A REBBE SZAVA
– Isten varrótűje –
Mózes mesterünkről azt tanúsítja a Tóra (4Mózes 12:3.), hogy a világ legszerényebb embere volt. Mégis ép Mózes volt az, akinek elég bátorsága volt kora legnagyobb diktátorával, a Fáraóval, szembeszállni népe oldalán. Neki volt elég lelki ereje Isten előtt állni, és az ő üzenetét tovább adni a világnak. A vállán hordozta az egész zsidó nép sorsának a súlyát, és akár magával Istennel is „vitába szállt” az érdekükben. Mind emellett szerény volt, önmagára semmisként tekintet.
A saját erőnk még a legjobb esetben is korlátolt, ha azonban tudjuk, hogy minden szituációban „Istent képviseljük”, mindig egy égi küldetés teljesítése vár ránk, már nem saját erőnkből küzdünk az élettel, hanem annak az erejével, aki minket a misszió teljesítésével megbízott.
Ez volt Mózes titka is, ő szerény volt, alávetette magát az Örökkévalónak. Azért volt végtelen ereje és magabiztossága, mert tudta, hogy nem saját magát, hanem a világ urát képviseli.
„Az Ember – Isten varrótűje”. Az egyik oldalról a tű hegyes és éles, a másikról viszont csupán egy üres luk. Ehhez hasonlóan nekünk is az egyik oldalról a világgal szemben bátornak, hegyesnek és élesnek kell lennünk, de ezt csak akkor tehetjük, ha belül tudjuk és érezzük, hogy az Örökkévaló Isten előtt csak egy „üres luk”, semmik vagyunk.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 42. szám – 2014. augusztus 18.