Áchénu – az ezeréves imádság a fogva tartottak szabadulásáért
אַחֵינוּ כָּל בֵּית יִשְׂרָאֵל
הַנְּתוּנִים בַּצָּרָה וּבַשִּׁבְיָה
הָעוֹמְדִים בֵּין בַּיָּם וּבֵין בַּיַּבָּשָׁה
הַמָּקוֹם יְרַחֵם עֲלֵיהֶם
וְיוֹצִיאֵם מִצָּרָה לִרְוָחָה
וּמֵאֲפֵלָה לְאוֹרָה
וּמִשִּׁעְבּוּד לִגְאֻלָּה
הָשָׁתָא בַּעֲגָלָא וּבִזְמַן קָרִיב
וְנֹאמַר אָמֵן
Testvéreink, Izrael egész háza, akik bajban vagy fogságban vannak, legyenek a tengeren vagy a szárazföldön, a Mindenható legyen irántuk kegyelemmel, és vigye ki őket a szűkösségből a tágasságba, a sötétségből a világosságba, az elnyomásból a megváltásba, most, gyorsan és hamarosan.
Az ima, mely már a XI. századi Vitry-máchzorban (ünnepi imakönyv) is szerepel, a nyitó szaváról kapta a nevét. A máchzor szerint ezt az imát a szombat délutáni tóraolvasást követően, egy régi itáliai hagyomány szerint az újhold kihirdetése alkalmával kell elmondani. Napjainkban szokás a hétfői és csütörtöki tóraolvasást után felolvasni. A hagyomány szerint ez egy közösségi ima, és azért kötődik a tóraolvasáshoz, mert akkor a zsidók együtt vannak, közösségben.
Erre emlékeztet a szöveg is: testvéreink, Izrael egész háza. A zsidó nép egy test, és ami az egyiknek fáj, azt a másik is érzi, ahogyan az egész test reagál akkor is, amikor csak egy testrész érintett egy problémában. Az ima felhívja a figyelmet arra, hogy mindannyian felelősek vagyunk a foglyok kiváltásáért. Ez az ima üzenete, kérjük az Örökkévalót, hogy hozza haza a foglyokat. Ahogyan őseinket megmentette az egyiptomi fogságból, úgy hozza ki őket a sötétségből a világosságra, még ma. Ámen.