E hét szombatján olvassák fel a zsinagógákban a Jitró hetiszakaszt és benne a Tízparancsolatot. Az ezt a szombatot megelőző csütörtök este ünneplik Tunéziában, illetve az onnan származó zsidók alapította közösségekben Jitró lakomáját. Ez a szokás sehol máshol nem ismert, eredete pedig homályba vész.
Az ünnepség középpontjában a tóratanulással ismerkedő kisfiúk állnak. Csütörtök reggel elviszik őket is a zsinagógába és felolvassák számukra a Tízparancsolatot, este pedig hatalmas lakomát csapnak, melyen rengetegféle fogást fogyasztanak.
Érdekes szokás, hogy ilyenkor a spanyol tapasokhoz hasonlóan kistányérokon szolgálnak fel kis adag finomságokat, továbbá kis méretű poharakból isznak és apró evőeszközöket használnak, mintha csak egy játék étkészletet vettek volna elő. Mindez arra utal, hogy itt a gyerekeké a főszerep.
A főfogás eredetileg töltött galamb volt, melyből minden kisfiú kapott egyet. Manapság nem túl könnyen beszerezhető a kóser galamb, ezért inkább fiatal, kis méretű csirkét sütnek. Az asztalokat apró, színes mécsesekkel díszítik, középre pedig a franciául croquembouche-nak nevezett karamellás fánktorony kerül.
A desszerteket szintén kis adagokban szolgálják fel. Különféle süteményekkel, gyümölcsként megformázott marcipánnal, apró fánkokkal, mogyorófélékkel kényeztetik a résztvevőket. A felnőtteknek boukhát, tradicionális tunéziai fügepálinkát osztogatnak. A nap ünnepélyességét jelzi az is, hogy nem mondják el a bűnbánó táchánun imát, melynek kihagyáshoz komoly indok kell.
A szokás eredete nem tisztázott, de ez nem von le az értékéből. Sőt, talán ez teszi még különlegesebbé a zsidó világ egyetlen közösségében meghonosodott hagyományt. A kutatók ezzel együtt öt különféle magyarázatot is találtak a lakomára.
A járvány
Egy legenda szerint a XVIII. században szörnyű járvány söpört végig Tunézián, mely a zsidókat sem kímélte. Különösen a kisfiúk
között szedett sok áldozatot. A Jitró hetiszakasz előtti héten egy galamb jelent meg Tuniszban, majd a járvány hirtelen abbamaradt, a betegek pedig felgyógyultak. A zsidók hálaadó lakomát rendeztek a csoda tiszteletére, ahol ajándékokkal halmozták el a kisfiúkat, melyek gyakran galamb alakúak voltak. A legendát vagy akár a járványt nem támasztják alá történelmi tények.
Az eredeti lakoma, melyet Jitrónak rendeztek
Elképzelhető, hogy a szokás eredetét magában a hetiszakaszban kell keresni. Az egyiptomi kivonulás után Mózes apósa, Midján főpapja ellátogat a pusztában vándorló zsidókhoz és magával hozza Mózes családját: feleségét, Cipórát és két fiát, Gersomot és Eliezert. Miután Mózes elbeszéli neki a nép csodákkal övezett megmenekülését, Jitró így szól: „Áldassék az Örökkévaló, ki megmentett benneteket Egyiptom kezéből és Fáraó kezéből; aki megmentette a népet Egyiptom keze alól! Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló minden istennél!” A bálványimádó pap tehát felismerte az egyetlen Istent, sőt áldozatot is bemutatott a számára. Ennek örömére „Eljött Áron, meg Izrael minden véne, hogy egyenek kenyeret Mózes apjával Isten színe előtt”. Bizonyos kommentárok szerint Jitró nemcsak felismerte az Örökkévalót, hanem be is tért a zsidóságba. Ez pedig (férfiaknál) körülmetéléssel jár, mely után szokás ünnepi étkezést rendezni. Ez volt tehát a Jitró tiszteletére rendezett első lakoma.
A zsidó vezetők ünnepe
Az is lehet, hogy eredetileg a zsidó közösség vezetői és tisztségviselői ünnepelték magukat ezen a napon, hiszen Jitró volt az, aki – látva Mózes kimerültségét -, azt javasolta neki, hogy hozzon létre bírói és végrehajtói rendszert és csak a legnehezebb ügyekkel forduljanak hozzá. „Te pedig szemelj ki az egész népből derék férfiakat, istenfélőket, igaz férfiakat, kik gyűlölik a haszonlesést, és tedd feléjük ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tízek tisztjeivé. Ők tegyenek törvényt a nép között minden időben és lesz, minden nagy ügyet hozzanak el hozzád, de minden kis ügyben ítéljenek ők; így könnyíts magadon és ők viseljék veled (a terhet)” – javasolta Jitró, Mózes pedig megfogadta a tanácsot. Így születtek meg a zsidó közösségi feladatkörök. Ez magyarázat is szép, ám arra nem ad választ, hogy miért éppen a gyerekek körül forog minden. Talán a közösségi felelősségvállalásra nevelik őket ezzel.
A családegyesítés ünnepe
Egy legenda szerint Mózes annyira boldog volt, hogy ismét magához ölelheti gyermekeit, hogy a Jitrónak szánt lakomából félretett fiainak egy-egy kis adagot minden finomságból, melyet apósának felszolgáltak.
Az utolsó magyarázat a Misna Atyák traktátusához (Pirké Ávot 5:21) köti e hagyomány eredetét, mely felsorolja, hogy melyik életkorban mit érdemes tanulni a zsidó fiúknak.
Jehuda ben Témá szerint öt évesen kell elkezdeni a tanulást, méghozzá a Tórával, Mózes öt könyvével.
A Tóra egyik központi eleme pedig a Tízparancsolat, mely ebben a hetiszakaszban áll (először). E vélemény szerint Jitró lakomája eredetileg egy iskolai ünnepség volt, melyet a legkisebb tanulók tiszteletére rendeztek, hogy ezzel is motiválják őket a tóratanulásra. Később a lakoma nagyobb keretet öltött és családi vagy közösségi szinten is megülték.
A tuniszi zsidóság egyik bölcse, az 1741-ben elhunyt Ávráhám Tájeb rabbi, más néven a Baba Szidi azt kérte a szülőktől, hogy vegyék komolyan ezt a hagyományt és vonják be az összes gyermeküket az ünneplésbe, valamint a Tízparancsolat tanulmányozásába. A rabbi még egy imafüzért is írt az alkalomra, melyből a különböző fogások fogyasztása előtt és után kellett felolvasni, továbbá tartalmazza a Tízparancsolat szövegét, a Smá Jiszráelt és az asztali áldás gyerekek által mondott, rövidített változatát is.
Bár nem tudjuk pontosan, hogy mikor és miért alakult ki ez a hagyomány, Jitró lakomáját a mai napig megülik a tunéziai gyökerű családokban és közösségekben. Tunéziában egykor százezer zsidó élt, de mára csupán ezren maradtak, elsősorban Dzserba szigetén, igaz még így is a második legnépesebb hitközségről beszélünk az arab világban. Az országból – elsősorban Izraelbe és Franciaországba – kivándorolt zsidók és leszármazottaik azonban büszkék őseik hagyományaira és évről-évre megülik ezt az ünnepséget.
Itt talál autentikus fotókat Jitró lakomájáról.
Címlapfotó: Kadarius Seegars on Unsplash