Valamikor számos zsidó kiadó biztosította a magyarországi közösség számára a vallási témájú kiadványokat, imakönyveket és nem utolsósorban Talmudokat. Egy alkalommal két kiadó is perre ment ez ügyben.
1940 végén, 1941 elején a budapesti HáMevászér kiadó kiadta a Talmud Bráchot traktátusát egy új sorozat első részeként. Ehhez a Talmud vilnai kiadását használták és egy különleges eljárással, ún. cinkográfiával sokszorosították. Ekkoriban nem volt könnyű a szent könyvekhez hozzájutni, ahogy arról a kiadó, Weinberger Menyhért [Chájim Jechiél Mechl] (1912–1945), a Rumbach utcai Erec Jisroel Stibel zsinagóga rabbija beszámolt később a perben: „Mivel most már két éve háború van a világban… több zsidó közösség elpusztult, a tűz ég, azok a nyomdák, amikben a Talmudokat kiadták, nem működnek, az az ország teljesen el van zárva…”.
Nem sokkal később a miskolci HáSofár kiadó, Ehrenreich Simon Zeév rabbi (1901–1965) az élén, kereste meg ugyanazt a nyomdát azzal, hogy inkább az ő megbízásukból adja ki a Talmud további köteteit. Weinberger azonban nem törődött bele ebbe, rabbinikus bíróság, bét din elé vitte az ügyet azzal, hogy elvették a megélhetését, parnószéját.
A háromtagú bíróság Grünwald Jehosua (1909–1969) huszti rabbiból, Schlissel Nátá Slomó (1904–1944) munkácsi dájánból, Wertzberger Mose ilosvai (meghalt 1944) dájánból állt, a feleket pedig két munkácsi rabbinikus ügyvéd (toén) képviselte. A tárgyalások során a miskolciak azt mondták: valójában ők korábban kezdték el ezt a technológiát használni imakönyv (és később 1942-ben Chumás) kiadására, és ők készültek Talmudot kiadni, Weinberger volt az, aki ellopta az ötletüket. Az is kiderült, hogy a Wienberger nem tudott a következő kötetre előleget adni a nyomdásznak, aki emiatt döntött úgy, hogy a HáSofárnak fog dolgozni, mivel ennek a kiadónak nem voltak anyagi gondjai.
Végül sok-sok vita után 1941 júniusában megszületett az ítélet, ami a miskolciaknak kedvezett. Nemcsak hogy megkapták a további kötetek kiadására az engedélyt, de a már kinyomtatott példányokat is átvehették terjesztésre – mindezért 10 ezer pengő méltányossági díjat fizettek a HáMevászér kiadónak. Az érvelésből kiderült, hogy zsidó könyvek copyright-jához rabbinikus bejelentésre és kihirdetésre van szükség, ami adott időre szól. Ilyen engedéllyel a miskolciak rendelkeztek (lásd Igrot Lechem Slomo 162. levél, Igrot Divré Joél második kötet 40. levél), míg Weinberger csak akkor fordult az ortodox Pesti Bét Dinhez, amikor már baj volt. Ráadásul Weinberger nem kapott engedélyt a vilnai kiadás újranyomására, pedig a háláchá elismeri a kiadói jogot ilyen esetekben. Weinberger a háborús körülményekre hivatkozott, ahogy fentebb is láthattuk, ám ezt nem fogadta el a bét din: „Isten őrizz, hogy végleges állapot legyen a háború” – mondták a rabbik. A miskolciaknak az év során sikerült további hét traktátust megjelentetni, „azért, hogy legyen a jesiva bóchereknek és a chéderekben tanuló gyerekeknek miből tanulni” (lásd Máámár ál hádpászát háTálmud, Jeruzsálem 1952, 190-191. oldal). Ez a rabbinikus copyright miatt nem a vilnai kiadás reprintje, hanem a kevésbé szép, korábbi lvov-i kiadás alapján készült.
Létezik egy másik, akkortájt Budapesten kiadott Talmud kötet, a Bává kámá traktátus az Or Torá kiadásában, melyen apró betűkkel szerepel a címlap alján:
„terjeszti Weinberger Menyhért”. Felmerül a gyanú, hogy Weinberger talán egy új kiadó alapításával kerülte ki a bét din döntését. Ma már nincs kit megkérdezni erről. Mindkét kötet nagy ritkaságnak számít, annyira, hogy az Or Torá kiadása talmudi bibliográfiai listákon nem is szerepel (lásd még Máámár uo. 191. oldalon, aki talán erre utal). A pereskedésben résztvevők nem tudhatták, hogy sokuk számára végleges lesz a háború: az ítéletről az egyetlen túlélő bíró, Grünwald rabbi számolt be a Cheszed Jehosuá responsum első kötetében (38. fejezet). Weinberger maga is meghalt munkaszolgálatosként, ám leszármazottai, köztük lánya, nagybátyám felesége, ma is élnek.
Legyen áldott a mártírok emléke, akik még 1941-ben, azokban a vészterhes időkben is a szívükön viselték a talmudtanulást.
Megjelent: Egység Magazin 27. évfolyam 97. szám – 2017. július 20.