A RANGSOR
Tegnap este nehéz volt a szívem. Édesapámra gondoltam. Mind untalanul a gyermekkori Szimchát-Tórá esték emlékei kavarogtak bennem, és különösen egy ilyen este emléke kísértett.
Úgy összeolvad bennem a Szimchát-Tórá ünnepe apám emlékével, mint ahogy a zsidó templom fogalmát a budapesti Kazinczy utcai zsinagógával, a hitközségi elnök figuráját pedig óbudai Freudiger Ábrahám személyével azonosítom.
Kitörölhetetlen gyermekkori emlékek hullámain ringatózom. Ott látom magamat a Kazinczy utcai templomban, rám nehezedik annak komor pompája, félemlít gigantikus mérete, és vakít a fény, kábít a zsongás. A felnőttek vidáman tereferélnek, a gyerekek kereplőiket nyikorgatják, s íme egyszer csak véget ér a zsibongás, az a férfi lépett be a templomba, akinek őseitől örökölt, el nem vitatható, hitbizománya a fényes terem, a benne lévő nyájjal együtt.
Az elnök érkezett. A hátsó sorok vidékén emelt fővel, előreszegezett tekintettel halad előre, de amikor a templom közepére ér, lelassítja lépteit, itt már egy-egy hűvös fejbiccentésre is sor kerül, s a néma fővetéssel üdvözölt belesápad, vagy belevörösödik a megtiszteltetésbe.
Az első sorok táján még lassabban halad előre a ráse kol, és itt már kezet is nyújt a szélén ülőknek, majd komor méltósággal elfoglalja helyét az első sor legszélén, s kegyes fejbólintással adja meg az engedélyt a felé leső főkántornak az ima megkezdésére.
Ki gondol most az imával, annak magasztos szövege kinek hatol fel az értelméig? Ma este az évi számvetés következik. Ma este, amikor kinyitják a frigyszekrényt, s Kohn kántor egyenként szólítja a Tóra átvételére a lista szerinti férfiakat, akkor a nagyközösség pontos képet kap arról, hogy az elmúlt év során miképpen alakult a hitközség tagjainak helyzete. Ki lett gazdagabb, kit ért üzleti balszerencse, ki került rokonságba az övénél előkelőbb családdal, vagy kinek a családjában történt ballépés, kisiklás. Minden változást pontosan mért, hűségesen visszatükrözött az a sorrend, ahogyan a Tóra átvételére szólították a közösség tagjait.
Hát lehet ennél izgalmasabb, pezsdítőbb, fordulatosabb dolgot elképzelni? Nem élveztem a nagy színjátékot. Apámért vert a szívem. Mikor kerül rá a sor? Az idén ki előzi meg és megnyugtató lesz-e besorolása? Figyeltem az arcát – sápadt volt. Igyekezett mosolyogni, könnyednek lenni, de én jól láttam, hogy belülről kételyek marják, félt, hogy megrendült üzleti helyzetét most itt a közösség előtt kihirdetik.
Megkezdődött a nagy felsorakozás. Az első neveknél még nincs izgalom. Természetes, hogy az első az elnök, utána jön népszerűtlen bátyja, majd a két rabbi, aztán lépdelnek a Tórával a tanácsosok utánuk az elnök fiai és még néhány elfogadott előkelőség, gyáros, nagykereskedő. Mire véget ér a díszes sor, kiürül a frigyszekrény. És következik a második menet, a tóra-körülhordozásnak második fordulója. Ez már izgalmasabb, itt már több a változás, már meditálni lehet afelett, hogy miért hagyták ki az ügyvédet, aki mindig a második sor elején jött, s miért nem szólították a ruha-nagykereskedőt. Csakugyan van valami igazság abban a váltó históriában?
És lám, T… a galiciáner, hogy előrerukkolt! Mi keresnivalója a második sorban? Hogy ő veszi át az elnök gyárából a rongyhulladékot? Na és? Azért a második menetbe kellett őt beosztani?
És a harmadik menet… Nézzék csak, a H… Tavaly még a hatodikban volt. Most ott forog a harmadik elején, ott lépked peckesen és méghozzá mekkora Tórát visz ez az apró ember!
– Az övé a Tóra – suttogja egy jól értesült, – kétezerért íratta a Steinbergerrel… Most aztán biztos a helye a harmadikban. Még azért veszekedett, hogy a másodikba kerüljön, de ezt nem engedték… Örüljön, hogy a harmadikban viheti a Tóráját…
A negyedik menetben apám még viszonylag nyugodt. Ez még nem az övé, ő az ötödikben esedékes, több évi rangsorolása az ötödikbe szól. Mikor a kántor elkezdi hívni az ötödik sor embereit, akkor apám arca minden névnél megrándul. Még egy-két név, de nem az övé… mást hívnak…
Már romlott a helye. A hatodikba kerül azokkal, akiknek kopott az egzisztenciájuk, vagy nem járatosak a Tóra tanaiba… De a Tóra ott is Tóra marad, a hatodikban is tisztesség körülvinni. No és olyan feltűnő ez a változás? Talán mindenki visszaemlékezik rá, hogy az ötödik menet végén, vagy a hatodik elején hívták? De nem hívják… Még a hatodikban sem… Ott marad a hetedikre. Azok között, akikről már mindenki tudja, hogy kínlódó emberek, verejtékes a kenyerük…
És megtörténik a nem várt, az elképzelhetetlen. Nem hívják. Még a hetedikbe sem. Véget ér a körbejárás s apám nem volt azok között, akik a Tórát vitték. A tömeg közé sorolták, azok közé, akiknek hátul a helyük, akik nem is számítanak már olyan tisztességgel, hogy vihetik a bársonyba öltöztetett, arannyal hímzett, ezüst dísszel terhes tekercset.
Bezárják a frigyszekrényt. Gépiesen imádkoznak, majd szétszélednek az emberek. Apám átfúrja magát a tömegen, siet el, el innen, alig tudok lépést tartani vele. Futok mellette, talán észre sem veszi, hogy ott vagyok. A maga égő sebét viszi, az arca lángol, az egész világot bűnösnek, pusztulásra méltónak találja.
Mikor kopogásunkra kinyílik az ajtó, anyám fehérbe öltözve áll az előszobában. Leolvassa apám feldúlt arcáról a történteket. Belékarol, úgy mennek végig a hosszú előszobán.
Odabenn a nagyszobában sem kell sokat magyarázni, a lányok megértik a helyzetet. Apám áldást oszt. Szeme réveteg, szomorúságában a Kidust sem cifrázza.
Csendben, némán vacsorázunk, nyomott a hangulat. Lázadozom a sors ellen. Miért mellőzik szegény apámat? Olyan jó ember, és soha nem mulaszt el imádkozást, még az esti tanulásokra is eljár. Tekintélyes házat visz, gyermekeit szépre, jóra tanítja. Ha nagy leszek, csináltatok neki Tórát a Steinbergernél. Hadd legyen biztos helye a harmadik sorban.
*
Szimchát-Tóra este, a Tóra örömének ünnepén mély bánat ereszkedik rám. Szegény apámra gondolok, aki egész életében lapozta a Tórát, betartotta parancsait. Nem írattam Tórát neki. Pedig megtehettem volna. Nem is gondoltam vele. Más bibliák lapjait forgattam.
Drága, megszégyenített apám, akire nem jutott sor még a hetedik menetben sem, a vértanúk hosszan kígyózó sorában helyet kapott. Talán odafent, ahol a mártírok gyülekezete tartja a Tóra örömének ünnepét, az elsők között szólítják az égi frigyszekrényhez.
Zoltán Dezső
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 1. szám – 2014. augusztus 5.