A soáról és a romaholokausztról szerveztek konferenciát Brüsszelben. Magyarország a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) soros elnöke, a tanácskozás az ehhez kapcsolódó rendezvények sorába illeszkedett.
A konferenciának az egyetem Judaisztikai Tanulmányok Intézete adott otthont, melynek vezetője, a magyar származású Thomas Gergely professzor kiemelte, hogy a feledés soha semmit nem oldott meg. Egyben megköszönte, hogy több IHRA-tagállam nagykövete, nemzetközi, civil és zsidó szervezetek képviselői is nagy számban megjelentek a rendezvényen.
Nagy Zoltán, Magyarország belgiumi nagykövete elmondta, hogy az IHRA egyedülálló szervezet a világon, amelynek célja a holokauszt emlékének életben tartása, és az antiszemitizmus elleni fellépés az oktatáson keresztül. Hangsúlyozta, hogy világos kapcsolat fedezhető fel a soá tagadása és az antiszemitizmus erősödése között, majd idézte Áder János köztársasági elnököt, aki szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a holokausztért nem csak a náci Németország volt felelős, mert – bár a nácik kérésére, de – ezeket a bűnöket Magyarországon, részben magyarok követték el.
A magyar IHRA-küldöttség vezetője, Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség államtitkára elmondta, hogy a kormány képviseletében van jelen, de ő maga is történész, ezért röviden ismertette a magyarországi holokauszt történetét. Külön kiemelte, hogy a deportálások nem Szálasi Ferenc hatalomra kerülésével, 1944 októberétől kezdődtek, hanem már Sztójay Döme kormánya alatt, a német megszállást követően, amikor még a kormány ugyan német felügyelet alatt, de többnyire önállóan cselekedett.
Az államtitkár arra is kitért, hogy a magyarországi zsidóság szenvedése sem a német megszállással kezdődött: a numerus clausus, majd a későbbi zsidótörvények kirekesztették őket az élet számos területéről, és az első tömeges deportálásnak tekinthető s ezrek életét követelő kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás is 1941-ben történt. Szalay-Bobrovniczky Vince külön kiemelte Baky László és különösen Endre László nyilas belügyi államtitkár szerepét a magyar zsidóság legyilkolásában.
Angol nyelvű felszólalásában az államtitkár úgy vélte: az antiszemitizmus veszélyt jelent a demokráciára. Álláspontja szerint a jelenség erősödéséért alapvetően három csoport tehető felelőssé; a holokausztot tagadó szélsőséges pártok, azok, akik trivializálják a soát, valamint a radikális iszlamisták.
Az államtitkár kitért arra is, hogy Magyarországon s különösen Budapest belvárosában újjáéledőben van a zsidó kulturális élet, Magyarország reakciója ezen a téren is erőteljes az antiszemitizmussal szemben, életben tartja és újra felvirágoztatja a zsidó kultúrát.
A konferencián Joel Kotek lengyel-magyar származású belga történész arról beszélt, hogy a holokauszt történetét nem azért kell tanítani, mert a zsidóság tragédiája, hanem azért, mert Európa tragédiája, valamint igazából nem a holokausztról, hanem a holokausztból kell tanulni.
Robin Sclafani, a befogadó Európáért dolgozó zsidó szervezet, a CEJI igazgatója leszögezte, hogy erkölcsi kötelesség emlékezni, és úgy tűnik, hogy Európa nem tanult eleget, mert ismét gyilkos támadások érik a zsidóságot, és nő a gyűlölet-bűncselekmények száma. „Az antiszemitizmus életben van, vagyis nem végeztünk elég jó munkát” – hangoztatta Sclafani, aki szerint a soá egyetemes üzenete az, hogy mekkora pusztításra képes a gyűlölet. A CEJI igazgatója rámutatott, hogy az oktatáson keresztül az antiszemitizmus ellen empátiával, kritikus gondolkodással, önmegbecsüléssel, mások tiszteletével, a sokszínűség megjelenítésével és kooperatív tanulással lehet fellépni.
A konferencia második részében Ivan Ivanov, az Európai Roma Tájékoztatási Iroda (ERIO) vezetője beszélt arról, hogy hogyan lehet megőrizni a romák ellen elkövetett népirtás emlékét, és ennek megfelelően alakítani a jövőt. Antal István, a Jezsuita Roma Kollégium rektora pedig a magyarországi romaholokauszt történetét ismertette.
Forrás: MTI