Áldás mindenre van, mondja a viccbeli rabbi, és valóban: vihar és mennydörgés esetén az „akinek erejével és hatalmával telve van a világ”, különlegesen szép dolgok láttán pedig a „kinek ilyen a világa” áldást mondjuk el. Izraelben számos helyen elmondhatták ezeket az áldásokat, mivel hatalmas viharral és erőteljes lehűléssel érkezett meg erőteljesen megkésve a tél, Jeruzsálemben és a környékbeli hegyekben, a Somronban, az északon fekvő Gálilban (Galilea) és a Golán-fensíkon pedig nagyobb mennyiségű hó is esett, amire évek óta nem volt példa.
Erről a szép fehér takaróról szól a helmi „bölcs” emberekről szóló egyik leghíresebb tréfás történet: Helm városában hatalmas hó esett az éjszaka. Amikor a sámesz hajnalban felkelt, azt mondta magában: „Fel kell keltenem a rabbit, ám nem lenne helyénvaló, ha lábnyomaimmal összetaposnám ezt a szép havat.” Felkeltette hát a fiait, hogy vegyék őt a vállukra, így majd a lábnyomai nem látszanak meg a havon. Amikor a rabbi házához értek, letették apjukat a vállukról, és hazaindultak. A sámesz bekopogott a rabbihoz, hogy felébressze őt, majd elszörnyedve látta, hogy nem egy, hanem két pár lábnyom látszik a hóban. „Rabbi, én mindent megtettem, hogy szép fehér havat láthass. De úgy látszik, valaki még nálam is korábban kelt, és összetaposta a lábnyomaival a fehér takarót” – mondta.
A tél a zsidó gondolkodásban a spirituális sötétség ideje, az az időszak, amikor nincs növekedés. Ezt láthatjuk a bibliai ünnepek időpontjában is: a tavasztól őszig terjedő időszakra esnek. A világnak és benne az embernek szüksége van a pihenésre, hogy újult erővel foghasson aztán spirituális és fizikai értelemben is a növekedéshez.
Azt mondja a midrás: „Miből készült a Földön a szárazföld? Abból a hóból, ami Isten Dicsőségének Trónusa alatt összegyűlt. Az Isten vette és a vízbe hajította azt, a víz megfagyott és kialakult a föld pora. Így mondja a próféta (Jób 37:5-6): Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg. Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének.” – Vagyis: a hó egészen szorosan kötődik az isteni dicsőség trónusához, és így magához az Örökkévalóhoz.
Érdekes emellett a zsidó misztika, vagyis a kabala alapműve, a Zohár leírása „Isten tfilinjéről”. Azt mondja, hogy Istennek, akárcsak a 13. életévüket betöltött zsidó fiúknak és férfiaknak, van tfilinje, azaz imaszíja. Míg azonban az emberek tfilinjének tökéletesen feketének kell lennie, addig Isten tfilinje hófehér. A fekete minden színt elnyel, és a fekete tfilin Isten bölcsességének és útmutatásának teljes befogadását szimbolizálja. A fehér minden színt visszaver, így Isten tfilinje bölcsességet és útmutatást tükröz a világ számára.
A hó Dávid király számára a tisztaságot, a bűntelenséget jelentette (Zsolt. 51:9) „Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.” Ugyanez a gondolat olvasható Jesája próféta könyvében (1:18): „Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek mint a hó; ha vörösek volnának, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”
A hó a zsidó gondolkodás más pontjain is megjelenik. A prágai Máhárál (Jehuda Lőw rabbi) magyarázata szerint a hó a spirituális fényt szimbolizálja, és így fénnyel árasztja el a világot. A földi embereknek emlékeztetőre van szüksége, hogy sose felejtsék el: az Örökkévaló minden pillanatban velük van. Amikor Isten havazást küld a földre, akkor az különleges emlékeztető a számunkra, hogy az eszünkben tartsuk: a világ alapja a spiritualitás, hiszen éppen hóból készült, így a mi feladatunk ennek a megélése és a világ magasabb szintre emelése. A hó pedig télen esik, amikor nincsenek (bibliai) ünnepek, spirituálisan tehát a legalacsonyabb szinten vagyunk. A hóesés emlékeztet az Istennel való kapcsolat szükségességére. A lehulló hó egyenletesen befedi a felszínt, mintha azt mondaná: „Tartsátok az eszetekben: az Örökkévaló állandóan »betakarja« a felszínt, mindig itt van veletek, és folyamatosan ellát titeket, kerüljetek hát közelebb hozzá”.
Kabalista rabbik szerint a fehér hópelyhek nemcsak spirituális fényt jelentenek, hanem azt is jelképezi, hogy Isten megbocsátotta a zsidó nép bűneit, ahogyan az a fent idézett prófétai mondatból látható. A hóesés tehát jó jel, nemcsak hógolyózni és hóembert építeni lehet, hanem spirituális szempontból is pozitív üzenetet hordoz az ember számára.
zsido.com
Forrás: aish