Tévét hónap ötödike (ebben az évben január 2., vagyis a mai nap) a zsidó könyvek napja a Chábád naptárában. 1987-ben ezen a napon döntött úgy a New York-i kerület bírósága, hogy a hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneerson rabbi hatalmas könyvtára a Chábád mozgalom tulajdonát képezi.
A döntést végül is az alapján hozták meg, hogy a rebbe nem magánszemély, hanem közszereplő volt, akinek a személye a Chábád hászidizmus szinonimájává vált. A Rebbe, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi fontosnak tartotta, hogy ezen a napon vallásos tartalmú könyveket tanulmányozzanak, illetve vásároljanak a hívei.
Az ünnepnap eredete meglehetősen fájdalmas a hászidok számára. 1985 telén a hatodik rebbe egyik, a hászidizmustól eltávolodott unokája elkezdte apránként eladogatni a gyűjtemény legértékesebb darabjait, ritka kéziratait a központi Chábád könyvtárból, mely a brooklyni Crown Heightsben található, az Eastern Parkway 770-es szám alatt. Amikor ezért kérdőre vonták, azt felelte, hogy a könyvek saját jogos tulajdonát képezik, a nagyapjától örökölte őket. Az illetékesek azonnal a bírósághoz fordultak, hogy megállítsák az állítólagos örökös tevékenységét.
„Ahogyan a történet alakult” – írta Asher Deren egy hosszú fejtegetésében, – „kiderült a nagyközönség számára is, hogy nem csupán a könyvtár tulajdonjogáról van szó, hanem olyan alapvető kérdéseket is érint, mint hogy mit jelent a zsidó vezetőség Mózestől kezdve egészen a Rebbéig.” A kérdés ugyanis, melyet a bíróságnak meg kellett oldania, így hangzott: vajon a rebbe magánszemély-e, aki után a közvetlen leszármazottai örökölnek, vagy a mozgalom „tulajdona”, mely esetben öröksége a mozgalmat illeti.
A hatodik rebbe hatalmas, értékes könyveket és felbecsülhetetlen értékű kéziratokat tartalmazó könyvtára a hagyomány láncolatának fizikai és spirituális manifesztációja. A rebbe nem volt hajlandó drága könyvtára nélkül elhagyni a Szovjetuniót, és a könyvek csodálatos módon túléltek tüzet és poklot is. Ha csupán magántulajdonról lett volna szó, akkor a rebbe áldozatos munkája és küldetése a halálával véget ért volna. A hetedik Rebbe azonban úgy gondolta, hogy a lánc nem szakadhat meg, és folytatni kell apósa művét. A Rebbe olyannyira komolyan gondolta ezt, hogy amíg a tárgyalások tartottak, heti öt nap ment el apósa sírjához imádkozni a korábbi havi két alkalom helyett.
A mozgalom két neves ügyvédet bérelt fel, a washingtoni Nathan Lewint, valamint a philadelphiai Jerome Shestackot. A szakértő tanúk között szerepelt a néhai Elie Wiesel is. A felperesek tulajdonában volt egy levél, melyet a hatodik rebbe írt a New York-i Zsidó Teológiai Szeminárium könyvtárosának, melyben kifejtette, hogy a zsidó nép számára felbecsülhetetlen értéket képviselő könyvtára nem személyes tulajdon, hanem a mozgalomé. További bizonyítékot jelentett a Chábád mellett a hatodik rebbe lánya, a Rebbe felesége, Chaya Mushka Schneerson rebecen vallomása: „A könyvtár a hászidoké, mert az apám a hászidoké volt.”
A bíróság 1987. január 6-án, tévét hónap 5-én, 23 napnyi tárgyalás után hozta meg az ítéletét: „Elkerülhetetlenül le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a hatodik rebbe halálakor a könyvtárat nem tartotta saját tulajdonának, hanem átadta azt a felperesnek [Agudas Chasidei Chabad], hogy megőrizzék a Chábád hászidok vallásos közösségének javára.” – írta Sifton a döntésében.
Brooklynban perceken belül elterjedt a hír, az emberek tánccal, dallal ünnepelték a nagy eseményt. A központi Chábád zsinagógában, a 770-ben hét napon át folyt az ünneplés. A Rebbe egyetértett az öröm e túláradó kifejezésével, és az ünnepségek minden egyes napján beszédet tartott. Egy hét elteltével a Rebbe felkérte az egyre csak növekvő tömeget, hogy a továbbiakban mélyebb, konkrétabb módon ünnepeljenek: kettőzzék meg a tevékenységüket, és helyezzenek különös hangsúlyt a Tóra tanulására.
A győzelmet követő évben, az első évfordulón a Rebbe beszédében hangsúlyozta, hogy nem elég, hogy a zsidó közösség megtarthatta ezt a különleges gyűjtemény, tanulmányozni is kell a könyveket. Az ezt követő szombaton tartott beszédében azt javasolta, hogy a Sulchán Áruchot, a zsidó jog leghatalmasabb kódexét összeállító Joszef Káró rabbi halálnak 500. évfordulójára való tekintettel a zsidó könyvesboltok és kiadók különleges akciókkal ösztönözzék az olvasóközönséget minél több könyv megvásárlására és elolvasására. A Rebbe arról is beszélt, hogy milyen fontos, hogy minden zsidó háztartásban legyen egy Chumás (Mózes öt könyve), egy szidur (imakönyv), egy Tehilim (Zsoltárok könyve), egy Tánjá (az Álter Rebbe könyve, a hászidizmus egyik alapműve), valamint olyan könyvek, melyek a zsidó élet gyakorlati oldaláról szólnak. Ez vonatkozik fiatal házasokra is, akik éppen csak most kezdik felépíteni új otthonukat, valamint gyerekekre is, akik napjainkban, amikor ezek a könyvek ilyen könnyen elérhetők, már igen fiatal korban is megkezdhetik saját könyvtáruk felépítését. „A világi konvenciók szerint minél drágább egy tárgy, annál inkább tisztelik: a legkülönlegesebb helyen őrzik, hogy senki meg ne érinthesse, és egészen bizonyosan ne használhassa… A Tóra szerint azonban a szent könyvek győzelmét azáltal érjük el, ha használjuk őket, és még többet tanulunk belőlük. Minél többet használják őket, annál nagyobb tiszteletnek örvendenek, még akkor is, ha a használattól gyűröttek és szakadtak lesznek.”
A gondolat nem volt új keletű a Rebbe részéről, mivel nem egész egy évtizeddel korábban hirdette meg a Bájit mále szfárim – a szent könyvekkel teli ház kampányát. Ez egyike volt a Rebbe sokat emlegetett kampányainak, melyek célja az volt, hogy egy-egy központi zsidó értéket, vagy gondolatot a lehető legszélesebb tömegekhez eljuttasson. Apósa könyvtárának visszaszerzése újabb lökést adott ennek a kampánynak. „Ez a nap a [szent] könyvek napja” – magyarázta a Rebbe a kétéves évfordulón tartott beszédében. Ezután kifejtette, hogy férfiak, nők és gyerekek számára is fontos, hogy megfelelően használják ezt a napot. Vásároljanak új könyveket, javítsák meg az elszakadt régieket, vagy tegyék lehetővé más zsidók számára, hogy könyveket vásároljanak. Hogy ezt alátámassza, a Rebbe kétdollárosokat osztogatott azon a napon a szokásos egydollárosok helyett, melyeket cedákára adott a hozzá érkezőknek. A két dollárból egyet adományra kellett fordítani, a másodiknak pedig az volt a célja, hogy könyvvásárlásra használják fel.
zsido.com