„Aki nem tud harcolni, annak kötelessége Tórát tanulni” – mondta az Arutz7 tudósítása szerint Smuel Haber rabbi, a Kárnéj Somron-i jesiva vezetője. A rabbi hangsúlyozta, hogy mindenkinek kötelessége kivennie a részét a harcból és aki nem tud részt venni a fizikai csatákban, annak kötelessége, hogy szorgalmas tóratanulásával szerezzen érdemeket azok számára, akik az életüket kockáztatják a harcmezőn.
„Amikor egy ellenséggel szemben védelmezzük Izraelt, akkor az egész zsidó népnek, még a tóratudósoknak is kötelessége segítenie ostromlott testvéreiknek.
A heszder jesivákban [a tanulást és a katonai szolgálatot ötvöző felsőfokú vallási oktatási intézményekben] nem háborús időkben is erre készülünk. Másként azok, akik nem alkalmasak a harcolásra, semmit sem tehetnének, így viszont felkészülnek a háborúra és készen állnak abban az időben, amikor elérkezik.
A háredi társadalomban ezrek szeretnének segíteni, de nincs rá lehetőségük, mert nem állnak készen a háborúra. Mi [a vallásos-cionista irányzat tagjai] felkészülünk. Emellett hiszem, hogy mi mindig háborúban állunk, hiszen állandóan az életünkre törő ellenséggel körbevéve élünk. Mindez azonban nem vesz el a tóratanulás fontosságából. Mondhatjuk, hogy a Tóra fontosabb, de ha nem vonulunk ki zsidó testvéreink megmentésére, végül nem maradnak zsidók. Olyan ez, mint az evés – nem mondjuk azt, hogy az embernek nem szabad ennie, mert a tóratanulás fontosabb.”
Haber rabbi kiemelte a tóratanulás fontosságát háború idején:
„Akiket nem hívtak be katonai szolgálatra, azoknak tudnia és értenie kell, hogy a háborús erőfeszítéseknek nagyon fontos része a tóratanulás.
Mindazoknak, akik [bármilyen oknál fogva] nem alkalmasak arra, hogy részt vegyenek a fizikai harcokban, tudnia kell, hogy Izrael háborús győzelme a tóratanulásunktól függ. Bölcseink azt mondják, hogy az a tény, hogy mi ülünk és tanulunk, az egyik legfontosabb különbség a mi háborúink és más nemzetek háborúi között.
A mi háborúinkban a harc a spirituális túlélésért is folyik, ezért a spirituális cselekedetek is részei a harcnak.
A győzelmünk a tóratanulásunktól is függ. Úgy érzem, hogy ez sokszor háttérbe szorul és az emberek többnyire fizikai segítséget szeretnének nyújtani. A fizikai segítségnyújtás jó és ez helyes vágy, de a legjobb, amit tehetünk most a fizikai harc mellett, az az, ha leülünk és tanulunk. Ha valaki azt érzi, hogy adni akar és ki akarja venni a részét a háborús erőfeszítésekből, annak tudnia kell, hogy a legjobb módja ennek az, hogy kettőzött intenzitással tanul.”