Ez az első ilyen lelet – számol be az Arutz7 weboldal. Az épület mellett egy nagy méretű temetőt is feltártak. Az ásatásokat az Izraeli Régészeti Hatóság szakemberei folytatják, akik most a Jávne-beli zsidó élet – és halál – bizonyítékait tárják fel a második Szentély lerombolását közvetlenül követő időszakból, vagyis a polgári időszámítás szerinti I. század végéről – II. század elejéről.
A kutatás a modern Jávne város terjeszkedése előtt kötelezően elvégzendő régészeti munkaként indult, és előre nem várt eredményeket hozott, eddig ugyanis nem volt ismert ebből a korszakból származó épület.
Az épületben talált mészkő poharak azt bizonyítják, hogy a lakók megtartották a rituális tisztaságra vonatkozó zsidó törvényeket. Az épület közelében megtalált, azonos korszakból származó temető a méretével tűnik ki.
| A második jeruzsálemi Szentély lerombolása (i. sz. 70) után a szentföldi zsidó élet központja Jávne lett, mely a fővárostól nyugatra fekszik, a modern Rechovot és Rison Lecion közelében. A feltárási terület egy nemrégiben megtalált, nagy kiterjedésű bizánci borkészítő központtól nem messze található. E borkészítő üzemről, mely előzetes regisztráció alapján már látogatható is hanuka ideje alatt, oldalunk is beszámolt. |
„A szánhedrin korából származó leletek felfedezése nagyon izgalmas” – mondta Pablo Betzer és dr. Dániel Varga, akik a Régészeti Hatóság munkatársaiként vezetik a jelenlegi ásatást. – „Egyenesen a múltból érkező hang ez, abból az időből, amikor a zsidó vezetésre hárult a feladat, hogy a Szentély pusztulása után összegyűjtse a megmaradt töredékeket. A vezetők Jávnéba költöztek és nekiláttak, hogy újra felépítsék ott a zsidó népet.”
Az újonnan felfedezett építmény ipari épület volt, padlóján mérőpohárként azonosított, kőből készült edények töredékeit találták meg. A felhasznált anyag jelentősége abban áll, hogy megőrzi a rituális tisztaságát akkor is, ha rituálisan nem tiszta (tumá) dologgal érintkezik, vagyis nem kell kidobni ilyen esetben.
Az épületet az I-II. századra datálják és a helyszín, valamint a fellelt töredékek alapján úgy vélik, hogy zsidók használták.
Innen mindössze 70 méterre találtak rá a régészek az ugyanebből a korból származó, jelentős kiterjedésű temető romjaira: „Több tucat, tervszerűen elrendezett sírt találtunk, melyek egymástól meghatározott távolságra követték egymást. Ez valószínűleg egy ’temetkezési egylet’ fennállásáról tanúskodik, vagyis olyan hivatalos szervezetről, mely a temetésekért volt felelős” – nyilatkozta Betzer és Varga. –
„Többféle típusú sír is van, találtunk szarkofágokat, melyek nagyrészt kőből készültek, de volt egy, amelyik ólomból. A temető elhelyezkedésének alapján azt mondhatjuk, hogy valószínűleg a városhatárokon kívülre esett, a zsidó és római jognak megfelelően. Hogy az itt nyugvók zsidók voltak vagy pogányok? Ezt most még túlságosan korai lenne eldönteni, mivel a koporsókon semmiféle, etnikumra utaló jelet nem találtak.
Óvatosan azonban azt mondhatjuk, hogy a történelmi feljegyzések és a régészeti leletek azt valószínűsítik, hogy ezek a sírok a város zsidó közösségéhez tartoztak. Ha ez a feltételezés helytálló, akkor a síroknak legalább egy része, valószínűleg a legszebbek, a jávnei bölcsek sírjai lehetnek, Jochánán ben Zákáj rabbi, rabbi Akiva és rábán Gámliel kortársaié.”
A feltárás további érdekessége az a több mint 150 üvegcse, melyeket a sírokra helyeztek. dr. Jáel Gorin-Rosen, az Izraeli Régészeti Hatóság üvegosztályának vezetője szerint: „A fiolákat valószínűleg értékes folyadékok, mint például illatos olajok tárolására használták. Nagyjából a felük helyben készült, másik részüket az egyiptomi Alexandriából importálták. Hasonló fiolákat zsidó és pogány temetkezési helyeken is találtak az I. századtól egészen a III. század elejéig. Nem tudjuk azonban, hogy Jávnéban miért a sírok tetejére, miért nem – mint általánosan szokás volt – belülre helyezték az üvegcséket.”