A megváltás tudatában

 A megváltás idejéről szóló fejtegetéseinek végefelé Maimonides így ír: „Abban az időben nem lesz sem éhínség, sem háború, sem irigység és vetélkedés.” (Misné Torá, Hilchot Mláchim

12:5.)

A zsidó népet, sőt az egész világot a szeretet és az egység kötelékei fogják összefűzni. Minden létezőt át fog hatni Isten transzcendentális egyetlenségének tudata, s ennek következtében igen magas szinten jelenik meg az egység fogalma.

A megváltás idejének egysége lehetővé teszi, hogy az egyes ember fölülemelkedjék saját személyiségének korlátain, „…mert tele lesz a föld az Örökkévaló ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ézsaiás 11:9.) A szakaszban szereplő hasonlat, amelyre a Rámbám aHilchot Mláchim összefoglalásában utal, azt fejezi ki, hogy az óceánt teremtmények végtelen sokasága alkotja. Az egész óceánt látjuk, nem pedig az őt alkotó egyedi entitásokat. Hasonlóképpen a megváltás idején az egyes teremtmények el fogják veszíteni külön azonosságtudatukat, mert eltölti őket az Örökkévaló áhítatteljes ismerete. Az elkülönült egyedek közt létrejövő egység ilyenformán nagyon erős és tökéletes lesz.

 Mikrokozmikus léptékkel ezek a fogalmak mai életünkre is vonatkoztathatók. Miután a megváltás küszöbén állunk, már is érzékelhetőek és alkalmazhatóak az elkövetkező időszak szellemi jelenségeinek előjelei.

Erre vonatkozik Az atyák bölcs tanításainak1:12. szakasza: „Légy Áron tanítványai közül való: békeszerető, békére törekvő, aki szereti teremtett társait, és a Tóra felé vezeti őket!”

Ez a parancs a zsidó nép minden tagjának szól. A Tóra azt mondja: Áron halála az egész zsidó nép gyásza, férfiaké és nőké egyaránt, mert mindenki részesült fáradhatatlan törekvéséből, hogy békét és harmóniát teremtsen köztük. Hasonlóképpen minden zsidónak azon kell lennie, hogy utolérje Áront a többiek szeretetében és a róluk való gondoskodásban.

A fenti tanítás szóhasználata — „Légy Áron tanítványai közül való…” — hangsúlyozza: tudomásul kell vennünk, hogy más „tanítványok” is vannak rajtunk kívül, s az az út, amelyen mi próbáljuk vezetni zsidó társainkat, nem feltétlenül az egyetlen lehetséges megközelítési mód a háláchá keretén belül.

Ki kell emelnünk, hogy az áhávát Jiszráél — Izrael, vagyis „zsidó felebarátunk” szeretete — elengedhetetlen a megváltás idejére való felkészüléshez. A szétszóratás az értelmetlen gyűlölködés miatt sújtotta a zsidókat (Jomá 9b.), ezért meg kell szüntetnünk a szétszóratás okát azáltal, hogy a szeretetet terjesztjük népünk tagjai között. Ez pedig magával hozza a szétszóratás megszűntét is.

Ily módon, a megváltás szellemében folytatva életünket, hozzászokván ehhez a gondolkodásmódhoz — s ami még fontosabb, ehhez a viselkedésformához –, siettethetjük a megváltás elérkeztét. Bárcsak mihamarabb bekövetkeznék!

Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 10. szám – 2014. július 28.

 

Megszakítás