmutatás üzenete
– Ezek az előírások, amelyekről beszéltünk, mind szerepelnek a katonáknak szóló zsebkönyvekben?
– Igen, természetesen. Sőt, nagyrészt benne vannak abban a nyolcoldalas összefoglaló kiadványban is, amit ennek a háborúnak az elején állítottak össze és terjesztenek a katonák között.
– Hihetetlen, milyen kiterjedtek ezek az iránymutatások. Biztos vagyok benne, hogy mi, akik sosem kerültünk ilyen helyzetbe, el sem tudjuk képzelni, mivel kell megküzdeniük a katonáknak…
– Ez így van. Hadd említsek ennek kapcsán még egy különleges katonai micvát. Mózes ötödik könyvében a Dvárimban áll17 az Ál jérách lövávchem… előírása, miszerint egy katonának nem szabad félnie és nem szabad félelmet keltenie. Ez egy nagyon furcsa előírás, hiszen, ha az ember fél, akkor fél, nincs mit tenni, nem tudja befolyásolni. Maimonidész kifejti18, hogy nem is magáról a félelemérzetről van szó – hiszen természetes, hogy még a legbátrabb katonák is félnek néha –, hanem arról, hogy az embernek nem szabad belesüllyednie a félelmetes gondolatokba, hogy mi lesz vele, mi lesz a családjával, mert ez csak még jobban és jobban összetöri a szívét. Nem szabad belemenni ezekbe a gondolatokba, újra, meg újra részletesen elképzelve, mert ezzel csak még több félelmet hoz magára. Pláne nem szabad félelmet kelteni másokban, és azt mondogatni a társainak, hogy mi lesz, ha meghalnak, vagy feleslegesen elemezgetni, hogy milyen esély van arra, hogy veszíteni fognak, meg fognak halni stb. Ez a bibliai tilalom arra ösztönzi a katonákat, hogy bízzanak abban, hogy miközben egy ilyen nagy micvát teljesítenek, amivel sok-sok zsidót megmentenek, az Örökkévaló is segíteni fog nekik, és nem lesznek veszélyben.
– Ez tulajdonképpen nekünk is fontos iránymutatás a civil életben. Október 7-e után sokan – bevallom, én magam is – hajlamosak vagyunk hagyni, hogy elgyöngítsen bennünket a félelem és a szomorúság.
– Igen, én is azt gondolom, azon túl, hogy egy ilyen könyv a gyakorlatban teljes útmutatót ad a katonáknak, nekünk is fontos üzenetet közvetít. Egy 21. századi hadsereg, amelyben a katonák, miközben harcolnak, figyelnek Istenre és az isteni előírásokra. Ezt jelenti egy hadsereg, ami a hit és a zsidóság alapján áll. Természetesen így könnyebb megérteni, hogy miért figyel a katonaság az etikára harc közben: mert az egész hadsereg tele van hittel.
– Valahol elég ellentmondásosan hangzik ez. A háborúskodás nem tűnik nagyon zsidós értéknek.
– Épp ellenkezőleg, ez nagyon is zsidós értékekért vívott háború. A Midrás azt mondja19, hogy aki sajnálja a kegyetlent, az kegyetlen lesz az ártatlanokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy muszáj harcolni az ilyen vérszomjas terroristák ellen. Ez nem kegyetlenség, mert a terroristák maguk a kegyetlenek, az ellenük folytatott harccal millió és millió embert védünk meg. Bár ne lenne szükség rá soha többet…
Adja az Örökkévaló, hogy hamarosan béke és nyugalom legyen mindenhol a világon, különösen a Szentföldön. Ahogy az imáinkban is mondjuk20: „Aki béket teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre, és mondjuk erre ámén!” Az Örökkévaló vigyázzon a katonáinkra és vezesse sikerre őket!
1 5Mózes 4:2.; 2 Sulchán áruch OC 94. fejezet; 3 Lásd Zsidó Ismeretek tára 27. kötet; 4 Sulchán áruch, Joredéá 157:1.; 5 Lásd még Or Jiszráél folyóirat 86. szám 265. oldal 1. lábj.; 6 Lásd Maimonidész A királyok szabályai 8:1.; Hácávákö háláchá 9. fejezet; 7 5Mózes 23:15., SÁ RSZ 74:1.; 8 Lásd Holokauszt és háláchá 3. fejezet; 9 SÁ RSZ; 10 Mölumdé milchámá responsum 113. fejezet; 11 Lásd még uo. 110. fejezet; 12 Lásd Hácává köháláchá 434–443. oldal; 13 Lásd uo. 11:4–6.; 14 SÁ OC 187:1.; 15 SÁ RSZ 299:9.; 16 Uo. 8., lásd még Széfer hámáftéách uo.; 17 20:3.; 18 Uo. 7:15.; 19 Jálkut Simoni, 1Sámuel 121.; 20 Sámuel imája – Zsidó imakönyv 69. oldal
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 172. szám – 2023. december 29.