Chana Schneerson, a Rebbe édesanyja nagy tiszteletnek örvendett a lubavicsi haszidok körében, fia, Menáchem Mendel Schneerson rabbi pedig legnagyobb szeretettel vette körül.
1880 januárjában, tévét hónap 28-án látta meg a napvilágot a mai Ukrajna területén fekvő Nyikolajevben, a város főrabbijának, Méir Slomó Janoszkinak és feleségének, Ráchelnek az első gyermekeként. Cháná már kamaszkorában kiemelkedett kortársai közül tudásával és eszével. Ő volt az, aki lejegyezte az ötödik rebbe, Sálom Dovber Schneerson rabbi beszédeit a Lubavicsból érkező haszidok elmondása alapján. Az ifjú Cháná által leírt haszid diskurzusokat, máámárokat, nagy izgalommal várták a haszidok.
1900-ban az akkor 20 éves Cháná hozzáment Levi Jicchák Schneerson rabbihoz, a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek dédunokájához. A házasságot maga az akkori rebbe, Salom DovBer Schneerson javasolta. Cháná rebecen három fiúnak adott életet: Menachem Mendelnek, a későbbi rebbének, DovBernek és Jiszráél Árje Leibnek. A rebecen nagyon ügyelt gyermekei testi-lelki fejlődésére és arra, hogy a lehető legvallásosabb környezet vegye őket körül.
A rebecen életét tragédiák kísérték. Egyik fia a holokauszt áldozata lett, férjét pedig letartóztatták szovjetellenes tevékenység vádjával, majd száműzték. A rebecen követte férjét a száműzetésbe. A kegyetlen körülmények annyira megviselték a rabbi szervezetét, hogy végül szabadulása után nem sokkal Alma-Atában elhunyt. Mindazok, akik találkoztak vele Alma-Atában, kiemelték, hogy a rebecen amellett, hogy mindig készen állt segíteni a rászorulóknak, közismert eleganciáját is megőrizte és bármikor gördülékenyen társalgott világi és vallási témákról a vendégeivel és a férjét kezelő orvosokkal.
Férje halála után Moszkvába költözött, fia pedig minden követ megmozgatott, hogy édesanyját kijuttassa Európából. Végül anya és fia húsz év után először Párizsban találkoztak és innen együtt utaztak tovább New Yorkba. Rebecen Cháná vándorlása és szenvedése végre véget ért, és egy új korszak kezdődött az életében. Az évtizedekig tartó elnyomás sebeit öröm és nyugalom váltotta fel. A Rebbe minden egyes nap meglátogatta az édesanyját, és egy csésze tea mellett elbeszélgettek. Ebben az időszakban írta Cháná rebecen rendkívüli emlékiratait is. Amikor pedig fia átvette a világméretű Chábád-Lubavics mozgalom vezetését, Cháná rebecen alig tudta palástolni büszkeségét. Legnagyobb örömét a fia jelentette: gyakran beszélt kiváló jelleméről és édesapjával való hasonlóságról. Ilyenkor örömkönnyek szöktek a szemébe, melyek elmosták a korábbi évek minden keserű könnyét.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 17. szám – 2024. január 4.