Ne gondolja azt senki: “Ki vagyok, mi vagyok én, hogy ilyen rettentő erőm van építésre és rombolásra?” Bánatunkra láttuk már, hogy az atomenergia felszabadítása révén milyen csekély anyag mekkora pusztításra képes. Ha ilyen csekély anyagban ekkora erő rejlik – a Teremtés szándékát s célját tagadó, pusztító erő –, mennyivel nagyobb alkotó erő bízatott az emberre, hogy az Örökkévaló szándékai szerint cselekedjék? Az ember az Örökkévaló rendelése folytán különleges képességekkel és lehetőségekkel ruháztatott fel, hogy elérhesse célját, amire teremtetett: a jóság és szentség világának megteremtését.
Gyakran mondják az emberek: halandók vagyunk. Mégis vannak idők, amelyek transzcendens cselekedetekért kiáltanak. Az embernek időnként többet kell tennie, mint amennyire képes, mivel minden halandóba az Örökkévaló lehelt lelket, s az Örökkévaló a halandóság fölött áll.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 21. szám – 2014. július 28.