Szökőév, újhold, önfeláldozás – hogyan tartották fenn bölcseink a zsidó naptárat üldöztetések idején. A chabad.org írását idézzük.
A zsidó nép csodája, hogy évezredeken át sikerült népként túlélnünk. A szétszóratás, a különféle külső kultúrák hatása, a sokféle nyelv ellenére a világon minden zsidó ugyanazt a Tórát olvassa és ugyanazokat az ünnepeket ünnepli. Egységünk és túlélésünk egyik alapja nem más, mint a naptár, aminek alapján ugyanazon a napon eszünk mindannyian maceszt és ugyanazon a napon tartjuk jom kipur böjtjét. Bölcseink felismerték, hogy a zsidók túlélésének szempontjából a naptárnak döntő szerepe van, ezért akár életük kockáztatásával is fenntartották a gyakorlatot.
A naptárnak két alapvető eleme elengedhetetlen a folyamatosságához: az újhold megünneplése (a holdciklushoz való ragaszkodás) és a szökőévek szükség szerinti beiktatása (a napévekhez való alkalmazkodás) – ezek biztosítják, hogy pészah mindig tavasszal legyen, ahogyan azt a Tóra előírja.
A második jeruzsálemi Szentély idejében a Szentélyben ülésező legfelsőbb bíróság, a Szanhedrin feladata volt a naptár fenntartása. A Szentély pusztulása (i. sz. 70) után a bölcsek a Földközi-tengerhez közeli Jávnéba költöztek, és néhány évvel később újra felállították a Szanhedrint, melynek feladata volt többek közt az újhold és a szökőévek kihirdetése. A római fenyegetés miatt volt, hogy egy padláson vagy a babilóniai Nehardeában tudták csak megtenni ezt. A Bar-Kochba felkelés (132-135) leverését követően Hadrianus császár, aki felismerte, hogy a zsidók ereje a Tórában rejlik, betiltotta a Tóra tanítását és a parancsolatok betartását. Ebben az időben fogták el és ítélték halálra rabbi Akivát a tóratanítás bűne miatt. Kivégzése előtt a börtönből még kihirdetett három szökőévet, hogy ezzel biztosítsa a zsidó túlélést a következő időszakra.
A bölcseknek azonban hosszabb távra is biztosítania kellett a fennmaradást, itt viszont komoly problémába ütköztek. A szökőévet csakis olyan személy hirdethette ki, akinek volt szmichája, vagyis a Mózestől Jehosuáig és onnan tovább a bölcsekig tartó felavatási láncolat tagja volt. Hadrianus császár azonban a szmicha átadását is megtiltotta halálbüntetés terhe mellett, ám nemcsak az átadó és az átvevő, hanem az ennek helyszínt adó település lakóit is halál fenyegette. (A szmicha intézményéről itt írtunk részletesen.) Amikor már csak néhány olyan rabbi maradt életben, aki rendelkezett ezzel a jogosultsággal, Jehuda ben Bava rabbi egy minden településtől távol eső helyet választott Izrael északi részén, két hegy között, ahol összegyűjtötte rabbi Akiva öt legjobb tanítványát (rabbi Meir, rabbi Jehuda, rabbi Simon, rabbi Joszé és rabbi Elázár ben Sámuá; egyesek szerint volt egy hatodik is, rabbi Nechemja), hogy átadja nekik a szmichát és ezzel biztosítsa a hagyomány láncolatának továbbélését. Alighogy ez megtörtént, a rómaiak rajtuk ütöttek. A fiatalabb rabbiknak sikerült elmenekülnie, míg az idős Jehuda ben Bava rabbi testével állta el a völgy szűk kijáratát, életét adva a zsidóság továbbéléséért.
A frissen felszentelt rabbik Babilóniába menekültek, és csak Hadrianus császár halálát követően tértek vissza Izraelbe, ahol rögtön ki is hirdettek egy szökőévet. Ezt követően a rómaiak zsidók iránti dühe és gyűlölete hol fellángolt, hol alábbhagyott, és ennek megfelelően a Szanhedrin is hol láthatóbban, hol rejtőzködve tudott működni. A zsidók egyre nagyobb számban költöztek az üldöztetés elől Babilóniába, és felmerült annak a problémája, hogy miként értesítsék a Babilóniában és a diaszpóra más területein élő zsidókat a Szanhedrin döntéseiről egy olyan környezetben, mely alapvetően nem támogatta sem a Szanhedrint, sem a zsidó életet. Az Izraelből Babilóniába küldött hírvivők folyamatos veszélynek voltak kitéve, bármikor letartóztathatták vagy akár ki is végezhették őket. A bölcsek a védelmükre kódokat eszeltek ki és így küldték el velük a naptárra vonatkozó üzeneteket. Íme egy példa:
|
Egy pár elindult Rákátból. Elfogta őket egy sas. Olyan dolgok voltak náluk, melyek Luzban készültek. És mik voltak azok? Kék kelmék. Isten kegyelmének és saját érdemeiknek köszönhetően békében távozhattak. Náchson leszármazottai oszlopot akartak emelni, de az edomi nem engedte. A gyülekezések urai ettől függetlenül összegyűltek, és oszlopot állítottak abban a hónapban, amikor Áron, a főpap meghalt. (Szanhedrin 12a)
Rákát: Tibériás, ahol a Szanhedrin ülésezett abban az időben. Sas: Róma (a címerállata alapján) Annak ellenére, hogy kelméket vittek és egyszer kereskedőknek tűntek, a rómaiak elfogták, majd később, bizonyítékok híján továbbengedték a küldöncöket. Náchson: Jehuda törzsének első vezetője volt. Náchson leszármazottai: a Szánhedrin feje. Oszlop: a hónap kódolt megfelelője. A gyülekezések urai: a Szanhedrin tagjai. Áron, a főpap az ötödik hónapban, ávban halt meg. Vagyis: a Szanhedrin áv hónapban kihirdette, hogy a következő év szökőév lesz. |
A veszélyek és akadályok ellenére a babilóniai zsidók megkapták szentföldi társaik üzeneteit, és sikerült összhangban maradniuk.
Az egyre erőteljesebb üldöztetés miatt egyre több zsidónak kellett elhagynia Izrael Földjét. A negyedik század közepére a legnagyobb szentföldi központok vagy teljesen elpusztultak, vagy átköltöztek Babilóniába. Ez mind a szmicha, mind pedig a zsidó naptár intézményét veszélybe sodorta. E veszély nyomán született meg II. Hilél döntése, mely örök időkre megváltoztatta a zsidó történelmet és vallásgyakorlatot. Mivel szmichát csak Izrael Földjén lehet átadni, II. Hilél elfogadta a megváltoztathatatlant: a szmicha intézménye megszűnt. A zsidó naptár azonban még menthető volt. Az apró szentföldi zsidó közösség vezetőjeként II. Hilél összehívott egy bíróságot, és jelentős csillagászati tudásukra alapozva kiszámolták az újholdak és szökőévek pontos dátumát évezredekre előre. Szmichával rendelkező rabbikként előzetesen megáldottak minden egyes jövőbeli újholdat és szökőévet. A zsidó ünnepek megünneplésekor a mai napig az ő naptárukra és az általuk elvégzett megszentelésre alapozunk.
Kívánjuk, hogy minél hamarabb elérkezzen az idő, amikor a messiás újra létrehozza a Szanhedrint és a hónapokat és az éveket ismét bölcseink hirdethetik ki, Istentől kapott felhatalmazásuk birtokában.
FOTÓ: Sefira Lightstone