Néhány nappal ezelőtt, chesván hónap 3-án (ebben az évben okt. 21.) emlékeztünk meg a néhai szfárádi főrabbi, korunk egyik legkiemelkedőbb tóratudósa és legnagyobb hatású vallási vezetője, Ovádjá Joszef rabbi halálának hetedik évfordulójáról.
A Bagdadban született, még az államalapítás előtt Izrael Földjére érkezett, rettenetes szegénységben nevelkedett rabbi vallási vezető szerepe mellett politikai szereplést is vállalt. Szókimondása és politikai szerepvállalása miatt megosztó személyiség volt, ám hatalmas tudása kétségtelenül korunk egyik leghatalmasabb tóratudósává tette. 93 évet élt.
Ovádjá Joszef rabbi politikusként rengeteget tett azért, hogy az arab országokból érkezett zsidók hangot találjanak és támogatást kapjanak. Pártja, a szfárádi zsidókat tömörítő Sász igen aktív a politikai életben. Az államalapítás előtt kapcsolatban állt a földalatti cionista mozgalom, az Irgun tagjaival, és azt mondják, hogy többeknek, köztük a későbbi miniszterelnök Menáchem Beginnek segített megmenekülni az angolok elől. Más cionista vezetőkkel is kapcsolatba került, így például szoros barátságot ápolt Simon Peresz néhai államelnökkel.
Politikai kapcsolatait és befolyását rabbiként is felhasználta, és igyekezett a lehető legtöbb segítséget megadni a rászorulóknak. Sokszor hozott olyan döntéseket, melyeket mások túlságosan nagy könnyítésnek ítéltek, azonban így biztosíthatta, hogy segítséget nyújtson az arra rászorulóknak. Döntéseit mindig korábbi rabbik döntéshozatalára alapozta – pontosan ismert olyan, rég elfeledett munkákat is, melyek egy-egy esetben alapot adhattak döntésére. Döntéseit, bonyolult okfejtéseit könyvek és cikkek százaiban jelentette meg. Ezekből kitűnik hatalmas tudása, melyben a Talmud minden betűje éppúgy helyet kapott, mint több száz évvel korábban íródott, már-már elfelejtett rabbinikus iratok. Első kommentárját egyébként – csodagyerek lévén – kilenc éves korában írta.
Ő volt az, aki a jom kipuri háború után több száz asszonynak segített kijutni az águná státuszból. Az águná az a nő, aki – mivel férje eltűnt, vagy nem hajlandó elválni tőle – „leláncolt” helyzetben marad, és nem mehet újra férjhez. A jom kipuri háború után több száz katona hollétéről nem tudtak, ám ameddig nem bizonyosodtak meg arról, hogy valóban életüket vesztették, a nők nem mehettek újra férjhez. Ovádjá Joszef rabbi magára vállalta a feladatot, és sikerült megtalálnia azt a háláchikus álláspontot, melynek alapján feloldhatta ezeket a nőket az águná-státuszból.
Egy másik, szintén számos buktatóval járó kérdés a smitá – a hetedik év, amikor az izraeli földeket nem szabad megművelni. A tórai parancsolat betartása szembemegy a modern gazdasági megfontolásokkal, és sokan sokféle megoldást kínáltak, melyek közül egyik sem ad tökéletes választ az igencsak összetett probléma minden elemére. Ovádjá Joszef rabbi úgy döntött, hogy a földek eladhatók nem-zsidóknak, és így a hetedik évben is folyhat a művelés. Ez az egyik leginkább megengedő hozzáállás szigorúan vallásos rabbi részéről.
Ovádjá Joszef 1972-ben lett Izrael Állam országos szfárádi főrabbija és 1983-ig töltötte be e tisztséget. Ez idő alatt rengeteg, frissen a Szovjetunióból érkezett, nem-zsidó, vagy nem biztosan zsidó ember ügyében kellett döntenie. Sokuk számára lehetővé tette a betérést, vagy sikerült különféle utakon megbizonyosodnia a zsidóságukról. Ő volt az a háláchikus döntéshozó is, aki az etiópiai Betá Jiszráel csoport tagjairól kimondta, hogy zsidók, és így érvényes rájuk a visszatérési törvény (melynek értelmében a világon minden zsidónak joga van Izraelbe költözni és ott állampolgárságot kapni). E döntés eredményeként térhettek haza Izrael Földjére az etiópiai zsidók.
Bár kortársak voltak, és kölcsönösen becsülték egymást, sokszor nem értettek egyet a Lubavicsi Rebbével. Ettől függetlenül Ovádjá Joszef rabbi több alkalommal dicsérte a Rebbe teljesítményeit és a küldöttek rendszerét, amivel képessé vált arra, hogy az egész világon elérje a vallástól eltávolodott zsidókat is. A Rebbe pedig több alkalommal is idézett Ovádjá Joszef rabbi írásaiból.
Emléke legyen áldott!
zsido.com