Elhunyt az utolsó nürnbergi ügyész, Benjamin Ferencz. Ő volt az, aki a kívülről érkező tanúk között elsőként dokumentálta a náci munka- és haláltáborokban elkövetett szörnyűségeket. Önéletírásában arról vallott, hogy a látvány egész életére nyomot hagyott benne: „Az agyam nem tudta elfogadni, amit a szemem látott… bepillantást nyertem a Pokolba”.
Az akkor pályáját kezdő Ferencz a nürnbergi perek egyik ügyésze, az 1947-ben a törvényszék elé került Einsatzgruppe-ügy főügyésze volt. Nemzetközileg elismert szakember, akinek egyik legfontosabb tette a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozása volt. Fényes karrierjét a nemzetközi jogi szabályozás megalkotásának és ezen belül az alapvető emberi jogokért való küzdelemnek szentelte. Saját bevallása szerint tartozott annyival a lágerekben elpusztítottak emlékének, hogy békésebb és emberibb világ megalkotására törekedjen és soha ne adja fel a reményt. Benjamin Ferencz 2023. április 7-én hunyt el álmában, egy floridai idősek otthonában.
Az erdélyi zsidó családban született Ferencz csecsemőként vándorolt szüleivel Amerikába. A rendkívül szerény körülmények közül indult Ferencz nyolcéves koráig még iskolába sem járt és csak jiddisül beszélt, de nyolcadikos korára már kiemelkedő képességű gyerekek iskolájában tanulhatott, ahonnan egyenes út vezetett az egyetemre. Ott egy kutató mellett azt a feladatot kapta, hogy a háborús bűnökkel kapcsolatos könyveket olvassa végig és foglalja össze. Ez a munka „valószínűleg megváltoztatta az életutamat” – mondta.
Az egyetem után bevonult a hadseregbe, és katonaként kapta azt a feladatot, hogy gyűjtsön bizonyítékokat a nácik bűneiről.
27 évesen, előzetes tapasztalat nélkül lett a nürnbergi per egyik vezető ügyésze. Az Einsatzgruppen-ügy kapcsán 22 náci tisztet, köztük hat tábornokot állítottak háborús és emberiségellenes bűnök elkövetésének vádjával bíróság elé. Az Einsatzgruppe mobil gyilkolóegységekből állt, leginkább fegyveres tömeggyilkosságokat hajtottak végre. Összesen több mint egymillió ember meggyilkolásával vádolták őket, ezzel ez lett az emberi történelem legnagyobb szabású gyilkossági tárgyalása. Végül 13 halálos ítéletet szabtak ki, ezek közül négyet hajtottak végre. Egy 2018-as interjúban Ferencz a következőket mondta erről: „Ügyészként az volt a legnagyobb dilemmám, hogy milyen ítéletet kérjek. Talán kérjem azt, hogy mindnyájukat ítéljék halálra? 22 vádlott egymillió meggyilkolt ember ellenében? Azt mondtam, hogy lehetetlen elérni az egyensúlyt, képtelenség igazságot szolgáltatni. De ha ez példával szolgálna és ezáltal emberibbé válna a világ, akkor megérné”.
Az Einsatzgruppen-ügy mellett a Krupp-perben is kiemelkedő szerepet vállalt. Ez egyike volt azon három gyáros pere közül, akiket emberiségellenes bűnökkel és százezer fogoly kihasználásával vádoltak. A következő tíz évet a német kárpótlások ügyével töltötte, később könyveket írt, tanított és aktivistaként a világbéke létrehozásáért, valamint a nemzetközi jogrendszer megalkotásáért küzdött. Ez utóbbi álma az 1990-es évek végén kezdett valóra válni, amikor a nemzetközi közösség fontolóra vette egy nemzetközi büntetőbíróság megalkotását. 2011-ben, 92 éves korában Ferencz elmondhatta utolsó ügyészi beszédét a hágai nemzetközi bíróság legelső perében. „Az emberiség reménye, hogy az együttérzés és a megegyezés foglalja majd el a fegyveres konfliktusok kegyetlen és érzéketlen erőszakosságát”.
Benjamin Ferencznek egy fia és három lánya született. Felesége, Gertrude Fried 2019-ben hunyt el. Azok, akik közel álltak hozzá, arról vallottak, hogy a férfi számára a legfontosabb az volt, hogy soha ne veszítse el a reményt. Ezt példázza az általa megosztott történet is, mely abból az időből származik, amikor a lágereket járta bizonyítékokat gyűjtve:
A háborús bűnök után nyomozó jogászként az első dolog, amit tett az egyes táborokban, az volt, hogy begyűjtötte a még ott található dokumentumokat. Az egyik lágerben egy francia rab ment oda hozzá, és azt mondta neki: „Vártam magára”. A férfi a kerítéshez vezette a fiatalembert és ásni kezdett. A mély gödörből rongyokba csavarva SS igazolványok százai kerültek elő. A rab, életének kockáztatásával titokban eltemette az igazolványokat, mert hitt abban, hogy eljön a felszabadulás napja. „Megdöbbentett a tény, hogy ott állt ez az ember, aki nap mint nap farkasszemet nézett a halállal és a tömeggyilkosokkal, és százszor is kockára tette az életét, hogy megőrizze ezeket az iratokat, mert szilárdul hitt abban, hogy egy napon eljön az igazság pillanata. Számomra ez csodálatos.”
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 165. szám – 2023. április 27.