1992 januárjában az Egyesült Államok akkori elnöke, sőt nem sokkal később a világ több vezető politikusa is _ köztük annak az országnak a vezetője, amely a legutóbbi időkig az ellentábor élén állt _ bejelentette, hogy jelentősen csökkenti a fegyverkezési kiadásokat, és a sokkal békésebb mezőgazdasági fejlesztés céljaira fordítja a fennmaradó pénzt.
A Báál Sém Tov azt tanította, hogy mindent, amit látunk vagy hallunk, hasznosítanunk kell az Örökkévaló szolgálatában. Ezért minden társadalmi-gazdasági esemény, amelyet széles e világon tapasztalhatunk, szellemi üzenetet hordoz számunkra.
Ebből a szemszögből különös jelentőséggel bír, hogy a nemzetek egyetértenek a leszerelésre vonatkozóan, kinyilvánítván, hogy az igazság és a béke új világrendjét akarják létrehozni.
Ezek a törekvések előrevetítik a prófécia beteljesedését: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” (Ézsaiás 2:4.) A „kardokból”, a fegyver jelképeiből a nemzetek ma egyként „kapákat” akarnak kovácsolni, a föld megmunkálására szolgáló szerszámokat, hogy táplálhassák az éhező milliókat.
A fenti vershez fűzött magyarázatukban rabbijaink hangsúlyozzák, hogy a népek béketörekvéseit a Messiás fogja irányítani. Ő fog „ítélkezni a nemzetek fölött, és megbüntetni sok népet”, s ezzel el fogja érni, hogy rendezzék egymás közti nézeteltéréseiket.
E szemlélet alapján a leszerelés és az egység iránti törekvést, amelynek napjainkban tanúi lehetünk, a megváltás iránti fokozott vágy kifejezésének kell tekintenünk. A zsidóság a küszöbönálló megváltásra vár: a téma már a tömegtájékoztatásban is egyre gyakrabban felbukkan. E folyamat hatására világszerte elkezdődtek azok a változások, amelyek békét és harmóniát hoznak, előkészítve a világot a megváltás korára.
A világban történő események sorozata nemcsak előjele a megváltásnak, hanem azt is példázza, miféle tevékenységgel siettethetjük bekövetkezését. Az egységben, az együttműködésben és a nagyhatalmak közös felelősségvállalásában testesülnek meg azok a törekvések, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a világ számára a megváltás elérkeztéhez.
Bölcseink azt tanítják: az Örökkévaló azért teremtette a világot, hogy legyen lakhelye a halandók között (Midrás Tánchumá, Bechukotáj 3.). Ez az eszme a megváltás korában fog megvalósulni. Miben áll ennek lényege? Ahogyan az ember személyisége otthonában bontakozhat ki gátlástalanul, korlátozás nélkül, úgy az Istenség is lakhelyén, a világban nyilvánul majd meg korlátlanul.
Ennek a megnyilvánulásnak elérkeztéhez szükséges az egység. Példa erre a zsidó történelem. Amikor a zsidók megérkeztek a Sínai-hegyhez, ahol megkapták a Tórát, úgy táboroztak, „mint egy ember, egy szívvel” (Midrás). Ez az egység teremtette meg azt a szellemi légkört, amely a Tóra átadásához kellett. Ilyesfajta egységbe kell tömörülnünk, hogy kiérdemeljük a megváltás eljövetelét, a Tóra-adást kísérő kinyilatkoztatás makrokozmoszi méretű mását.
Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 12. szám – 2014. július 28.