A sófár-kampány

Ahogy arról már többször írtunk, ros hásáná ünnepének legfontosabb micvája a sófárfújás. A világjárvány következtében a sófárfújással kapcsolatban is számos korlátozó intézkedést hoztak. Ezek közül a legfontosabb volt, hogy sófárt csak szabad téren lehet fújni. Ez ilyen nagy méretekben újdonság, ám a lubavicsi mozgalomban már több évtizedes hagyománya van annak, hogy a sófárfújást kiviszik az utcára.

A Chábádban évtizedek óta fontos ros hásánái feladat a köztéri sófárfújás. Az áldott emlékezetű Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi azért vezette be ezt a szokást, hogy minél több emberhez eljuthasson a zsidó újév központi micvája. Kórházakban, börtönökben, parkokban, idősek otthonaiban, katonai bázisokon – a Rebbe küldöttei sokféle közterületen és intézményben megszólaltatják az ősi hangszert évtizedek óta.

A Rebbe sófár kampánya ugyanis már 1953-ban elkezdődött, az 5714. év ros hásánáját megelőzően. Akkoriban egyáltalán nem volt szokásos kivinni a zsidóságot az utcára, ez volt az első olyan eset, hogy ilyesmire sor került, mintegy a többi nagyszabású micva kampány előfutáraként. Pesach Goldman rabbi, aki a Crown Heights-i lubavicsi jesiva diákja volt akkoriban, így emlékszik vissza: „Kora reggel mentünk ki a parkokba és utcasarkokra, még a reggeli ima előtt”. Az Eastern Parkway lakosságának legnagyobb része zsidó volt abban az időben, így nem okozott nehézséget zsidókat találni a környéken. A rabbi arra is emlékszik, hogy néha igen furcsa reakciókat kaptak. „Teljesen megfeledkeztem róla” – mondták többen. Egy idős férfi pedig így reagált: „Mit akarsz tőlünk. Öreg emberek vagyunk, menj a fiatalokhoz.”

A parkokon kívül a környékbeli kórházakba is ellátogattak, mivel a cél az volt, hogy minél több olyan emberhez jussanak el, akik másként nem hallanák a sófárt, hogy így vigyék el az ünnep spiritualitását minden egyes zsidóhoz. Goldman rabbi azt is elmondta, hogy Crown Heights abban az időben még a felső középosztály által lakott környék volt. A hászidok Brownswille-ben laktak: „A Pitkin Avenue-n sétáltunk végig a Rebbe zsinagógájáig és haza, és minden zsidó bolt nyitva volt. Besétáltunk, és megfújtuk a sófárt a boltosoknak.”

Az évek során a kampány egyre csak nőtt. Az őszi ünnepek sorában a sófár kampányhoz csatlakozott a luláv és etrog kampány, vagyis az a kezdeményezés, hogy, akárcsak a sófárral, a szukoti csokorral is kimenjenek az utcára, és minél többek számára lehetővé tegyék, hogy elmondják az áldást és megrázzák az ünnepi csokrot. A sófár kampány térben is terjeszkedni kezdett, a brooklyni indulás után hamarosan szerte a világon megjelentek ros hásáná napján a közterületeken sófárt fújó hászidok.

Roy Pinchot évtizedek óta vesz részt a kampányban. „Hatalmas élmény volt. Az emberek könnyekre fakadtak” – emlékszik vissza a kezdetekre, amikor olyan negyedben járta az utcákat, ahol többnyire holokauszt-túlélők laktak. Később kórházakba és az otthonukból kimozdulni nem tudó betegekhez is kijárt sófárt fújni: „Mindig csodálatra késztetett, hogy milyen sokan vártak ránk, remélve, hogy eljövünk. A nap végére zsibbadt a szám, de élvezetes és kielégítő élményt nyújtott a sófárfújás.”

A kampányt 1974-ben terjesztette ki a Rebbe egész elul hónapra. Az újévet megelőző hónapban, ros hásáná előestéjét kivéve, minden nap megfújják a sófárt. A Rebbe arról beszélt, hogy mennyire fontos, hogy az életüket nap mint nap kockára tevő izraeli katonákhoz, valamint más csapatokban szolgáló zsidó katonákhoz is eljusson a sófár hangja. Az ezt követő években a Rebbe a hangsúlyt a zsidó katonákra helyezte, valamint börtönök zsidó rabjaira és kórházakban fekvő zsidó betegekre. A mozgalom növekedésével és a küldöttek rendszerének kiszélesedésével a Rebbe érdeklődése nem csökkent, és a sófár kampány mindig is sarkalatos kérdés maradt számára.

A sófár hangja képviseli azt, hogy minden egyes zsidó személyesen elfogadja az Örökkévaló uralmát, és ezen keresztül királyságát az egész világon. Akárhol is vagyunk, zsinagógában, vagy az utcán, a szívünkben és a lelkünkben ez az eszme fogalmazódik meg, hiszen nincs más, ami inkább emlékeztetné a zsidókat, hogy mi a feladtuk a világban, mint a sófár egyszerű és messze hangzó hangja. Adja az Örökkévaló, hogy minél hamarabb felhangozzon a nagy sófár hangja, mely a messiás eljövetelét jelzi.

 

zsido.com

 

Forrás: chabad.org

  • Küldés emailben