A titokzatos jeruzsálemi betért különleges történetét a chabad.org oldalán olvashatják.
1848. március 28-án egy ötvenéves férfi Jeruzsálemben átesett a betérés egyik legkritikusabb pillanatán, a körülmetélésen, ám mivel kora miatt a gyógyulás a szokásosnál lassabban zajlott, a rabbik úgy rendelkeztek, hogy a betérés utolsó lépéseként megkövetelt alámerülést a rituális fürdőben halasszák el addig, amíg a seb teljesen begyógyul. Teltek a napok, közeledett a szombat. Egy nem-zsidó nem tarthat szombatot, egy zsidónak viszont kötelező. Vajon ez az ember inkább zsidó, hiszen körülmetélték, vagy még nem, hiszen egyelőre nem merült meg meg a mikvében?
Péntek délután a jeruzsálemi vallási bíróság feje, Áser Lemil Lévi rabbi (1798-1850) úgy határozott, hogy mivel a betérési folyamat nem fejeződött be, a férfinak legalább egy tiltott munkát el kell végeznie sábátkor, mert nem-zsidóként nem tarthat szombatot. Így is lett, és a férfi néhány szót leírt szombat napján. Másnap azonban számos rabbi fejezte ki felháborodását amiatt, mert egy nagy rabbi egy olyan embert, akit már körülmetéltek és aki kijelentette, hogy magára veszi a zsidóságot, nem-zsidónak nevezett és azt mondta, hogy meg kell szegnie a szombatot.
Lévi rabbi levelet írt egyik nagynevű kollégájának, Jáákov Jukev Ettlinger németországi rabbinak (Áruch Láner 1798-1871), melyben kifejtette, hogy a szombat közelsége miatt nem volt ideje hosszasan konzultálni nála képzettebb rabbikkal. Emellett idézett a Talmudból (Jevámot 46b), miszerint a legtöbb talmudi rabbi úgy véli, hogy egy betérő csak akkor tekinthető teljes mértékben zsidónak, ha a folyamat minden elemét végig járta, ideértve a rituális fürdőben való megmerülést is. A Talmud (Szánhedrin 58b) továbbá azt is kifejti, hogy az embernek mindig produktívnak kell lennie, írta Lévi rabbi, és ez alól csak a zsidók képeznek kivételt szombaton.
Ettlinger rabbi levele a várakozásokkal ellentétben nem érkezett postafordultával. A neves rabbi több európai vallási bíróságnak írt, olyanoknak, akik foglalkoztak betérésekkel. Innen megtudta, hogy az elfogadott szabály az volt ilyen esetben, hogy a betérőnek engedélyezik a szombattartást. Emögött az áll, hogy a körülmetélésen már átesett betérő – bár a megmerülés nélkül még nem tekinthető zsidónak – már nincs nem-zsidó státuszban, vagyis semmi nem akadályozza meg abban, hogy szombatot tartson, sőt, lehet, hogy egyenesen kötelező a számára. „Hogyan lehetséges, hogy ha valaki már belépett az egyik szövetségbe [körülmetélés], arra kötelezik, hogy megszegjen egy másik szövetséget [a szombatot]?” – írta és hozzátette: a Talmud (Sábát 118b) elmondja, hogy amikor a zsidók még a szináj-hegyi tóraadás előtt Máránál táboroztak, még nem estek át a mikvében való megmerülésen, mégis kötelesek voltak szombatot tartani, vagyis egy már körülmetélt betérő bizonyos mértékben a mikve előtt is zsidónak számít. Tehát, írta Ettlinger rabbi, a betérőnek szombatot kell tartania.
Ki volt hát ez az ember? 2013-ban egy ásatás során egy Warder Cresson nevű betért sírjára bukkantak a jeruzsálemi Olajfák-hegyén. Warder 1798-ban született Philadelphiában. A tanult és sikeres mezőgazdasági szakember nyughatatlanul kereste spirituális útját. Negyvenéves kora körül találkozott Isaac Leeserrel, a philadelphiai Mikvah Israel zsinagóga ortodox vezetőjével. Ismeretségük nyomán a férfi elkezdett érdeklődni a zsidóság iránt, és arról is meggyőződött, hogy a zsidóknak vissza kell térnie őseik földjére. Elhatározta, hogy mezőgazdasági szaktudását e nemes célnak szenteli. 1844-ben, családját hátrahagyva amerikai konzulként érkezett Jeruzsálembe, és bár megbízását hamarosan visszavonták, fáradhatatlanul tevékenykedett és tárgyalt a jeruzsálemi zsidó lakosság életkörülményeinek javítása érdekében, majd elhatározta, hogy Micháel Boáz Jiszráel néven zsidóvá lesz.
Betérése után visszatért Amerikába, ahol azt találta, hogy felesége mindenét eladta. Az ezt követő perben többek közt az is felmerült, hogy Cresson minden bizonnyal őrült, amit zsidóságba való betérése is bizonyít. Három év elteltével Cressont felmentették minden rágalmazás alól – ezt az amerikai újságok a vallásszabadság győzelmeként könyvelték el –, elvált és meglehetősen megfogyatkozott vagyonával visszatért a Szentföldre. Itt feleségül vett egy szfárádi zsidó asszonyt, Ráchel Moledanót, ám sajnos két közös gyermekük fiatalon elhunyt. Cresson a helyi szfárádi zsidó közösség vezetője lett. Amikor sírja 2013-ban előkerült, Jirmeja Milevsky rabbi felvetette, hogy talán azonos lehet a fenti történetben szereplő férfival. Kutatásai igazolták a feltételezését, a levelezésben tévesen (elírás folytán) marokkóiként említett férfi valójában az amerikai Cresson volt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.