Köztudott, hogy pészah a szabadság és sávuot a Tóra iránti elkötelezettség megújításának ünnepe, úgy szukkot az öröm potenciálját hordozza magában. Így is nevezzük: zmán szimcháténu, örömünk ideje. De nézzük egy kicsit másként: pészahkor csodásan terített asztalnál élvezzük a négy pohár bort, sávuotkor nagyszerű tejes ételekkel ünnepeljük a Tórát, szukkotkor pedig az időjárás viszontagságainak kitett sátrakban ülünk, kergetjük a legyeket az ételről és sokan igyekeznek a legegyszerűbb ételeket főzni, hogy minél kevesebb tányért kelljen ki és behordani. Mégis ez „örömünk ideje”.
Ráv Kook szerint a szukka, a szukkoti sátor a békére való áhítozás szimbóluma. Prófétáink szerint eljön az a nap, amikor mindannyian együtt ülünk majd egy hatalmas sátorban az eljövendő világban. Szombaton és ünnepnapokon hálát adunk az Örökkévalónak, aki kiterjeszti fölénk a béke sátrát.
A szukkoti sátornak elég két teljes oldal, melyek magassága és még egy tenyérnyi a harmadik oldalból. A falaknak legalább egy méter magasnak kell lenniük, ám nem kell teljesen a földtől indulniuk, a tetőnek viszont kellőképpen lyukacsosnak kell lennie ahhoz, hogy lássuk az ágak között az eget. Amikor az ember egy ilyen sátorban ül, szüksége van némi képzelőerőre és kreativitásra ahhoz, hogy egy teljes egészet lásson. Hogy arra fókuszáljon, ami van, ne pedig arra, ami nincs. Ez, mondja ráv Kook, a béke elérésének alapja és ez a kapcsolat a szukkoti sátor és a béke között.
Ugyanez igaz az életünkre: a folytonossági hiányok, a hibák, az apró részletek figyelése helyett képzelőerőnket és kreativitásunkat felhasználva örömöt és boldogságot élhetünk át a legtöbb helyzetben. Az öröm nem abból fakad, hogy megkapjuk azt, ami hiányzik, hanem abból, hogy arra figyelünk, amink van és teljesnek éljük meg az életünket akkor is, ha ehhez a képzeletünk megmozgatására van szükség. A boldogság kapcsolatokból és élmények ered, nem pedig tárgyakból. Lehet boldogtalan az, akinek sok mindene van és élhet boldog életet az, aki nélkülözi mindezeket.
Samson Raphael Hirsch rabbi írta:
„Az az őrület, amellyel ragaszkodunk e világi tulajdonainkhoz, nem hagy helyet a valódi boldogság számára”.
Érdemes végiggondolni, hogy sokan vannak, akik bármit megadnának azért, hogy a szeles vagy éppen forró, legyekkel elárasztott szukkában üljenek egy szerettükkel, aki már nincs az élők sorában. Sokan vannak, akiknek a háza semmivé lett egy természeti katasztrófa során és boldogsággal töltené el őket a kissé ingatag szukka.
Azt írta a Slá Hákádos, hogy a szukkában nincs helye a dühnek. Nem piszkíthatjuk be a szent szukkoti sátrat türelmetlenséggel, haraggal, durva szavakkal. A sátor célja, hogy örömmel töltsön el. A Nap forrósága helyett élvezzük a család melegét. Arra figyeljünk, aki velünk van, ne azon bánkódjunk, hogy ki hiányzik. Összepontosítsunk arra, ami itt van, jelen van és élvezhetjük. Ha átéljük a szukka nyújtotta élményt, akkor megtalálhatjuk az igazi boldogságot. Amikor elhagyjuk biztos, szépen berendezett otthonunkat és kilépünk átmeneti otthonunkba, a szukkoti sátorba, melyben kreativitásra és képzelőerőre van szükség ahhoz, hogy igazi otthonnak lássuk. Ha ez sikerül, átélhetjük a valódi örömöt és boldogságot.
Cikkünk az aish.com írása alapján készült.