„Hinni nem csak a templomban kell!”

Sokan úgy gondolják Isten nem él a mi világunkban, nincs ott az egyszerűben, a hétköznapiban. Ha így gondolkodunk, akkor száműzzük Istent a templom, a meditáció világába, ezzel viszont automatikusan a hétköznapok világát kilátástalan, sötét cellába zárjuk.

Isten nem csak a szentben és szellemiben található, ha Istenhez szeretnénk közel kerülni nem kell elfordulnunk a világtól. Az Örökkévaló akarata az, hogy a mindennapjainkban, az egyszerűben, az anyagiban is megtaláljuk Őt.

* * *

Egy este a híres második lubavicsi rebbe, Dov Ber rabbi a szobájában elmélyülve meditált egy kabalisztikus könyv fellett. Olyannyira elmélyült meditációjában, hogy észre se vette: kis fia leesett az ágyáról és sírni kezdett. A kis fiú annyira hangosan sírt, hogy végül a ház földszintjén lakó Álter rebbe, Dov Beér rabbi édesapja, hallotta őt meg, és sietett segítségére. Később, egy alkalommal az Álter rebbe megrótta fiát mondván: „Bármennyire mélyülsz el, édes fiam, az Isteni meditációban, egy gyermek sírását mindig meg kell hallanod! Nem az az égi akarat, hogy a materiális világtól minél inkább elforduljunk és az Istenibe vessük bele magunkat, hanem az, hogy még a legalacsonyabbat is, Szentre, szellemire emeljük.”

* * *

Egyszer egy zsidó rock énekes, aki visszatért vallásához, látogatta meg a Rebbét. Elmondta a Rebbének, hogy tekintettel vallásosságára véglegesen ott hagyja a rockot. A Rebbe ellenezte ezt a szándékot és elmagyarázta a vendégnek: „Ha valami olyan eszköz van a kezedben, ami önmagában nem rossz, sőt még szent célra is felhasználható, akkor kötelességed azt kihasználni. Ne hagyd abba a rockot, inkább próbáld meg rock muzsikádat zsidó módra játszani, legyenek dalaid zsidó érzésűek.”

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 14. szám – 2014. október 6.