A szívünk sportpályája

Bár a Rebbe nagyon ellenezte az olimpiát és a zsidók olimpiai részvételét, előszeretettel nyúlt sporthasonlatokhoz, főleg, ha fiataloknak akart valamit szemléltetni.

Így történt egy fiatalemberrel is (teljes történetét az Egység 178. számában olvashatjuk), akinek a kedvenc sportjával, a baseball-lal szemléltette a Rebbe a jó és a rossz ösztön párharcát. Íme egy részlet kettejük beszélgetéséből:

„És mikor élvezed jobban a meccset, amikor két csapat játszik egymás ellen, vagy amikor csak egy csapat van a pályán?” – kérdezte. „De Rebbe, olyan nincs, hogy csak egy csapat játszik” – feleltem. „Éppen az egy meccs lényege, hogy az egyik csapat több pontot gyűjtsön, mint a másik. Ehhez mindenképpen két csapat kell” – magyaráztam türelmesen. Örömmel töltött el, hogy a Rebbe látszólag elfogadta az érvelésemet. „És általában ki nyer?” – folytatta a kérdezősködést. „Az, aki job­ban játszik” – adtam választ.

„Joseph” – mondta a Rebbe, miközben szélesen elmosolyodott. „A te szíved éppen olyan, mint a baseballpálya. Ott is két csapat áll egymással szemben: a jécer hátov, az jó ösztön és a jécer hárá, a rossz ösztön. […] Ne feledd, Joseph, ez pont úgy működik, mint a baseball: az nyer, aki jobban játszik!”

A most zárult olimpiának megannyi zsidó vonatkozása volt, én azonban egy sportolót szeretnék kiemelni, akinek a szívében biztosan a jó ösztön győzött. Ő Inbar Lanir, többszörös világbajnok dzsudoka, aki a 2024-es olimpián ezüstérmet szerzett. Inbarnak persze van magyar gyö­kere: nagymamája egy józsefvárosi csillagos házban látta meg a napvilágot 1944-ben.

Inbar október 7. után az olimpiai felkészülést félretéve ugrott, hogy segíthessen másoknak. Igazi álruhás hős volt: a katonák, akiket ismeretlenül fuvarozott, csak később döbbentek rá, hogy egy világklasszis sportoló volt a sofőrjük. Ahogy az az édesanya sem tudta, ki az önkéntes babysitterük és háztartási kisegítőjük, akinek a férjét október 7-én mozgósították. Ő csak egy kedves, fiatal lányt látott, aki mindent megtett azért, hogy őt és a családját a felszínen tartsa, míg meg nem tudtak állni egyedül. 

„Ugyan az olimpián szigorúan tilos a politikai állásfoglalás, Inbar a túszokra való rejtett utalásként sárga hajgumit viselt a döntőben. „Érteni fogja, aki érti” – nyilatkozta a Times of Israelnek. Inbar Lanir a mi bajnokunk – az érme ezüst, a szíve arany!” – olvasható a zsido.com-on megjelent írásban.