A Hamász október hetedikei támadása után a Gáza-övezet környékéről Ejlátba evakuált izraelieknek búvárok segítenek feldolgozni a traumát a Vörös-tenger korallzátonyai között – írja a Times of Israel.
Az Izrael legdélebbi pontján fekvő, ötvenezer fős lakosságú Ejlát mintegy százezer menekültet fogadott be, akik a gázai vagy a libanoni határon fekvő otthonaik elhagyására kényszerültek a harcok miatt. A városban számos búvárklub működik, melyek önkéntesek bevonásával, palackos és szabadtüdős búvártanfolyamokat, illetve vezetett merüléseket kínálnak az érdeklődőknek. Tanulmányok igazolják, hogy a vízalatti tevékenységek kedvezően hatnak a traumák feldolgozására. A gyönyörű tengeri környezet, a légzés és a mozgás tudatos szabályozása, az új, eleinte félelmetesnek tűnő kihívások legyőzése, a meditatív tudatállapot mind az érzelmi problémák gyógyulását segítik.
„A súlytalanság érzése, a lelassuló légzés és pulzus nagymértékben csökkenti a stresszt és nemcsak búvárkodás közben, hanem hosszú idővel azután is. A vízben és víz alatt végzett fizikai aktivitás elősegíti a kiegyensúlyozott érzelmi állapot helyreállítását”
– mondta Jotám Dágán pszichológus, aki az Izraeli Búvárszövetséggel karöltve szervezi a tanfolyamokat a menekültek részére.
Ofer Mor, a Snuba búvárklub oktatója Nir Oz kibuc lakóival foglalkozik. Ez a település szenvedte el az egyik legnagyobb veszteséget az arab terroristák behatolásakor. Lakóinak egynegyedét meggyilkolták és sokan még mindig fogságban sínylődnek valahol a Gáza-övezet mélyén.
„Lassan, nyugodtan, a résztvevők igényeihez igazodva tartottuk meg a képzést. A legnagyobb köszönet, amit kaptam, így szólt: »Te adtad vissza a mosolyomat«”
– számolt be tapasztalatairól Ofer.
Beni Ávitál szintén Nir Ozban élte át a mészárlást. Bátyját, több szomszédját és barátját meggyilkolták, ő feleségével és három gyermekével a háza biztonsági szobájában vészelte át a támadást. Beszámolója szerint a szabadtüdős merülés nagyban hozzásegíti ahhoz, hogy újra talpra álljon.
„23 méter mélyen a víz alatt összezsugorodik a tüdőm, megfájdulnak a rekeszizmaim, összeszorul a torkom, egymásnak feszülnek a lábujjaim – éppen ezt éreztem október hetedikén és nyolcadikán is. A merülés végén azonban feljövök a felszínre és mély levegőt veszek ismét. Ez olyan, mint egy valódi terápia” – mondta Beni. „Persze mindannyian tudjuk, hogy még hosszú út áll előttünk, de nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy itt, egy tengerparti szállodában regenerálódhatunk” – tette hozzá.