Mesélik, hogy egyszer egy chászid Jom Kipur előtt, egy távoli városból azért utazott Mezibusba, hogy a szent napot Báál-Sém-Tovval töltse. Úgy indult el, hogy időbe odaérjen, és a Jom Kipur előtti nap reggelén már csak néhány versztányira is volt úti céljától.
Hála Isten – örvendezett magába – már majdnem megérkeztem. Van még időm, pihenek egyet, közben megimádkozom, és ezalatt a ló is legel egy kicsit. Ima után elálmosodott, s miután úgy gondolta, ha pihen egy kicsit, még akkor is odaér délidőre – ledőlt a szekér aljába, s azonnal el is nyomta az álom. Mire felébredt, döbbenten tapasztalta, hogy már majdnem bejött az ünnep, a Szombatok Szombatja, a szent nap. Kegyetlen félelem fogta el, mivel nem tudta, mitévő legyen. Azért vállalt minden fáradtságot, hogy a Jom Kipurt Báál-Sém-Tov közelébe tölthesse el – most pedig egyedül, a szabad ég alatt kell ünnepelnie.
Másnap este, a Jom Kipur kimenetele után villámgyorsan Mezibusba hajtott. Amint Báál-Sém-Tov színe elé került, az széles mosollyal fogadta őt.
– Tudd meg, nem volt hiábavaló, ami veled történt. Rád hárult ezúttal a feladat: „felemelni” és az ég trónusa elé vinni a „mezei hadak” imáját – vagyis azokét az egyedülálló zsidók imáját, akik tanyákon, , Isten háta mögötti kis falvakban élnek, nem-zsidók között, és még templomuk sincs, sőt még egy minjent sem tudnak összehozni, hogy együtt imádkozzanak. Ezért kényszerítettek az égből téged, hogy a Jom Kipurt a mezőn töltsd.
A mai világban mikor sajnos a világ ezernyi pontjén megszmolhatatlanul sok a 2mezei zsidó” mindannyiuk feladata, hogyha egy kicsit is ismerjük a Jom Kipuri imákat akkor az ünnepet a „mezőn” töltsük el ezeket az embereket segítve. Még egy olyan nagy városban, mint Budapest is elkelhet az ilyesfajta segítség. Ez teszi többek közt Egyesületünk inmáron közel tizenöt éve. És teheti ezt bárki aki beszeretne kapcsolódni ebbe a munkába, tudásával tehetségével vagy akár anyagi segítségével, mert bizony az is szükséges ahhoz hogy könyveket újságot adjunk ki, hogy iskolát vagy szabadegyetemet tartsunk fel.
A sok tízezer embert elérő munkánkat nem tudtuk volna, és sohase tudnánk csupán saját magunkra hagyatkozva folytatni.
Eddigi eredményeinket az Önök, a Ti segítségetekkel értük el. A jövő eredményeire is az Önök, a Ti támogatásotok lehet a garancia.
Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat:
Megjelent: Egység Magazin 14. évfolyam 53. szám – 2014. augusztus 3.