A mezuzá törvénye

A mezuzá törvénye

„Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Mózes 6:9.) írja elő a Tóra a mezuzá parancsát.

Bár a mezuzá szó szerint „ajtófélfát” jelent, az ajtófélfára helyezett pergamentekercset ‑ a kláfot ‑ is mezuzának hívják.

A mezuzá kicsi, kézzel írt pergamentekercs, amelyre két bibliai szakasz van írva:„Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy!” (5Mózes 6:4‑9.) és „Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra…” (5Mózes 11:13‑21.)

Az összetekert pergamenlapot fa-, fém-, vagy műanyag tokba helyezve erősítik az ajtófélfára. Szabad az ajtófélfába vésett üregben is elhelyezni.

Ha a háznak több bejárata van, mindegyikre kell mezuzát tenni, akkor is, ha csak egy bejáratot használnak állandóan.

A ház belső helyiségeinek ajtajaira is kell mezuzát tenni, kivéve a fürdőszoba, a vécé és hasonló helyiségek ajtaját. Nem kell mezuzát tenni a nyilvános fürdőkre sem.

Bármelyik családtag fölteheti a mezuzát, az asszony is, sőt a bár micvá vagy bát micvá kort el nem ért gyerekek is, ha elég idősek ahhoz, hogy megértsék ezt a kötelezettséget és annak jelentőségét.

Bérelt lakásban a törvény szerint a beköltözés utáni harminc napon belül kell föltenni a mezuzát. Aki saját lakásba költözik, annak azonnal föl kell azt tennie.

Kiköltözéskor fenn kell hagyni a mezuzákat, ha tudjuk, hogy utánunk zsidók fognak a lakásba költözni.

A mezuzá ősidők óta jelöli a zsidó otthont, és hírdeti a házon, hogy zsidók laknak benne. De magukat a zsidókat is emlékezteti Isten jelenlétére és egyetlen voltára – valahányszor belépnek otthonukba, vagy elhagyják azt ‑ , valamint kötelességeikre, amelyeket a Tóra törvényei és előírásai tartalmaznak.

A mezuzá feltevése:

Mielőtt a mezuzát az ajtófélfára erősítjük, a következő áldást kell elmondanunk:

(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu bömicvotáv vöcivánu likboá mözuzá.)

„Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk, hogy tegyünk föl mezuzát.”

Ezután a mezuzát tokjába helyezve, a belépés iránya szerint az ajtó jobb oldalára kell szögezni, vagy csavarozni, esetleg ragasztani.

Oda kell erősítenünk a mezuzát, ahol az ajtófélfa fölső egyharmada kezdődik. Ha nem tudjuk pontosan megbecsülni a magasságot, tegyük inkább följebb, mint lejjebb.

A mezuzát ferdén kell feltenni, úgy, hogy teteje a lakás felé mutasson. Ha az ajtófélfa annyira keskeny, hogy a mezuzá nem fér el ferdén, szabad egyenesen is feltenni, inkább, mint hogy az ajtón belülre tegyük.

Már 57 évvel ezelőtt is…

Páratlan érdekességű dokumentumot tart a kezében az olvasó. Ebből kiderül, hogy már 57 évvel ezelőtt is — a második világháború kellős közepén — fennállott a zsidó kegyszerek és így a mezuza-hamisításának veszélye.

1940. január 20-i. számában tette közzé az Ortodox Zsidó Újság (szerkesztője Groszberg Jenő rabbi) az Ortodox központi rabbitanács felhívását, amelyben nyolc neves ortodox rabbi óva inti a közönséget a hamísított (nem kézzel írott, illetve papírra nyomtatott) mezuzáktól. Miért merült fel ez az aggodalom éppen akkor? A közlemény csak sejteni engedi mi történt: a Lengyelországból azidáig behozott kis méretű, olcsó mezuzák, behozatala megszűnt (a héber szövegben „szívünk fájdalmára” a magyar fordításból ez kimaradt…) — mivel időközben a nácik elfoglalták Lengyelországot és a lengyel zsidókat gettókba zárták — és mivel a magyar Tóraíróknak még nincs meg a „megfelelő gyakorlata” kisméretű (s így olcsó) mezuzák írásához, „nagymértékben fennáll a gyanú azok hamisítására, illetve szabályellenes kiállítására”. A felhívás „fokozott óvatosságra és elővigyázatosságra” int, de nem mondja meg mit tehet a hívő, hogy ne csapják be hamísított mezuzákkal.”

A felhívás egyik érdekessége, hogy „az ortodox-zsidó nagyközönség”-hez szól. Úgy látszik, hogy a többieknek, a nagy többségnek, a „neológok”-nak szerintük jó a hamísított mezuza is…

Az aláíró rabbik neveinek sorrendje (nem abc szerint), külön cikket érdemelne.

Alábbiakban közöljük a felhívás teljes szövegét héberül és magyarul.

…és a mai hamisítások

A Lubavicsi Egyesület mostani mezuza-akciójához legfontosabb tudni, hogy csak az a valódi, érvényes, „kóser” mezuza, amit szakképzett szófér, vagyis tanult, Istenfélő felnőtt zsidó férfi, kóser állat bőréből készített pergamenre kézzel ír. Rengeteg háláchikus előírás köti meg a szófér (magyarul talán Tóramásoló) kezét és így nem minden vallásos, szombattartó zsidó írhat mezuzát (csakúgy mint Tórát és tfillint), csak az, aki ezen szakma minden csínját-bínját elsajátította.

Legjobb tudomásunk szerint ma Magyarországon nem hamisítanak mezuzát s így egyáltalán, semmilyen mezuza sem kapható. A zsidó szervezetek nem hoznak be, nem törődnek e fontos micvával és így bizonyos „kegyszer”-üzletekben legfeljebb díszes, ürestokokat árulnak, esetleg abba itt-ott beletesznek héber nyelvű újságokból kivágott papírszeleteket!

E sorok írója évekkel ezelőtt, bement egy ilyen „szaküzletbe”, a volt gettó területén hogy mezuzát vásároljon. Az elárusító nagyon lelkesen fogadott, elém tárta a mezuza-tokok teljes készletét, majd így szólt: Uram, van itt mindenféle mezuza, „még kézzel írott is,” — „csak az nagyon drága” — tette hozzá. Hát igen, a kézzel írott kóser mezuza — az egyedül érvényes, amire áldást lehet mondani — az itt, Izraelben is bekerül (a legolcsóbb is) vagy 30 dollárba. Ez kb. 4500 forint ma Pesten. Tessék kiszámítani.

Ezért próbáljuk, nagy erőfeszítésekkel, elérni, hogy minden magyarországi zsidónak legalább egy ajtaján, egy kóser mezuza legyen, olyan áron amit meg tud fizetni. Pedig, mint tudjuk, és mint lapunk más helyén olvashatják, a hagyomány előírja, hogy minden ajtón (kivéve a mellékhelyiségeket) kell mezuzának lenni.

Kóser mezuzának. Kézzel írottnak, pergamenre. Igen, nem könnyű zsidónak lenni… (NK)