A SZÉDERESTE FORGATÓKÖNYVE
A mai napon a világon mindenütt zsidók milliói ünneplik meg Peszáchot, és vesznek részt az ősi rítus szerint a széderestén. Az est „forgatókönyvét” mindenki azon a nyelven olvassa, amelyet ért. A széder lényege az elbeszélés, a hagyomány továbbadása: az egyiptomi kivonulás, a rabszolgasorból való szabadulás története, a zsidó nép nemzetté válását, a Tóra elfogadását megelőző események elmondása.
A szédertálon az est jelképei szerepelnek. Három pászka a zsidó nép három rétegét, akohánitákat, lévitákat és Jiszráélt, az egyszerű zsidókat jelzi. Egy keménytojás a Szentély idejében szokásos chágigá áldozatra emlékeztet. Ezzel átellenben foglal helzet a zroá, a sült csirkenyak, a Peszách-bárányáldozat szimbóluma. Ott van még a kárpász (főtt krumpli vagy egy hagyma), valamint a máror és a cházeret ‑ a kétféle keserű gyökér, rendszerint reszelt torma és fejes saláta ‑ meg a chároszet, a gyümölcspépből készült keverék, amely az egyiptomi rabszolgaságból emlékezetes maltert jelképezi.
KÁDÉS. Akárcsak péntek esténként, Kiddust csinálunk: áldást mondunk a borra, ezen az estén betoldva a szombati betéteket is. Ezután a szék bal karfájára támaszkodva – mint annak idején a szabad római polgárok tették – kiisszuk a pohár bort.
KÁRPÁSZ. Eszünk egy darabot a zöldségből, vagyis a krumpliból, amely azért szerepel a tálon, hogy a gyerekek elcsodálkozzanak és rákérdezzenek. A kárpászt sós vízbe mártva esszük, és a Boré pri háádámá áldást mondjuk rá.
MÁGID. A széder lényege, a szabadulás történetének elbeszélése, dokumentálása, kommentálása. A széder levezetője felemeli a szédertálat, rámutat a kettétört maceszra, és elmondja: „Ez a sanyarúság kenyere, amelyet őseink ettek Egyiptomban.” Ezután kérdezi a gyerek a Má nistánát, az előkészített, „megrendelt” kérdéseket, amelyek arra valók, hogy a széderrendező elbeszélhesse a kivonulás történetét és következményeit. Az elbeszélés fő pontjai közé tartozik az isteni ígéret felemlítése, amelynek megvalósulásaként a zsidó nép történelme során mindannyiszor megmenekült ellenségeitől. Ide tartozik a tíz egyiptomi csapás felsorolása, az isteni gondviselés dicsérete, valamint Rábbán Gámliél megállapítása aPeszách, mácá és máror kötelező hármasáról. Ezt a részt a Hállél hálaima, majd a második pohár bor kiivása fejezi be.
RÁCHCÁ, MOCI, MÁCÁ, MÁROR. A széder minden résztvevője kezet mos, és elmondja a kézmosásra való áldást. Utána két áldást mondunk, amelyeknek szövege aHággádában szerepel, majd a felső és a középső, törött pászkából eszünk. Veszünk egy csipetnyit a keserű gyökérből, elmondjuk az áldást, és megesszük, előzőleg bemártva a chároszetbe.
KORÉCH. Hillél, a nagy talmudista, aki a Szentély idejében élt, szemléltetésül „szendvicsként” elkészítve ette a Peszách-áldozati bárány húsát a pászkával és a keserű gyökérrel. A koréch aktusa során mi is „Hillél-féle szendvicset” eszünk.
SULCHÁN ORÉCH. Vacsora.
CÁFUN. Az étkezés utáni ima előtt megesszük az elrejtett áfikománt. Ezután már semmit sem szabad enni, csak vizet ihatunk.
HÁLLÉL. Megtöltjük a negyedik poharat, és töltünk Élijáhu próféta poharába is, aki a hagyomány szerint minden zsidó házba ellátogat a széderestén. Kinyitjuk az ajtót, elmondjuk a Sfoch Chámátchá imát. Az ajtó nyitva marad, mert Peszáchkor, az őrizet éjszakáján, semmitől nem félünk: sem a fanatikus üldözés tébolyától, sem a vérvádaktól. Befejezzük aHállél hálaimát, majd kiisszuk a negyedik pohár bort.
éneklésével fejeződik be.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 9. szám – 2014. július 28.