Szukot ünnepe során különleges áldozatokat hoztak a jeruzsálemi Szentélyben. A világ hetven nemzetéért hetven bikaáldozatot. Smini áceretkor, a szukot hét napját követő nyolcadik napon egyetlen áldozatot hoztak csupán. Ez az áldozat kizárólag a zsidó nép áldozata volt. Smini áceret az az ünnep, amikor a zsidók az ünnepi ciklus végén még egyszer összegyűlnek, hogy ünnepeljenek. Miért van ez így? – teszi fel a kérdést az Orthodox Union weboldala.
A dubnói mágid, Jáákov Kranz rabbi (1741–1804) egy történettel világította meg smini áceret különleges, csak a zsidók számára fenntartott áldozatát:
Egyszer egy gazdag ember hosszú üzleti útra ment. Útja során számos drága ajándékot vásárolt a családjának, és amikor hazatért, kiosztotta azokat. Míg felesége gyermekei (vagyis a gazdag ember nevelt gyermekei) drága ajándékok tömegét kapták, addig saját gyermekeinek csak egy-egy olcsó darab jutott. Miért? Mert a gazdag ember így vélekedett: „Nevelt gyermekeim az ajándékoknak örülnek. Ám saját gyermekeimnek azért kell örvendezniük, mert visszatértem. Nem szeretném, hogy az ajándékok felett érzett örömük elhomályosítsa a hazaérkezésem felett érzett örömüket. Ezért kisebb ajándékokat adok nekik.”
Ahhoz, hogy örömöt hozzon a világ népei számára, az Örökkévaló elrendelte, hogy nagyszámú áldozatot mutassunk be az érdemükben. A nemzetek hetven áldozatot kaptak, és bölcseink szerint ez önmagában nagy örömöt okoz számukra. A zsidók azonban már annak is nagyon örülnek, ha tudják, hogy az Örökkévalóval vannak, és smini áceretkor, azon a napon, ami csak a zsidó nép és a világ Teremtőjének ünnepe, elegendő egyetlen áldozat e nagy öröm kiegészítésére.
Ez az öröm kiterjed szimchát Tóra ünnepére is. Ez az ünnep Izraelben smini ácerettel egy napon van, a diaszpórában viszont két egymás után következő napon ünneplik e két ünnepet. A ropsici Náftáli rabbi (1760-1827) a következő történetet mesélte az ünnep kapcsán. Egyszer egy ember érkezett a zsinagógába szimchát Tóra ünnepére. Az illető – egy szegény, tanulatlan zsidó – szemmel láthatólag a lehető legmélyebben átélte az ünnep örömteli hangulatát, táncolt, énekelt örömében, hogy befejezték és újra kezdték olvasni a Tórát. A rabbi megkérdezte tőle: „Hogy lehet az, barátom, hogy ilyen örömmel ünnepelsz? Talán olyan sok Tórát tanultál ebben az évben, hogy az ekkora örömmel tölt el?” Az ember így felelt: „A testvérem örömünnepet ül, hogy ne lennék boldog?”
Az embernek igyekeznie kell minél több Tórát tanulni. Ám ha valami miatt erre nem kerül sor, akkor is örülhet zsidó testvérei tanulásának és tudásának. Ünnepeljünk hát együtt zsidó testvéreinkkel és reméljük, hogy a most kezdődött év személyes szinten és az egész nép számára örömökben gazdag és áldásokkal teli lesz. Igyekezzünk sokat tanulni, minél több Tórát magunkba szívni, hogy a következő szimchát Tóra alkalmával a mások és a saját eredményeinket egyként ünnepelhessük!