A REBBE SZAVA
Mi volt Chijá nagy tette?
„Szeresd felebarátodat mint önmagadat” figyelmeztet a tórai parancs (3Mózes 19:18.). Ezen kötelességünk nem csak felebarátaink testi szükségleteinek kielégítésére szorítkozik, hanem hasonlóan vagy még inkább, gondoskodnunk kell testvéreink szellemi szükségleteiről is. A Tóra és a zsidóság tanításának feladata nem csak a rabbik és melámedok kötelessége – hanem kivétel nélkül mindannyiunk feladata. Még ha saját magunk egyenlőre nem is tartunk a tudás (vagy akár a gyakorlat) tökéletes szintjén – akkor is kötelességünk megosztani legalább azt, ami a kezünkben van – azokkal, akik még ennek is híján vannak.
Ha például valamelyikünk ismeri a héber Ábécéből akár csak az első két betűt – az Álefet és a Bétet – míg felebarátja csak az Álefet ismeri – kötelessége jótéteményt gyakorolni társával és megtanítani őt a Bétre, amit ő még nem ismer.
Erre utal a következő történet is, amelyben a Talmud elmeséli, miként lehet megmenti a zsidó népet a szellemi pusztulástól. A Talmud miután elmondja több rabbi különböző módszereit konstatálja: „Milyen nagyok (kiválóak) Chijá tettei!” (Ktubot 103b.)
Chijá, a nagy bölcs (Jehudá, a fejedelem tanítványa) a következőt tette: az erdőben csapdákat állított fel szarvasoknak (bármilyen szent iratot csak egy kóser állat bőrére lehetett írni, amikor nem volt nyomda és papír); az elfogott állatokat levágta, bőrükből pergament preparált és rájuk íratta – külön-külön – a Tóra öt könyvét.
Majd fogott öt kis gyereket, és mindannyiukat megtanította egy-egy könyvre Mózes öt könyvéből, majd arra biztatta a gyerekeket, hogy tanítsák meg egymást, ki-ki az általa ismert könyvre.
Így rövid idő után mind az öt gyerek megtanulta – és tudta – a Tóra mind az öt könyvét. Majd ugyancsak így tett Chijá a Misná hat részével és így tovább.
Miért volt nagy Chijá tette? Azért, mert ő úgy tanította a kis gyerekeket, hogy azok már kis tudásukat is képesek legyenek tovább adni egymásnak.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 24. szám – 2014. augusztus 7.