Szár-Sálom Mizráchi Didijá ben Jicchák Sárábi rabbi, tóratudós és kabalista, a Rásás 1720-ban született a jemeni Szánáában. Miután megmenekült egy különösen veszélyes helyzetből, Indián, Bagdadon és Damaszkuszon át esküjéhez híven a Szentföldre vándorolt és Jeruzsálemben telepedett le. Itt Gedáljá Chájon jesivájában jelentkezett a zsinagógát rendben tartó samesznak, így zavartalanul folytathatta a tóratanulást, és cserébe csak lakhatást és egy kevés élelmet kért. Senki sem gondolta, hogy a szegény samesz, aki csöndben várakozik a sarokban, míg mások tanulnak, valójában nagyszerű tóratudós.
Egy napon nehéz kérdés merült fel, amire maga a jesivát vezető Gedáljá rabbi sem tudta a választ. Késő este, miután mindenki elhagyta a tanházat, a samesz felírta a választ egy cetlire, és becsúsztatta a rabbi egyik könyvébe. Miután ez néhány alkalommal megtörtént, Gedáljá rabbi kihirdette, hogy a feljegyzések írójának azonnal jelentkeznie kell, hogy kellő tisztelettel köszönthessék. A samesz azonban hallgatott.
Cháná, Gedáljá rabbi lánya tudta, mennyire szeretné apja megtudni, hogy ki rejtőzik a titokzatos jegyzetek mögött. Addig leselkedett éjjelente a tanház ablakán, míg egyszer végre meglátta, amint a Rásás becsúsztatja a cetlijét a jesiva vezetőjének könyvébe. Azonnal értesítette apját, és Rásás így lelepleződött. Chánát hozzáadták feleségül, és született egy fiuk, akit Jiccháknak neveztek el. Amikor Gedáljá rabbi 1747-ben elhunyt, kívánsága szerint egykori vejét nevezték ki a jesiva vezetőjének.
Rásás számos kabalisztikus művet és magyarázatot írt. Napjaink szfárádi kabalistái a szidur HáRásás, a Rásás imakönyve nevű, kabalisztikus betoldásokkal ellátott imakönyvet használják, a kabalista irányultságú jesivákban pedig előszeretettel forgatják könyveit.
A Rásás 1777-ben, svát hónap 10-én adta vissza lelkét teremtőjének Jeruzsálemben. Itt is temették el, az Olajfák hegyén, sírja a mai napig zarándokhely.
Emléke legyen áldott!
Forrás: chabad.org