Január 8-án reggel a Pacific Palisades térségében kezdődött a tűzvész, amelyet a tomboló 160 km/órás Santa Ana-szelek rövid idő alatt kiterjesztettek Los Angeles sűrűn lakott területeire. Több mint ezer épület pusztult el, és százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat. Sholom Ber Diskin rabbi, a Pacific Palisades-i Chábád ifjúsági vezetője elmondta:
„Ez egy nagyon komoly helyzet; emberek vesztik el az otthonaikat, egész utcák pusztulnak el. Állandó kapcsolatban állunk a mentőszolgálatokkal, hogy az evakuálás gördülékeny legyen.”
A közösségi központ parkolója és raktárai lángra kaptak, de szerencsére a Tóra-tekercseket még időben kimenekítették. A helyi zsidó közösség tagjai közül sokan felajánlották otthonaikat a kitelepítetteknek, miközben a Chábád szervezte a segélycsomagok kiosztását és a tűzoltók támogatását.
A város másik oldalán, Pasadena környékén a helyi Chábád-központ menedéket nyújtott a kitelepített családoknak. Zushi Rivkin rabbi, a Pasadena Jewish Academy vezetője így fogalmazott:
„Az egyik legnehezebb feladat közölni az emberekkel, hogy a házuk már nincs többé. Próbálunk lelki és gyakorlati támogatást nyújtani, segítünk a romok között megmaradt tárgyak felkutatásában.”
Rivkinék, miközben maguk is részt vettek az oltásban, szervezték az evakuáltak segítését. A központban több mint 200 ételcsomagot állítottak össze, míg a helyi óvoda termeit átmeneti menedékké alakították a családok számára. A tűzvész füstje Hollywood Hills és Fairfax történelmi zsidó közösségeit fenyegette. Sholom Rodal rabbi elmondása szerint „egyik este még gyertyafénynél tanítottam az áramkimaradás miatt, másnap pedig már a lángok közeledtek. Azonnal cselekedtünk: evakuáltuk az időseket és a tóratekercseket.”
A tűzvész okozta tragédiák mellett a Chábád-közösség vezetői példát mutatnak önzetlenségből és hitből. Vannak küldöttek, akik annak ellenére vesznek részt az evakuáltak segítésében, hogy a saját házuk is leégett.
A megpróbáltatások közepette a múlt szombat reménysugárként érkezett. Pasadena-ban Rivkin rabbi szombati vacsorát szervezett a közösség tagjai számára, hogy a tragédiában elvesztett otthonok helyett egy közös otthonra találjanak. Mint mondta:
„Ez nem a válság szombatja, hanem a reményé és az összetartozásé.”
A cikk a Gut Sábeszben jelent meg.